Elindult a csata, azaz az önkormányzati választási kampány. Kialakultak a harcoló felek. Az egyik oldalon a Fidesz-KDNP. Ők vannak kormányon, ők irányítják a városok és falvak abszolút többségét. Mondhatni, hogy ők a várvédők.

A másik oldalon van egy nagy csoport, amire nehéz elnevezést találni, mivel sokfelől jöttek, és valószínűleg csak ezen a néhány héten át hajlandók egyfelé menni. Mondjuk, hogy ők az ostromlók.

A várvédők elég egységesek, nem látszanak törésvonalak, bár nyilván lehetnek ilyenek. Az ostromlók képe más. Hogy szép hasonlattal éljek: az ostromlók nagyjából olyanok, mint Lotaringiai Károly hadai 1686-ban Buda visszafoglalása előtt. Rengeteg helyről jöttek, nincs közös nyelvük, és nem is a török kiűzése motiválja őket, hanem a három napos szabad rablás, ami a győzelem után jön. És ahogyan korabeli tudósításokból tudjuk, jött is!

Mit jelent ez a csata? Tegyük félre egy pillanatra a nagy szavakat, pátoszos gondolatokat, egyáltalán az egész propagandaködöt, amivel mindkét oldalról körbeveszik a választást! Felejtsük el egy pillanatra a kormánypártok jelszavait a nemzet, sőt Európa megmentéséről! Tegyük félre a támadók szürrealisztikus elképzeléseit a „budapesti alkotmányról”, a kerületek klímavédelméről és egyebekről!

Nos, mi marad? A meztelen valóság! Az önkormányzati hatalom azt jelenti, hogy a győztes csoport emberei kerülnek a vezető tisztségekbe, ők döntik el a település sorsát. Azt is jelenti, hogy az ő barátaik és támogatóik nyerik el a pályázatokat, a mögöttük álló vállalkozói kör élvezi a fejlődés eredményeit. Ma ez a lehetőség a kormánypártoké.

Ha győzne a támadók tarka csapata, akkor az ő embereik ülnének a főnöki fotelekbe és az ő üzleti hátterük kerülne nyerő helyzetbe. Ez a dolgok lényege, a többi politikai marketing, vagy egyszerűbben szólva: duma.

A Munkáspárt nem tartozik egyik csoporthoz sem. Az ellenzéki támadó csapat ugyan megkereste a Munkáspártot néhány településen, de esetleges támogatásunkért sehol sem ígértek részesedést a hatalomból, legfeljebb külsős bizottsági helyeket, vagy azt sem.

A Munkáspárt nem ment bele ilyen alkukba. De nem azért nem, mert keveset ígértek. Nem tudtak volna olyat ígérni, ami ellensúlyozta volna elvi fenntartásainkat. Támogathat-e a Munkáspárt olyan szövetséget, amelynek része a Jobbik? Támogathatunk-e olyanokat, akik a drogliberalizációt, a kannabisz, a marihuána szabad terjesztését akarják? Támogathatja-e a
Munkáspárt a 21. századi szabad rablást? Világos, hogy nem!

A Munkáspárt történelmi küldetése, hogy felmutasson egy harmadik utat. Olyan önkormányzatok képét, ahol nem a pénz dirigál, hanem az emberek érdekei a döntőek, ahol az emberekért az emberekkel dolgozunk.

A Munkáspárt programját nem lehet támadni. Ha megkérdőjeleznék a lényeget, vagyis azt, hogy az emberekért az emberekkel együtt, az nem találna támogatásra sehol sem. Ki merné nyíltan bántani az embereket?

A liberális ellenzék megérezte, hogy a Munkáspárt programja számukra éppen ezért veszélyes. Nem forradalmat, nem osztályharcot hirdet, nem a múltról beszél, hanem az embereknek akar segíteni. A Munkáspárt baloldali, nemzeti, ellenzéki kiállása sokaknak rokonszenves. Vagyis könnyen lehet, hogy sok ember most a Munkáspártra szavaz.

Éppen ezért beindult a liberális támadás. A liberális ellenzék úgy gondolja, hogy szoros csata lesz a várvédők és az ostromlók között, és ilyenkor jól jönnének a munkáspárti szavazatok is. Akkor hát próbáljuk bemocskolni a Munkáspártot! Mondjuk róluk, hogy ők tolják a Fidesz szekerét! Ők az „ellenzéki egység” megbontói! Ha ez se segít, akkor mondjunk csúnyákat a Munkáspárt vezetőiről! Poroljunk le régi pletykákat, amelyek korábban ugyan nem váltak be, de hátha valaki most megeszi!

Sajnálatos, hogy most is akadnak olyanok, akik valaha a Munkáspárt tagjai voltak, és most is hajlandók belerúgni egykori pártjukba. Verik a mellüket, hogy „Kádár János hívei”, meg az „igazi szocializmus harcosai”, közben ártani igyekeznek az egyetlen pártnak, melynek vörös a lobogója. Ne törődjünk velük! Ez is a lélektani háború része.

Két nehéz hét jön. Sok ajánlást kell összegyűjtenünk. Sok emberrel kell beszélnünk. Sok ember szemét kell felnyitnunk. Sok ember támogatását kell megnyernünk. Adjon erőt annak tudata, hogy az igazság a mi oldalunkon van! Az emberek mellett, a dolgozók mellett, a nép mellett mi vagyunk. Ez a mi hitünk, ez a mi erőnk!