Hónap: 2019 szeptember

Ki a mumus?

Ki a mumus a liberális nyugat szemében? Kivel rémisztgetik esténként a liberális gyerekeket? Kivel ijesztgetik a világot?

Gáz van, mert az oroszoknál van a gáz

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Alekszej Miller, az orosz Gazprom elnöke külön-külön is mumus, de így együtt szinte rettegett ellensége minden liberálisnak. Na ja, ők döntenek arról, hogy hova és mennyiért megy az orosz földgáz.

Nem elég, hogy kínai, még kommunista is…

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök holtversenyben vannak. Nem tudni, hogy ki a nagyobb mumus a liberálisoknak. Talán Hszi Csin-ping, mert ő nem csak kínai, de kínai kommunista is. És barátkozik Putyinnal is.

Ha én egyszer kinyitom a kaput, ha én egyszer kiengedem a migránsokat…

Recep Tayyip Erdoğan török elnök már régen kihúzta a gyufát a liberálisoknál, de hogy NATO-tag létére orosz fegyvereket vesz, és Putyinnal cimborál Szíria, Venezuela ügyében, az már megfekszi a liberálisok gyomrát. Ráadásul megértették a török elnök üzenetét: ha én egyszer kinyitom a kaput, nagy nemulass lesz nálatok!

A rétes akkor is jár, ha nem lépünk egyszerre

És persze ne feledkezzünk meg a regionális mumusokról sem! Orbán Viktor magyar miniszterelnök világossá tette, hogy a rétes akkor is jár, ha nem lép egyszerre a liberálisokkal.  A réteshez megjött a lengyelek, a csehek és a szlovákok kedve is. És októberben megint jön Putyin orosz elnök!

Nem beszélnek róla, de tőle félnek

Ő már nem él, de jobban félnek tőle, mint sok élőtől. Szelleme itt van, és bármikor új erőre kaphat.

Eladó a gyár, eladó a föld, eladó Ukrajna!

Ukrajna megváltoztatja a 14 éve érvényben lévő törvényt, és lehetővé teszi, hogy külföldiek mezőgazdasági földeket vásároljanak Ukrajnában – jelentette be Olekszij Honcsaruk Ukrajna új, 35 éves miniszterelnöke.
(https://www.kmu.gov.ua)
Na, végre! Most már tudjuk, hogy mit jelentenek a 41 éves elnök, Zelenszkij reformjai! Megszűnnek az eddigi korlátozások, eladó a gyár, eladó a föld, eladó Ukrajna! Ezt szereti a liberális tőke.

Lukasenko: rabok pedig nem leszünk!

„Én mindig azt mondtam, és mondom ma is, hogy mi több pillérre támaszkodó külpolitikát folytatunk. Nem én teremtettem a belaruszokat a Földnek erre a részére, hanem a jó isten. Hova menjünk? Bennünket senki sem vár. Más földet senki sem kínál nekünk. Rabok pedig nem leszünk.” – jelentette ki Alekszandr Lukasenko belarusz elnök.
(https://www.belta.by/)
Belarusz mai vezetése az ország függetlenségét a legfőbb értéknek tekinti. A belarusz nép erre törekedett évszázadokon át. A függetlenségre való törekvés mentette meg Belaruszt attól, hogy a Szovjetunió feloszlatása után az EU és a NATO lenyelje. Belarusz több pilléren nyugvó külpolitikát folytat. Szövetségese és legfőbb gazdasági partnere Oroszország, de Belarusz Oroszország irányában is megőrizte függetlenségét. Ugyanakkor fejleszti kapcsolatait az USA-val, az EU-val, tudva természetesen, hogy a nyugat szándéka az, hogy Belaruszt szembeállítsa Oroszországgal majd saját birodalmához csatolja. De rabok pedig nem leszünk! – jelentette ki sokatmondóan a belarusz elnök.

1987. október 13. Peking – a nagy öregek találkoznak

Kádár harminc év után újra Pekingben. 1957-ben sikerült megszereznie a kínai vezetés támogatását. Mao a második legerősebb szocialista hatalom, Kína vezetője támogatta Kádárt. Harminc év elteltével Magyarország újra nehézségekkel küzd. A hazai politikában szaporodnak a gondok, és Kádár egyre kevésbé tud mit kezdeni velük. Még nincs kapitalizmus, de számos olyan lépés történik, ami a kapitalista gazdaságra jellemző. A szocialista renddel szemben egyre markánsabban lépnek fel az ellenzéki erők és megkezdődik az ellenzéki tömörülések szervezése. 1987 júniusában a Beszélő című illegális folyóiratban megjelenik a „Társadalmi szerződés (A politikai kibontakozás feltételei)” című anyag, ami a demokratikus ellenzék programja. Szeptemberben Lakitelken megalakul a népies ellenzék szervezete, a Magyar Demokrata Fórum.

Júliusban a párt Központi Bizottsága lényegében kimondja, hogy új gazdaságpolitikai irányra van szükség.  Kádár tisztában van azzal, hogy amennyiben így folytatódik, a szocializmust felválthatja a kapitalizmus. Az idős emberekre jellemző módon Kádár néha pontosabban emlékszik arra, ami 1956-ban történt, mint az előző napon. Pontosan tudja, hogy milyen erők szövetkeztek a magyarországi szocializmus megdöntésére és a kapitalizmus bevezetésére.

Kádár nem üzletelni megy Kínába. Nem pénzt megy kérni, ez már nem oszt nem szoroz. Kádár a maga módján a stratégiai lehetőségeket akarja felmérni. A régi ismerősök közül Mao már nem él. Zhou Enlai (Csou En-laj) egykori miniszterelnök sincs már az élők között. Talán szót lehet érteni Deng Xiaopinggel (Teng Hsziao-ping)? Deng nyolc évvel idősebb Kádárnál, 1904-ben született. Vannak hasonlóságok a kettőjük életútjában. Mindketten korán elkötelezték magukat a kommunista párttal, Deng 18 évesen, Kádár 23 évesen lesz a párt tagja. Deng is, Kádár is évtizedeken át fontos tisztségeket töltenek be saját pártjukban. Deng 34 évesen a japánok elleni harc egyik meghatározó vezetője. 52 éves korában a Kínai KP főtitkára, a kínai vezetők első nemzedékének kiemelkedő tagja.  74 évesen fogalmazza meg a reform és nyitás máig is követett politikáját.  Kádár fiatalon lett belügyminiszter, a párt egyik csúcsvezetője. De még 1956-ban is, amikor az MSZMP első számú vezetője lesz, még csak 44 éves.

Mindkettőjük életútjában van még egy fontos közös elem. Kádár 1952-54-ben két évig ül koholt vádak alapján Rákosi börtönében. Deng Xiaopinget 1966-ban, a kulturális forradalom idején az egykori harcostárs, Mao tudtával fosztják meg minden politikai és katonai tisztségétől. Börtönbe ugyan nem kerül, de a Pekingtől messze eső, dél-kínai Jiangxi tartományban, Xinjian város traktorgyárába osztják be munkára. Kitelepítés, politikai elszigetelés a javából! Deng is, Kádár is vitathatatlanul nagy túlélők, nagy visszatérők, akik a meghurcoltatás és a megaláztatásuk ellenére sem vesztik el hitüket, képesek visszatérni a nagypolitikába, sőt életük fő műve is csak ezután következik. Kádár azért megy Pekingbe, hogy maga mellé állítsa a kínaiakat. Kérdés: sikerül-e?

Kádár három évtizede nem járt Kínában. Az 1957-es látogatás politikailag is és emberileg is mély benyomást tett Kádárra. Későbbiekben sokszor hozza szóba a kínai emberek általa igen nagyra értékelt tulajdonságait.  Ügyesség, hallatlan szorgalom, odaadás a munkában, az erkölcsiség magas foka, mérhetetlen szerénység – mindez élénken él Kádár emlékezetében. A dokumentumok tanúsága szerint 1957-ben, még a Központi Bizottságnak adott beszámolójában is megemlíti, hogy a kínai emberek nem isznak.

Kádár Pekingben találkozik Zhao Ziyang (Csao Ce-jang) főtitkárral. Zhao fiatalabb, mint Kádár. Kínai fogalmak szerint fiatalon, 61 évesen lett miniszterelnök. Zhao Ziyang – ha az események nem alakulnak másként – Deng Xiaoping utódja lett volna. 1989 októberében, a Tienanmen téri események során azonban meginog. Rokonszenvet tanúsít a tüntető diákok iránt. Ezzel veszélyezteti a kínai nyitás és reform egyik alapelvét, a „népi demokratikus diktatúra” meglétét. Deng  javaslatára félreállítják, de még sokáig él, 2005 januárjában hal meg.

Kádár a kínai fejlemények hatása alatt van. Most szembesül igazán azzal, hogy Kínában milyen jelentős belpolitikai változások mennek végbe. 1982 szeptemberében a Kínai KP 12. kongresszusán Deng Xiaoping megfogalmazza a kínai színezetű szocialista építés koncepcióját. Meghirdetik a célt: „Kínának kulturális és ideológiailag fejlett, magas fokúan demokratikus országgá kell válnia”. Kádár sok mindent tud Dengről. Ismeri Deng nézetét arról, hogy a tények elemzése, a gyakorlat követelményeinek érvényesítése az egyetlen helyes módszer az álforradalmi álmodozás és a kispolgári liberális illúziók ellen. Ez a felfogás összecseng azzal, amit Kádár Lenintől tanult a konkrét helyzet konkrét elemzéséről. „1977 júliusában jöttem vissza, kilenc hónappal a négyek bandájának szétzúzása után. Azt követően vehettem ismét részt a Központi Bizottság ülésén. Visszatérésem után rögtön felvetettem, hogy Mao Zedong eszméinek a lényege éppen az, hogy tényekből vonjunk le következtetéseket” – olvasható Dengnél.

Deng is szembe kerül azzal a dilemmával, amivel Kádár. Mitől jobb a szocializmus?  Kína a múlt században is az elmaradott országok közé tartozott, ahol a legnagyobb probléma az volt, hogy minden ember ehessen és legyen hol laknia. Deng úgy véli, hogy a szocializmus nem lehet a szegények szocializmusa. „A szocializmus építésében mindent meg kell tenni azért, hogy fejlesszük a termelő erőket, megszüntessük a szegénységet, folyamatosan emeljük az emberek életszínvonalát. Másként hogyan is tudnánk bizonyítani a szocializmus felsőbbrendűségét?” – mondja.

Deng a gazdasági építőmunkát a proletariátus osztályharca egyik formájának tekinti. „A tapasztalataink elemzése alapján azt javasoltuk, hogy a szocializmus egész időszakában a központi feladatunk a termelő erők fejlesztése legyen” – mondja Kádár Jánosnak 1987 őszén.

Kádár egy szegény országba érkezik. Peking 1987-ben még a szó szoros értelmében a kerékpárok birodalma. Gépkocsi nem sok van, magántulajdonban főként nem. Az emberek biciklivel járnak. A magyarországi értelemben vett élelmiszerüzletek nem léteznek. Piacokon, árusoknál vagy kisebb boltokban vásárolnak. A külföldieket teljesen elzárják a kínai lakosságtól. A nemzeti valutának két változata van, a hazai yuan, amivel a kínaiak egymás között fizetnek, és a valuta-yuan, ami kék színű és a külföldiek fizetési eszköze. A külföldiek ezt is lényegében egy helyen tudják csak elkölteni, a pekingi Barátság Áruházban.

Kádár a magyar reform tapasztalatait viszi magával. Kádár pontosan tudja, hogy a gazdasági reform lényegében azt jelenti, hogy a szocializmus viszonyai között alkalmaznak olyan elemeket, amelyek egy másik rendszerre, a kapitalizmusra jellemzőek. A szocializmus a közösségi tulajdon van többségben, a reform pedig utat nyit a magántulajdon előtt. A szocializmus a közösség gyarapodását tekinti elsődlegesnek, a reform viszont megteremti az egyén átlagosnál nagyobb gazdagodásának a feltételét.

Deng elhatárolódik a kulturális forradalomtól. Balra, és főleg szélsőbalra most nem lehet menni. „A kulturális forradalommal tíz egész esztendőt veszítettünk. Kína történelmének szocialista szakaszában a hibák zöme »balról« jött.” Deng elmondja Kádárnak, hogy 1978-ban a XI. kongresszuson választott Központi Bizottság III. ülésén döntöttek az új politikáról, aminek a lényege az, hogy a tényekből kell kiindulni, vissza kell menni az elvi gyökerekhez, és meg kell erősíteni a szocialista irányvonalat. Deng (Teng) szavai szinte szóról szóra egybeesnek azzal, amit Kádár képvisel ezekben az években.

Deng elfogadja Kádár javaslatát a magyar-kínai kapcsolatok fejlesztésére. Világossá teszi az alapelveket is: szocializmust építünk a marxizmus alapján, ki-ki a saját nemzeti sajátosságai alapján, s nem avatkozunk egymás ügyeibe. „Nem másolhatjuk sem a nyugati tőkés országok útját, sem más szocialista országokét.” Világossá teszi Kádárnak, hogy a kommunista párt vezető szerepe megmarad Kínában, de elkülönítik egymástól a politikai és kifejezetten kormányzati funkciókat. A pártban megmarad a demokratikus centralizmus elve is, nem alakulnak át politikai vitaklubbá.

Kádár megállapodik a kínai vezetőkkel, hogy „a kapcsolatok fejlesztése nem lehet konjunkturális, rendszeresnek, folyamatosnak, tervszerűnek kell lennie, és minden területre ki kelt terjedni, be kell hozni a történelmi lemaradást”. Abban a történelmi helyzetben biztatóan hatnak Zhao Ziyang  (Csao Ce-jang) szavai: „A kapcsolatok fejlesztésének szilárd alapja a kölcsönös tisztelet és bizalom, az, hogy a két nép azonos véleményen van a béke kérdésében, hogy mindkét országban szocialista építés folyik, és mindkét országban történelmileg azonos problémák megoldásán munkálkodnak”.

A kínai vezetők megnyugvással fogadják Kádár információját arról, hogy Magyarországon „a helyzet szilárd, érvényesül a párt vezető szerepe, a párt élvezi a nép támogatását”.  Bánatomra 1990-ben, az én tárgyalásaim során majd finoman, de határozottan visszakérdeznek: hogy is volt ez valójában? A kínai pártvezetés biztatja Kádárt. Nehézségek ugyan vannak, de ha Magyarország a szocializmus és a reformok útján halad tovább, nem lesz baj.  Ebben számíthat Kínára.

(Részlet Thürmer Gyula Az elsikkasztott ország
című könyvéből)

Mit üzenünk Csepelnek?

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke sok szállal kötődik Csepelhez. Itt élt nagynénje és a család egy része ma is itt lakik. Itt vett részt harminc éve az új Munkáspárt szervezésében, itt volt alapszervezeti tag, és többször indult választásokon is. Sokan ismerik a csepeliek közül. A Munkáspárt elnöke a Csepeli Hírmondón keresztül üzent a csepelieknek.

Az emberekkel az emberekért! Ez a Munkáspárt egyik legfontosabb alapelve, amikor az önkormányzati munkáról van szó. A Munkáspárt célja ugyanis az, hogy az önkormányzatokba elvigye a dolgozó emberek hangját, ellenőrizhetővé tegye a testületeket, és ami nem kevésbé fontos: elérhetővé.

Az embereknek érezniük kell, hogy a sok fejlesztés és építkezés értük van. Jogot és lehetőséget kell kapniuk a város jövőjének eldöntésébe.

Bizonyára Önök is láttak már elég hirdetményt arról, hogy a polgármester fogadóórája ekkor és ekkor, bejelentkezés alapján, de leginkább sohanapján kiskedden van. Persze polgármesterből csak egy van, mondhatjuk, de éppen az lenne a munkája, hogy megoldja az itt élő emberek gondjait. Nem is beszélve arról, hogy a képviselő hölgyek és urak, akikből aztán van bőven, jellemzően miért csak havonta egy-egy órát szánnak arra, hogy meghallgassák az állampolgárokat.

A miniszterelnök messze van az állampolgároktól. A polgármester és főleg a képviselők viszont nagyon közel. Ahol jól dolgoznak, valószínűleg a fogadóóráktól függetlenül is találkoznak az emberekkel. De, ahol nem dolgoznak jól, ott mi történik?

Az önkormányzati munka szolgálat, az emberek szolgálata. Legalábbis mi, a Munkáspárt így gondoljuk. Nem kötelező polgármesternek, képviselőnek lenni. De ha valaki vállalja, akkor csinálja huszonnégy órában! Az állampolgárral nem akkor kell találkozni, amikor én ráérek, hanem akkor, amikor az állampolgárnak szüksége van rám.

Az önkormányzat legyen az emberekért! Dolgozzon az emberekkel együtt az emberek problémáinak megoldásáért! Az önkormányzatok fő ellenőre nem az állam valamelyik szerve kell, hogy legyen, hanem maguk az emberek! Ha népi ellenőrzés van, ha az emberek tudnak az önkormányzatok munkájáról, ha érdemi információkat kapnak, akkor nem lehet majd csalni, korrumpálódni, a társadalom pénzét magáncélra fordítani.

Egy olyan önkormányzatnak, amely valóban segíteni akar az embereknek, kell, hogy legyen saját segítő irodája. Olyan szolgáltatás, amely hét napon keresztül 0-24 órában az állampolgárok, azaz a mi rendelkezésünkre áll. A kazán általában nem munkaidőben romlik el, a vízvezeték sem ilyenkor törik el, hanem éjszaka vagy húsvétkor, amikor nincs hova fordulni.

A társadalmi segítő iroda összekapcsolhatná a telefonálót a megfelelő szakemberrel. Honnan lennének szakemberek a mai szakemberhiányos világban? Nos, az önkormányzat különböző kedvezményekkel kiépíthetne egy olyan szakembergárdát, amely expressz szolgáltatásként segítené az embereknek.

Ez csak néhány azon sok feladat közül, amelyeket a társadalmi segítő iroda elláthatna. Sokba kerül? Bizonyára nem kevés pénz kell hozzá. De ez a beruházás megtérül. Az emberek fogják érezni, hogy az önkormányzat nem egy távol lévő állami intézmény, hanem a város, a kerület saját ügyintézésének, az itt lakók szolgálatának eszköze.

A Munkáspárt ilyen önkormányzatokat szeretne. Emberieket az emberekkel az emberekért. Gondoljunk erre is október 13-án, amikor képviselőinket és polgármestereinket megválasztjuk!

Gyűjtöttünk, gyűjtöttünk és gyűjtöttünk

Szeptember 9-én, hétfőn befejeződött a 2019. évi önkormányzati választások első, nagyon fontos szakasza, az ajánlások gyűjtése. Amikor A Szabadság mostani száma a nyomdába kerül, még folyik az ajánlások leadása és ellenőrzése. Több helyről vannak már végleges adatainak, azaz vannak már hivatalosan bejegyzett jelöltjeink, de pontos és átfogó képet lapunk következő számában tudunk adni.
Addig felvillantunk néhány pillanatot ennek a nagyon nehéz időszaknak az eseményeiből. Gyűjteni mindenütt nehéz volt, de mindenütt, ahol indultunk, lelkesen dolgoztak szervezeteink és tagjaink. Sok helyről, de messze nem mindenhonnan kaptunk fotókat, ezekből állítunk össze egy csokorral.

Budapest

Nehéz feladatra vállalkoztak a budapestiek. Gyűjtötték az ajánlásokat a főpolgármesteri induláshoz és nyolc kerületben a polgármester-jelöltséget is megcélozták. Meleg volt a fővárosban az időjárás szempontjából is, de politikailag is. A liberális ellenzék mindent megtett azért, hogy akadályozza a Munkáspárt sikeres indulását.

Zugló

Zugló párttagságára most is sok munka hárult. Két kerületben is nekik kellett polgármester-jelöltet állítani.

Újbuda

Budának ebben a részében az „ifjú gárdának” kellett helytállnia. Bár már nem ifjak, de ifjú gárdaként dolgoztak.

Baranya

Baranya kis csapatának is több feladatot kellett megoldani. A megyei jelölteknek is gyűjtöttek, és erejükhöz mérten besegítettek Budapesten.

Nógrád

Nógrád megye párttagságának kettős feladata volt. Megállítani saját jelöltjeiket a megyében és besegíteni a budapestieknek a főpolgármester-jelölt állításában.

Paks

A Munkáspárt kicsi, de lelkes paksi csapata ezúttal is teljesítette feladatát, van képviselő-jelöltje a Munkáspártnak.

Bács – Kiskun

Nincsenek sokan a megyei munkáspártiak, de lelkesedésük és elszántságuk ezúttal is sok nehézségen átsegítette őket. Arra is volt erejük, hogy Budapesten is segítsék a főpolgármesteri gyűjtést.

Szolnok

A Munkáspárt a mostani választáson is nagy reményeket fűz Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. Szolnokon polgármester-jelöltet is állítottak a helyiek, és besegítettek a budapesti gyűjtésbe is.

Dolgozott az elnök is

A Munkáspárt elnöke két héten át az utcán volt. Kis csapatával hárman gyűjtötték az ajánlásokat a főpolgármesteri jelöltségre. Rájuk hárult a polgármesterjelölt megállítása is Csepelen.

Szerepeltünk a médiában

A főpolgármesteri kampányban Thürmer Gyula többször szerepelt az M1-en, a Hír TV-ben, az ATV-ben, a Heti TV-ben. Jól éltek a médialehetőséggel Miskolcon is, ahol Fülöp József Istvánné polgármester-jelölt többször jelent meg a helyi médiában.

Sorry, de a második világháború nem „polgárháború” volt

„A népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik, és kétségkívül az európai földrészen túlra is terjedt, túlnyújtózkodott, de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy nyugati polgárháborúról, illetve két nyugati polgárháborúról van szó, iszonyatos emberveszteséggel.” – jelentette ki a magyar kormány vezetője.
(http://www.miniszterelnok.hu)
Kényelmetlen ellentmondani, de a második világháború nem polgárháború volt, hanem világméretű, államok közötti háború. A világon mindenütt ezért nevezik így. Az Encyclopǣdia Britannica szerint „a polgárháború erőszakos konfliktus egy állam és egy vagy több nem nem állami szereplő között ugyanazon állam területén.”  (https://www.britannica.com/topic/civil-war) És akkor még a háborúk céljairól nem is beszéltünk.
Hogy mi volt a második világháború? Az emberiség eddigi történetének legvéresebb háborúja. A második világháborút az 1929-es tőkés világválság következményeinek levezetésére robbantották ki a vezető tőkés országok. A háborút a tőkés Németország kezdte 1939. szeptember 1-én. A tőkés Franciaország, a tőkés Anglia, a tőkés USA engedte a német agressziót, bízva abban, hogy a Németország a szocialista Szovjetuniót fogja megtámadni. Ez volt a tőkés nyugat fő célja a második világháborúban: megfojtani a Szovjetuniót, eltörölni a szocializmust a Föld színéről.

Jó program, de engedi a pénzvilág?

 „Amit most mondok, az magyarországi tapasztalat, szerintem európai érvényű, azon túl talán nincs érvénye, de Európában szerintem az az igazság, és Magyarországon biztosan, hogy akkor győztünk, hogyha egy olyan családtámogatási rendszert tudunk fölépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyereket. Ez a fordulópont.” – mondta Orbán Viktor a demográfiai konferencián elhangzott beszédében.
(http://www.miniszterelnok.hu)
A gyermekvállalás ne teher legyen a családnak, hanem lehetőség a jobb életre! Ez nemes és jó cél! Ez a politika helyes, de ne felejtsük: kapitalizmusban élünk, ahol a pénz szava a döntő. Visszaveszi-e a tőkés cég a kismamát a szülési szabadság után? Nem viszi-e el az infláció az állami támogatást? Lesz-e megfelelő állami kórház a gyermekszületés segítéséhez, a beteg gyermekek gyógyításához? Továbbra is ilyen drága marad a közlekedés, mint most? És még nagyon sok ügy van, ahol a pénz, a tőke ellenérdekelt.

Engedi-e a pénzvilág a programot? Képes-e a kormány a pénz akarata ellen tenni?