Fidelre emlékeztünk

November 25-én volt három esztendeje annak, hogy nincs közöttünk Fidel Castro. Kubában mindenütt nagy szeretettel és tisztelettel emlékeztek a kubai forradalom, a kubai szocializmus történelmi személyiségére.

A Kubai Köztársaság nagykövete, Alicia Elvira Corredera Morales asszony meghívására a nagykövetségen idézték fel Fidel Castro emlékét Kuba magyarországi barátai.  A rendezvényen Thürmer Gyula vezetésével jelen volt a Munkáspárt Elnöksége és a KB több tagja is. Üzenjük a Kubai Kommunista Párt minden tagjának, Kuba népének, hogy mi, a Magyar Munkáspárt tagjai tisztelettel adózunk Fidel Castro történelmi tettének és hűek vagyunk eszméihez – emelte ki a Munkáspárt elnöke.

Az esernyő

Az esernyő fontos politikai eszköz. Lehet vele védekezni. 2007-ben, a március 15-i ünnepségen Demszky Gábor akkori budapesti főpolgármestert fekete esernyőkkel védték a könyörtelenül érkező tojásokkal szemben, amelyek speciel sárgák voltak.

Az esernyő kiváló eszköz egy politikai cél önazonosítására, az adott célt követők identitásának kifejezésére. 2014-ben Hong Kongban tízezrek tüntettek sárga színű esernyővel. Innen is kapták a sárgaesernyő-mozgalom találó elnevezést. Az esernyő ilyen célú felhasználása akkor igazán sikeres, ha találunk olyan céget, amely a tüntetés idejére képes többtízezer adott színű esernyőt legyártani. Hongkongban gyakran esik, ott nem volt probléma az esernyőgyártás, a hozzá szükséges pénz pedig jött Amerikából.

2016-ban Budapesten a Tanítanék Mozgalom próbálkozott az esernyő aktív politikai célú felhasználásával.  De nem egészen úgy sikerült, ahogy gondolták. Hát igen, Budapesten nem esik olyan gyakran az eső, mint Hongkongban, ráadásul a sárga esernyő nem számít ritkaságnak. A budapesti mozgalom kockás esernyője azonban nem kapható minden boltban. És az is lehet, hogy kevesebb pénz jött a tengeren túlról.

A Pedagógusok Szakszervezete már bőségesen meríthet a külföldi és hazai liberális mozgalmak harci tapasztalataiból, úgyhogy ők nem bízzák a dolgot a véletlenre. November 30-ra tüntetést hirdetnek 12 órára. A Magyar Tudományos Akadémia előtt gyülekeznek és egészen a parlamentig vonulnak. Praktikus az időpont és helyválasztás, mivel szombaton inkább csak turisták szédelegnek a Belváros minisztériumi negyedében. Senki sem fogja a tüntetőket zavarni.

A PSZ vezetése felszólította híveit, hogy hozzanak magukkal esernyőt. De nem úgy hűbelebalázs módjára, hanem feketét!  Ez is nagyon praktikus. Fekete esernyőt bárhol lehet kapni. Bármilyen politikai tartalom hozzáfűzhető. Ráadásul novemberben felénk nem ritkaság az eső. És ha esik, a sok kinyitott esernyő még az ellenséget is összezavarja. Ki tudná megmondani, hogy hányan lapulnak egy esernyő alatt.

„Sorosozás helyett valódi béremelést minden pedagógusnak!” Ez a tüntetés jelszava. A PSZ még egy nyilatkozatot is kiadott, miszerint nincs és soha nem is volt pártpolitikai céljuk, csakis szakmai, érdekvédelmi-érdekképviseleti tevékenységet látnak el. De miért ne mehetne utcára egy szakszervezet politikai célokért? Törvényeket kell változtatni, kormányrendeleteket kell módosíttatni. Ez nem politika? A szakszervezet akkor követ el hibát, ha valamelyik párt érdekében politizál, de a dolgozó érdekében kötelessége is. Esernyővel vagy anélkül. Nem ez a lényeg.

Jön a Balszemmel új kötete!

A Munkáspárt 30. születésnapjára jelenik meg Thürmer Gyula új könyve
„Balszemmel 2017-2018-2019”. A Balszemmel rovat A Szabadság egyik legnépszerűbb rovata, amit az internetezők közül is nagyon sokan kedvelnek.

A könyv első példányait a Központi Bizottság decemberi 14-i ünnepi ülésének
vendégei vásárolhatják meg.

***

A Balszemmel története 2006 májusában kezdődött – nyilatkozta Thürmer Gyula. Fiam ötlete volt, hogy írjak hetente rövid véleményt két-három aktuális eseményről. Az írás legyen egyéni hangvételű, hogy felfigyeljenek az emberek! Gyuszi ötletét sokan támogatták, és belevágtunk.

13 év telt el azóta. Kialakult a Balszemmel sajátos hangvétele. Őszinte, érthető, rövid, olvasható. Hamarosan felmerült, hogy érdemes lenne könyv formájában is megjelentetni az írásokat. Többségük évek múltán is időszerű. Így indult útjára papírkötésben az első négy gyűjteményes kötet, majd ezt követték keménykötésben megjelent írások. Most újra ízléses keménykötésben vehetik kézbe az új kötetet.

 Jó olvasást!

Baranyai mozaikok

Lejegyezte Kós Zoltán

A tőke valósága

A rendszerváltás nem jöhetett volna létre, ha nem hitetik el a néppel, hogy a kapitalizmus alapvetően jobb, mint a szocializmus. Ha nem ismételgetik folyamatosan a hazugságot, hogy a piacnak kell diktálni a tervek helyett, hogy a nyugati életszínvonal karnyújtásnyira van. De elhitették és nem is volt nehéz elhitetni. Mert sokan el akarták hinni, hogy a jóságos tőkének semmi más vágya nincsen, csak megjelenni a keleti blokk országaiban, arany kalásszal borítani a mezőket, újborral- és lágy kenyérrel teríteni az asztalokat.

Ma már sokan látják, de még nem elegen, hogy nincs jó kapitalizmus, hogy a tőke nem jótékonykodni vetette meg a lábát a térségben, hanem kaszálni, kiterjeszteni hatalmának határát, mivel korábbi keretei között már nem volt képes fenntartani a status quo-t, a szükséges növekedést.

A tőke, a tőkés érdeke nem az, hogy őt szeresse a dolgozó, hanem az, hogy nála hagyja a pénzét. Mindent megtesz, hogy becsalogassa az utcájába, boltjába, s bármit megígér, hogy minél többet költsön nála. Iskolapéldája ennek a gyakorlatnak az olyan üzlet, aminek a bejárata csillog-villog.  A kép egy hazai üzemanyag kereskedelemmel foglalkozó multi cég be- és kijáratát mutatja. Befelé „csili-vili”, kifelé olyan kátyúk, hogy akár az éppen drága pénzen megtankolt jármű mozgásképtelenségét is okozhatják. Mert, ha odaadtad a pénzedet, akkor a tőkét már nem érdekli, hogy mi lesz veled!

Istenek és hősök

Józsi bácsi nemrég töltötte be 70. életévét. Ezt akkor tudtuk meg, amikor meglátogattuk, hogy érdeklődjünk hogyléte felől, és kedveskedjünk neki kedvenc olvasmányával, az újságunkkal. Tudják, hogy apunak Z. az isten? – mosolyog lánya boldogan.

Most volt a születésnapom, és ez a legszebb ajándék, hogy meglátogattak! – köszönt bennünket Józsi bácsi, őszintén ragyogó kék szemeivel, és tényleg úgy néz Z-re, mint egy istenre. Meghatódtunk. Ez az aprócska, hajlott hátú emberke kihoz a szobából egy díszes mappát, amit sok-sok éve őrizget. Mesél, olyan lelkesen, mintha csak tegnap történtek volna az események. Mutatja a kitüntetést, amit a komlói bányánál becsülettel ledolgozott 25 évért kapott, és egy még régebbi elismerő oklevelet a honvédségtől.

Ez az aprócska, hajlott hátú emberke büszkén meséli, mennyit dolgozott, és milyen boldogan abban az időben, amit ma sokan csak „átkosnak” neveznek, boldogok voltak, mert megbecsülték őket, akik felépítették az országot, fedelet építettek mindenki feje fölé, munkahelyeket építettek, ami az országé volt, és a munkások voltak a fontosak, akik iskolákat építettek a gyerekeiknek,  kórházakat a betegeknek…  (az építettek nem véletlen szóismétlés!)

Ez az aprócska, hajlott hátú emberke ma egy kis faluban, egy pici, omladozó házban él feleségével és lányával, mindhárman betegek. Nem fáj neki a szegénység, mosolyogva biceg és mesél a múltról. Egyvalami fáj neki nagyon: hogy elfeledték. Hogy 30 éve már, hogy elfeledték. Hogy legtöbben csak megvetve vagy gúnyosan lekomcsizzák. Már senki nem tudja, mennyi verejtékéből épült az ország, senki nem tudja, hogy ő ezért nem kért magának semmit…

Nem mi vagyunk istenek, hanem Józsi bácsi, az a sok-sok Józsi bácsi, akik felépítettek nekünk egy országot, amit 30 éve elárultak, eladtak, lakóit pedig elkábították mindenféle hazugsággal…

Ez az aprócska, hajlott hátú emberke bármelyikünk édesapja, nagyapja lehetne. A TIÉD is! Legyen átkozott mindenki, aki szülei, nagyszülei életét, munkáját, emlékét elárulta, aki lenézi őket, akik hazudják őket. A történelmet. Nem amit tanítanak, hanem amire még nagyon sokan emlékszünk, mégis, legtöbben letagadják…

A kórházi csata

Harminc éve, 1989 októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

A harminc év legnagyobb politikai csatája

A Munkáspárt harmincéves történetének legnagyobb politikai csatája 2003-2004-ben zajlott. A Munkáspárt a kórházak privatizálása ellen indított több irányban akciókat.

Miben áll e küzdelem történelmi jelentősége? Egy, a Munkáspárt egyetlen más politikai akciója sem mozgatta meg a magyar társadalmat annyira, mint a kórházak privatizálása elleni küzdelem. Kettő, az egyetlen olyan nem a kormány által kezdeményezett népszavazási kezdeményezés volt, melyre valójában sor is került. Három, a Munkáspárt először került nyílt politikai ütközetbe az MSZP-vel, az SZDSZ-szel, illetve a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormánnyal. Négy, először fordult elő, hogy egy nagy parlamenti párt, a Fidesz nyíltan a Munkáspárt kezdeményezése mellé állt. Öt, bár a népszavazás eredménytelen volt, a kórházak eladására nem került sor. Hat, a népszavazás okot adott a Munkáspárt elleni külső és belső támadásokra, amelyek a párt megszüntetését tűzték ki célul. Szerencsére sikertelenül!

De hogyan is történt mindez?

Alkotmányellenes kórháztörvény

  • A kórháztörvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát a Munkáspárt  kérte 2003. július 2-án az Alkotmánybíróságtól, a többi között azzal az indokkal, hogy a jogszabály különösen veszélyezteti a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz fűződő alapvető jogot, és kiárusítja a nemzeti vagyont. A törvény elfogadása, az egészségügyi privatizáció ilyen módon történő kiterjesztése miatt számos szervezet, párt tiltakozott, a Fidesz és az MDF szintén az Alkotmánybírósághoz fordult. (MTI, 2003. július 3.)
Medgyessy Péter és Kuncze Gábor nagyon akarták privatizációt

Az MSZP-SZDSZ-kormány, amelyet Medgyessy Péter vezetett, elfogadtatott egy törvényt, amely lehetővé tette a kórházak eladását. A törvény 2003. július 1-jén életbe lépett. Az Alkotmánybíróság hosszú huzavona után 2003. december 15-én a kórháztörvényt formai okból megsemmisítette. Ez volt a munkáspárti csata egyik iránya. A párt úgy értékelte, hogy az AB döntése félsiker, mivel a privatizációt, mint olyat nem utasították el. A Munkáspárt ezért népszavazás elindítása mellett döntött.

A népszavazási kezdeményezés majdnem megbukott, de csak majdnem

  • A Munkáspárt népszavazást kezdeményez az úgynevezett kórháztörvény megsemmisítése érdekében – jelentette be Thürmer Gyula, a párt elnöke szombati budapesti sajtótájékoztatóján. A politikus szavai szerint a kórháztörvény „a legaljasabb, legmocskosabb tettek egyike, amit a magyar nép ellen el lehetne követni”. (MTI. 2003. július 19.)
Gyurcsány és Medgyessy nem tudták eladni a kórházakat

Ez a párt döntése volt. A kezdeményezést a Munkáspárt, a Baloldali Front-Munkás Ifjúsági Szövetség és a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom adta be, és ezt még jóvá kellett hagynia az Országos Választási Bizottságnak. Ez is rendben ment, ahogyan az alábbi MTI-közleményben olvashatjuk.

  • Hitelesítette a Munkáspárt és más szervezetek kórháztörvény megsemmisítésére vonatkozó népszavazási kezdeményezését, a kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén. (MTI, 2003. augusztus 5.)
Thürmer Gyula a szombathelyi piacon is gyűjtötte az aláírásokat

Innentől kezdve már göröngyös út következett. A privatizáció hívei megkísérelték elgáncsolni a népszavazási kezdeményezést.

  • A Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete (HEME) kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál (AB), hogy semmisítse meg az Országos Választási Bizottság (OVB) döntését a Munkáspárt és más szervezetek kórháztörvénnyel kapcsolatos népszavazási kezdeményezéséről – közölte az MTI-vel a szervezet pénteken. „A Munkáspárt népszavazási felhívása a kórháztörvény körüli politikai vitákat kihasználva az egészségügy államosítására és burkolt visszaállamosítására törekszik” – olvasható a közleményben.  (MTI, 2003. augusztus 12.)

Nehéz hetek, sőt hónapok következtek. Nem lehetett biztosan tudni, hogy engedi-e az AB a népszavazást. Az Alkotmánybíróság 2003. november 10-én döntött úgy, hogy az aláírásgyűjtést meg lehet kezdeni. A Munkáspárt hidegben, sárban és hóban gyűjtötte az aláírásokat.

Beszáll a Fidesz

  • A Fidesz elnöksége csütörtökön úgy döntött, hogy a párt csatlakozik a Munkáspárt, a Baloldali Front – Munkás Ifjúsági Szövetség és a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom által a kórháztörvény ügyében indított aláírásgyűjtő akcióhoz. A Fidesz mellett korábban a Magyar Orvosi Kamara vezetői, valamint a Magyar Igazság és Élet Pártja is bejelentette, hogy támogatja azt a törekvést, hogy legyen népszavazás a kórháztörvény ügyében. (MTI, 2003, november 27.)

A Fidesz politikai döntése lavinát indított el. Az MSZP és az SZDSZ megértették, hogy itt már többről van szó, mint egy munkáspárti kezdeményezésről. A tőkés rendszerváltásban részvevő, alapvetően kommunista ellenes erők a Munkáspárt mellé álltak a kormány elleni küzdelemben.

A Fidesz döntése zöld utat adott a polgári erőknek. Tömegével jöttek az emberek, méltatták a Munkáspárt kezdeményezését és aláírták a gyűjtőívet. Voltak szervezetek, amelyek maguk is gyűjtöttek. A Szilvásy György vezette Honfoglalás 2000 szervezet több ezer aláírással segítette a munkát.

A gyűjtést azonban alapvetően a Munkáspárt szervezetei és tagjai végezték, nagyon nehéz időjárási körülmények között.

300 ezer aláírás!

  • Háromszázezren írták alá a kórháztörvénnyel kapcsolatos népszavazás kiírását kezdeményező íveket – közölte a Munkáspárt elnöke szombaton budapesti sajtótájékoztatóján. A Munkáspárt befejezte a kórházprivatizáció elleni népszavazásról szóló aláírásgyűjtést, és március 10-én juttatja el az íveket az Országos Választási Bizottsághoz – mondta el Thürmer Gyula. „Tizenöt év óta először kerülhet sor olyan népszavazásra, amelyet nem a politikai elit, nem a hatalom, nem a parlament, nem a kormány akar, hanem maguk az emberek” – közölte a pártelnök. (MTI, 2004. március 6.)

A Munkáspárt már győzött. Az Országos Választási Bizottság (OVB) 2004. április 22-én úgy döntött, hogy eredményes a kórházprivatizáció ellen indított munkáspárti népszavazási kezdeményezése, miután mintegy 230-240 ezer hiteles aláírás gyűlt össze.

De lesz-e valóban népszavazás?

2004 május 17-én az Országgyűlés vita nélkül, csaknem egyhangúlag döntött az egészségügyi privatizációról szóló népszavazás elrendeléséről.

Thürmer Gyula 2003-ban a komlói kórház vezetőivel

Ahogyan szinte biztosra lehetett venni, ezt követően két magánszemély az országos népszavazást elrendelő országgyűlési határozat alkotmányosságát megkérdőjelező indítványokat nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Újabb kísérlet a népszavazás megtorpedózására.

Az AB szeptember 28-án elutasította a beadványokat, és helybenhagyta az egészségügyi magánosítással kapcsolatban országos népszavazást elrendelő országgyűlési határozatot. 2004. október 13-án Mádl Ferenc köztársasági elnök december 5-re kitűzte az egészségügyi közszolgáltató intézmények tulajdonlásával kapcsolatban az országos ügydöntő népszavazást. Tehát lesz népszavazás!

Ha már népszavazás, akkor legyen érvénytelen!

A népszavazást ellenző erőknek, az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, a kormánynak egy lehetősége maradt. Meg kell győzni az embereket, hogy ne menjenek el szavazni! Megkezdődött a riogatás azzal, hogy a „szélsőségek”, azaz Orbán és Thürmer összefogott.

Az MSZP és az SZDSZ vezetői egyre másra tették nyilatkozataikat. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nyilvános vitára hívja ki a népszavazást kezdeményező Thürmer Gyulát, valamint Orbán Viktort. A kormányzat tartva az igenek esetleges többségétől ún. tájékoztató kampányba kezdett, amelyben azt kísérelték meg tudatosítani, hogy a privatizáció leállítása igen sok pénzébe kerül majd az országnak.

A népszavazás kimenetelére döntő hatása volt annak, hogy nem egy, hanem két kérdés került szavazásra. A második kérdés a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozott. Ez a kérdés még jobban megosztotta az embereket, ami oda vezetett, hogy nagyon sokan nem mentek el, és így érvénytelenné tették a népszavazást.

Érvénytelen volt, de nem volt hiábavaló

2004 december 5-én az emberek felelhettek az alábbi kérdésre: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” 65 százalékuk, 1,9 millió ember igent mondott.

A népszavazás nem volt érvényes, de a hatása nem maradt el. A kórházak eladását az MSZP nem merte később sem szóba hozni. Mivel a Horn-kormány által végrehajtott tömeges privatizáció után gyakorlatilag csak az egészségügy tűnt eladásra érdemes vagyonnak, az SZDSZ nagyon szerette volna elérni a privatizációt. A Gyurcsány-kormány bukásához az vezetett, hogy az elégedetlen SZDSZ kiszállt a koalícióból.

A Munkáspárt „büntetése”

A népszavazás után nem sokkal támadás indult a Munkáspárt vezetése ellen. December 20-án Fratanoló János, a párt Baranya megyei elnöke, és egyben pécsi önkormányzati képviselő, aki a Toller László-féle pécsi szocialista vezetést támogatta, aláírásgyűjtési akciót indított a Munkáspárt rendkívüli tisztújító kongresszusának összehívása érdekében.

A tagság megvédte a párt vezetését a külső támadásokkal szemben

A Munkáspárt vezetése elleni támadás kulcsfigurája a párt egyik alelnöke, Vajnai Attila volt, aki szoros kapcsolatban volt Szili Katalinnal, az MSZP akkori elnökhelyettesével. Az ellenzékhez csatlakoztak azok a megyei munkáspárti aktivisták, akik az MSZP-vel voltak szoros kapcsolatban. Megkísérelték a Munkáspártot az MSZP-t kiszolgáló szervezetté változtatni. Nehéz küzdelem kezdődött. A pártnak súlyos veszteségeket okoztak, de a párt tagsága legyőzte a jobboldali revizionista támadást, megerősítette a párt marxista irányvonalát és vezetését.

Jönnek az időközi választások

Alig értek véget az idei választások, újra időközi választások kiírására kerül sor. Fejér megye 04. számú országgyűlési egyéni választókerületében lemondás miatt megüresedett országgyűlési képviselői mandátum betöltésére az időközi választást 2020. február 16. napjára tűzték ki. Ennek a kerületnek a székhelye Dunaújváros. Az Elnökség a Fejér megyei szervezettel egyetértésben úgy döntött, hogy a Munkáspárt elindul ezen a választáson.

Ugyancsak tervezzük az indulást Budapest XXII. kerület 8. számú egyéni önkormányzati választókerületében ás Orosháza 1. számú egyéni választókerületében is.

Minden választás jó gyakorlási lehetőség a párt számára, nem is beszélve arról, hogy a párt véleményét, politikáját ilyenkor széles körben lehet terjeszteni.

Az Elnökség döntött arról is, hogy Győrben, ahol a polgármester lemondása miatt szintén időközi választások lesznek, nem indul a Munkáspárt. Nem rendelkezünk elég erővel, hogy ebben részt vegyünk.

Használjuk ki a jó időt, ki az utcára!

Jó hír érkezett Pest megyei szervezetünkből. Érden szerveztek a múlt héten kitelepülést.  Osztogatták A Szabadságot, beszélgettek az emberekkel. Jó, hogy Pest megye mellett más szervezeteink is újra megjelentek az utcán. Vége a választásoknak, túl vagyunk a választás utáni pihenésen, de szerencsére még nem esik a hó, még ki lehet menni az utcára. Használjuk ki a lehetőséget!

Thürmer-óra a minszki egyetemen

„Közép-Európa Kelet és Nyugat között – kihívások és válaszok”. Ezzel a címmel tartott előadást a Belarusz Állami Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karán Thürmer Gyula. A Munkáspárt elnökét szívesen fogadják a diákok, akik néhány év múlva diplomataként fogják hazájukat szolgálni. Nagy volt az érdeklődés a visegrádi országok tapasztalatai iránt, és sok kérdés hangzott el az idei választásokról is. A diákok nagyon tájékozottak, és sokat tanulnak az európai országok történelméről, beleérte Magyarországot is.

Az ellenzék polgárháborút akar

Az MSZP támogatja Karácsony Gergely főpolgármester kezdeményezését a szabad városok szövetségének megteremtésére – mondta az MSZP választmányi elnöke a párt szombati sajtótájékoztatóján. Az ellenzék keresi a konfliktust, nagyon szeretné polgárháborús csatatérré változtatni Magyarországot.  Az önkormányzatok dolga, akárki is vezesse azokat, nem az, hogy szervezkedjenek a kormányok megdöntésére, hanem az ott élő emberek szolgálata. A „szabad város” a liberális ellenzék újabb trükkje az emberek becsapására. Ne dőlj be neki!