2019 január 5

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Elég a népbutításból!

Decemberben kaptunk egy kis leckét a népbutítás legújabb módszereiből. A parlament elé került egy javaslat, hogy a munkaadók az eddigi 200 óra helyett 400 órát dolgoztathassák túlmunkában a dolgozókat.

Nem a kormány terjesztette be. Nem, persze, hogy nem! Ők ennél sokkal ravaszabbak. Fideszes képviselők terjesztették be egyéni javaslatként. Ha balhé lenne, rájuk lehet kenni. A fideszes többség rögtön éljenezte. A baj ott kezdődött, hogy a média emberei megkérdezték a csacsika képviselőket: miért ez a nagy sietség? Eddig is megvoltunk valahogy, most már bírjuk ki az újévig! De nem, törvény kell, punktum! Na de miért? Nos, csacsika képviselők tudása itt megállt.

Nem volt más hátra, mint előre. Megszólalt miniszterelnök urunk. Kedves aranyos nép vagytok, ti, csak butácskák. Szó sincs itt pénzéhes kapitalisták ármánykodásáról. Ármánykodni a kommunisták, meg a posztkommunisták szoktak. A kormány ajándékot szeretne tenni a dolgozók karácsonyfája alá. Ezentúl, ha jobban akartok élni, akkor dolgozhattok többet! Senki sem fog kényszeríteni benneteket, báránykáim, minden szigorúan önkéntes!

Nehogy azt hidd, hogy a népbutítás csak a kormány sajátja! Egy fenét! A szakszervezeti vezetők gyorsan átlátták a helyzetet. Végre csinálhatnak valamit! A törvényt elkeresztelték rabszolgatörvénynek, az ilyet csípi a liberális média. Gyerünk az utcára! December 8-ra a két legnagyobb konföderáció össze is hozott egy néhány ezres tüntetést. Sok vagy kevés? Nos, ahhoz képest, hogy kettőjüknek durván kétszázezer tagjuk van, és a kérdés sem akármilyen, nos, ahhoz képest kevesen voltak. De éppen elegen ahhoz, hogy a média felkapja.

A szakszervezeti főnökök kiadták a jelszót: le az Orbán-kormánnyal! Ez tökéletes jelszó, mert Orbánt sokan utálják, de főleg azért, mert ez az egyetlen dolog köti össze a szakszervezeteket egymással, illetve a parlamenti ellenzékkel. Ha meg nem sikerül, azt lehet mondani, hogy diktatúra van. Ezt a szót is imádja média.

A szakszervezeti főnökök nem magyarázták meg a tagjaiknak, hogy testvéreink, 30 éve kapitalizmus van. A tőkés nem most kezdett kiszúrni a dolgozóval, hanem három évtizede. És mindaddig kiszúr veletek, amíg meg nem szorítjátok őket. De ehhez nem elég december 8-án, egyszer beülni a fizetett kényelmes buszba, és feljönni Pestre. Ehhez sok tüntetés kell, és harcolni kell, mindennap!

A szakszervezeti vezetők azt sem mondták meg a tagjaiknak, hogy Orbán után nem a szocializmus, a dolgozók hatalma jön, hanem egy másik tőkés kormány. Mellette ugyanúgy kuss a neved, mint most. Jöhetne persze a szocializmus is, de ahhoz meg kellene dönteni a tőke, a pénz uralmát, elzavarni nemcsak Orbánt, hanem Gyurcsányt is, nem csak a Fideszt, hanem az MSZP-t is, a DK-is, meg a nem tudom hány farkú kutyákat is. Ezt pedig melyik szakszervezeti vezető akarja manapság? Harc helyett legyen népbutítás, az jobban kifizetődik.

Megfogtuk az Isten lábát! – kiáltottak fel a parlamenti ellenzéki pártok. Most véget vetünk a szemét diktatúrának! Talán szerzünk új tagokat is, meg a pártkasszába is jöhet egy kis pénz. A parlamenti ellenzék öt perc alatt átvette a törvény elleni tiltakozást a szakszervezetektől, és szabályos nyugati utcai színházzá változtatta a dolgozók jogos és tisztességes ügyét. Minden volt: fehérsapkás női képviselők szerepeltetése, karácsonyfa-döntögetés, a középületek megdobálása, a televízió elleni buli. A munka törvénykönyve már senkit sem érdekelt. Provokáljuk a rendőröket, bizonyítsuk a világnak, hogy ez egy korrupt, mocskos, sztálinista diktatúra, aminek pusztulnia kell!

A nyugati nem tudom kicsodák sok mindenre kitanították az ellenzéki képviselőket abból, amit mondjuk Kijevben,
a Majdanon kipróbáltak. Csak a lényeget nem mondták meg: Magyarországon a nyugat nem akar majdani puccsot, mint annak idején Ukrajnában. Magyarországon a német, az amerikai tőke úgy érzi magát, mint a paradicsomban. Vannak stratégiai megállapodások a kormánnyal, van állami támogatás, a dolgozók száját befogja a kormány. Ki adhatna ennél többet?

Most itt tartunk. A politikai boszorkánykonyhákon már főzik az új recepteket arra, hogy miként lehet az egész ügyet összekötni az európai parlamenti választásokkal. Kövér László már közölte is, hogy a pesti utca nyugalmát neobolsevista csőcselék bontotta meg. Az EP-választáson tehát nemcsak Soros migránsait állítjuk meg, hanem a szemét kommunista bandát is.

A liberálisok meg arról győzködik a népet, hogy ha májusban ők küldenek több képviselőt az EP-be, akkor Orbán berezel és női ruhába öltözve menekül majd az új várbeli palotájából. Sőt, véget vetnek a Putyinok, Erdoganok, Netanjahuk befolyásának. Bocsi, az utóbbinak talán nem!

Közben senki sem vette észre a kormány és a munkaadók – a szakszervezetek élénk közvetítésével –  kigolyózták a munkásokat, a dolgozókat. A minimálbér nem fog 13 százalékkal emelkedni, csak 8-cal, és csak 149 ezer lesz. Persze azt is adókötelesen! A minimális nyugdíj meg marad 28 és félezer forint.

Jó reggelt, magyar dolgozók! Nem lesz boldogabb újév, ha engeditek a népbutítást, ha újra és újra felültök nekik! Elég hát a népbutításból!

2019. január 5.