Az Andrássy út a magyar főváros egyik legelegánsabb útja. Nem sokkal az 1867-es kiegyezés után döntött úgy a kormány és a főváros vezetése, hogy a Belvárost és a Városligetet elegáns fasorral kell összekötni. Aki járt már Párizsban, az rögtön észreveszi a hasonlóságot az Avenue des Champs Élysées és a mi Andrássy utunk között. Andrássy Gyula (1823-1879) ekkoriban, pontosabban 1867 és 1871 között Magyarország miniszterelnöke volt, és nagyon szerette volna Budapestet Párizs szintjére emelve világvárossá tenni. Az Andrássy út is az ő ötlete volt.
Mondani sem kell, hogy azonnal megindult az építkezés. Pénz volt és a kiegyezésre büszke magyar arisztokrácia és nagypolgári réteg igyekezett megépíteni saját palotáját.
Az Andrássy út 60. szám alatti házat 1881-ben Feszty Adolf (1846-1900) építette magán megrendelők számára. Ő tervezte a Fonciére-palota elegáns épületét is, amely az Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésében áll. Történelmi érdekesség, hogy a ház magántulajdonban volt, a visszaemlékezések szerint az izraelita hitközség számára megadott öröklési joggal.
A munkásmozgalom történetéhez az épület 1937-től kapcsolódik, amikor a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt kibérelte. Ez lett Hűség Háza néven a magyar fasiszták központja. A nyilasok fő ellenségei éppen a kommunisták voltak. A Horthy-rendszer hol megtűrte, hol üldözte a nyilasokat.
1944 októberében a németek segítségével Szálasi Ferenc (1897-1946) lett az ország vezetője, és kezdetét vette a nyilasterror. Az Andrássy út 60-ban számos kommunistát, illetve a németekkel és a fasisztákkal szembeszálló hazafit és zsidót kínoztak és öltek meg.
1944 végén, 1945 elején, Budapest ostromakor az Andrássy út számos épülete megsérült. Komoly károkat szenvedett a 60. szám alatti ház is.
1945 februárjában felszabadult Budapest, majd áprilisban az egész ország. Megindult az új ország új politikai intézményeinek felállítása. Ezek közé tartozott a politikai rendőrség is. Feladata a demokratikus Magyarország védelme, a fasizmus maradványainak felszámolása, a háborús bűnösök elfogása volt. A politikai rendőrség egy részét az Andrássy úti házba telepítették. Ma már nehéz megmondani, hogy mekkora szerepet játszott az épületek hiánya a lerombolt Budapesten és mennyire számított az, hogy az új hatalom számos személyiségét pont itt kínoztak a nyilasok.
1946 októberétől az Államvédelmi Osztály, majd az átszervezés után, 1948-tól az Államvédelmi Hatóság költözött ide. E helyen nem feladatunk az ötvenes éveket értékelni, de tény, hogy a szocialista törvényesség számos megsértését pont itt követték el. Ezekre nincs és nem is lehet mentség.
1951-től az épületet különböző külkereskedelmi vállalatok használták. A társadalom is, a hatalom is igyekezett lezárni a múltat, és lehetőség szerint enyhíteni a korábbi fájdalmakat.
Az Andrássy út 60 történetéhez először a Szabad Demokraták Szövetsége nyúlt vissza. Egyszerre látták meg benne a kegyelet kifejezésének lehetőségét és a szellemi, politikai bosszú eszközét. Az SzDSz az antikommunista harc fő letéteményesének tekintette magát és leírhatatlan dühhel fordult minden ellen, aminek köze volt a szocializmushoz.
2002-ben az Orbán-kormány idején hozták létre a Terror Háza Múzeumot az Andrássy út 60. szám alatti épületben. Ekkoriban már az Európai Unió és Magyarország politikai elitjében is kialakult az a nézet, hogy a kommunisták ellen úgy lehet legjobban küzdeni, ha azonosítjuk őket a fasisztákkal.
Fasiszták ellen küzdeni 2002-ben már nem kellett, hiszen, ha voltak is szélsőjobboldali, sőt fasiszta nézetek, semmilyen politikai erőt sem jelentettek. A szocializmust 1989-90-ben ugyan megdöntötték, de az új politikai élet tisztában volt vele, hogy az emberek emlékeznek a szocializmusra, és ha folytatódnak a kapitalizmus okozta nehézségek, a nép ismét a kommunisták oldalára állhat.
A Terror Háza tehát egy hazugságra épül. A kommunizmus ugyanis nem azonos a fasizmussal. A fasizmus a tőke, a kapitalizmus rendkívüli eszköze a kapitalizmus megmentésére. Hitlert, Szálasit azért segítették hatalomra, hogy nehogy megismétlődjék 1917 és 1919. A kommunizmus, a szocializmus ezzel szemben a dolgozó tömegek programja a tőke uralmának megszüntetésére.
A jelentős állami támogatást élvező „múzeum” ma a felnövekvő nemzedékek antikommunista manipulálásának egyik fő intézménye. Az építészek által mindig is vitatott ráépítésekkel még Feszty Adolf elegáns alkotását is elrondították.