Belföld

Ülést tartott a Központi Bizottság

Gazdag programot bonyolított a Munkáspárt Központi Bizottságának október 26-i ülése. A párt elnöke a hagyományoknak megfelelően itt köszöntette a Munkáspárt két új tagját.t Inhof Ernesztó Juniort Baranya megyéből és Szalai Bélát Pest megyéből.

A kínai szocializmus példája biztatást ad

A Központi Bizottság ülésén ezúttal kínai vendégek is jelen voltak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Külügyi Osztályának és a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének képviselői.

A Kínai Népköztársaság megalakulásának 70. évfordulójáról szólva Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke kijelentette, hogy Kína sikerei a kínai sajátosságú szocializmus elméletének és gyakorlatának helyességét támasztják alá. A Kínai Kommunista Párt eredményei a kínai sajátosságú szocializmus építésében biztató erőt jelentenek. 

Meddig jutottunk el a 27. kongresszuson?

Az idei választásokról és a párt helyzetéről Thürmer Gyula adott tájékoztatást.  Ma nem kongresszust tartunk – mondotta. Ma a feladatunk az, hogy áttekintsük a párt helyzetét,  értékeljük a 27. kongresszus óta megtett utat és közös gondolkodást indítsunk el a párt jövője érdekében teendő intézkedésekről.

A 27. kongresszuson megállapítottuk, hogy sok nehézségünk van, de van pártunk. Kimondtuk azt is, hogy ha nem csinálunk semmit, akkor lassan, de egészen biztosan meghalunk. De kimondtuk a legfontosabbat is: ha támaszkodunk a meglévő erőinkre, ha  fegyelmezetten, koncentráltan tudunk dolgozni, megerősödhetünk és elindíthatunk új folyamatokat. Ha ezt megcsináljuk, akkor lesz „Erős Munkáspárt”.

 Ebben a szellemben döntöttünk úgy, hogy nekimegyünk mindkét választásnak. Ezt azoknak is mondom, akik ma azt hirdetik, hogy a vezetés diktatórikusan ráerőltetett a pártra olyan feladatokat, amelyeket nem lehetett teljesíteni. Az Elnökség egy dolgot tett: tette azt, amit háborúban egy hadsereg vezetésének tennie kell, megszervezte és megkövetelte a közösen eldöntött célok végrehajtását.

 A Munkáspárt, mint szervezet tiszteletre méltó, óriási munkát végzett mindkét választáson. Tény, hogy az EP-választáson 26 ezer ajánlást gyűjtöttünk össze. Tény az is, hogy a főpolgármesteri választáson egyedül képesek voltunk 5600 ajánlást összegyűjteni. Tény, hogy az önkormányzati választásokon meg tudtunk állítani 283 jelöltet, köztük 15 polgármester-jelöltet és 193 települési képviselőjelöltet.  Tény, hogy ismét van polgármestere a Munkáspártnak és három önkormányzati képviselője. Tény, hogy sok helyen új és sikeres arcokat tudtunk felmutatni.  Tény az is, hogy ki tudtuk használni a polgári demokrácia lehetőségeit. Régóta nem szerepeltünk ennyit a médiában. Tény az is, hogy sok ember tisztelettel viszonyul a Munkáspárt iránt, még akkor is, ha nem szavaz ránk.

Szeretnék még valamit világosan kimondani: A Munkáspárt léte, választási szereplése két dolognak köszönhető.  A Munkáspártban van egy aktív, elkötelezett mag, amely a szó szoros értelmében kész tűzön-vízen át előre menni.  Másrészt, a pártnak van egy vezetői magva, az Elnökség, a KB-tagok és megyei elnökök jelentős része, amely összefogja, és a szó szoros értelemben löki előre a pártot.

És a harmadik megjegyzés: Többre lettünk volna képesek, ha mindenki apait-anyait belead, ha nem csak szabad idejéből csippent le egy falatot, ha képes önfeláldozásra. Ha nem azon morfondíroztak volna egyesek, hogy megéri-e a munka, hanem dolgoztak volna.

Amikor a párt helyzetét elemezzük, óvnunk kell magunkat néhány dologtól – emelte ki a párt elnöke. Mindenekelőtt a forradalmi hurráoptimizmustól. Képesek vagyunk addig magyarázni a gondokat, hogy a végén kiderül, hogy mi vagyunk a győztesek. De legalább ilyen mértékben óvni kell magunkat a kispolgári pesszimizmustól is. A kispolgár pillanatnyi előnyöket akar, divatos eszmék rabja, nem gondolkodik történelmi távlatokban.

Elemezni és dönteni nyugodtan, higgadtan kell, a párt közös érdekeit és értékeit szem előtt tartva. És ami a legfontosabb, nincs jogunk azt mondani, hogy „a többi nem érdekel, utánam a vízözön”.

Harminc év elteltével büszkén mondhatjuk, hogy van párt

Vannak szervezeteink, vannak tagjaink.  Nem egy postafiók vagyunk, hanem létező párt.  Vannak szövetségeseink a világban, akik persze ugyanígy gondokkal küzdenek, de vannak, és egyre inkább együtt gondolkodunk, együtt harcolunk velük.

 Vannak nyilvánvaló gondjaink.  Tény, hogy a munkásság, a dolgozói rétegek nem szavaznak ránk. Magunk is tapasztalhattuk, hogy ajánlásgyűjtés során a munkások, dolgozó emberek elmentek mellettünk.

 Tény, hogy a szocializmus egykori aktív korosztályai, a mai idős nyugdíjasok nem szavaznak ránk. Racionálisan meg nem magyarázható módon hisznek az MSZP-ben, a DK-ban, újabban a Momentumban is.

 Tény, hogy a fiatal nemzedéket nem tudjuk a pártnak megnyerni. Ha megnyertük, nem tudjuk őket tartósan itt tartani.

 Tény, hogy a párt súlyos vezetői gondokkal küzd. A megyékben és lassan országosan is a nemzedékváltás elkerülhetetlen.

 1989 óta kapitalizmusban élünk. Felébredt-e most a magyar dolgozók társadalma? Nem ébredt fel!  Az elmúlt évek utcai megmozdulásain nem a dolgozó osztályok vettek részt. Ezek alapvetően a liberális értelmiség megmozdulásai voltak.  A szakszervezetek egy rövid időre megmozdultak az ún. rabszolgatörvény ügyében, aztán le is álltak. A magyar választók több, mint fele most sem ment el szavazni. A magyar dolgozók többsége nem ismerte fel saját érdekét. Vagy az egyik tőkéscsoporthoz csapódott vagy a másikhoz.

 Mi a Munkáspárt stratégiája?

A Munkáspárt nemet mond a kapitalizmusra. A mi célunk a kapitalizmus leváltása, a szocializmus megteremtése. Más szavakkal, olyan társadalom megteremtése, amelyben nem a pénz a döntő, hanem az ember érdekei.

Kikkel állunk szemben? A kapitalizmus híveivel, akik az alapkérdésben egyetértenek egymással. A vitájuk a hatalom megszerzéséről, a kapitalizmus jellegéről folyik.

Magyarországon a rendszerváltás idején három alapvető politikai pólus alakult ki, a konzervatívok, a szociáldemokraták és a liberálisok. Az MSZP szimbiózisba lépett az SZDSZ-szel, ezzel fokozatosan elvesztette szocdem jellegét, és liberális párttá vált. A liberálisok több pártra szakadtak és folyamatos kísérleteket tesznek erőik egyesítésére. Megjelentek generációs, illetve zöldpártok, de ezek is a liberális oldal felé orientálódnak.

 A konzervatív oldal is, a liberális oldal is a farkast testesíti meg. Kapitalizmust akarnak. Nincs jó és rossz, nincs kisebbik rossz, és nagyobbik rossz. Mindkettő rossz.

 Miért támadjuk jobban a liberális oldalt? Azért, mert itt a farkas báránybőrbe bújik, nehezebb felismerni.

 A konzervatív oldal antikommunista.  Betiltották a kommunista név használatát, összemossák a szocializmust a fasizmussal. De a Fidesz sohasem avatkozott a Munkáspárt ügyeibe.  A szocliberális oldal  2004-2006-ban durván beavatkozott a Munkáspárt ügyeibe, támogatta a Vajnai-féle ellenzéket. 2006-2007-ben a szocliberális oldal hatalma idején indult bírósági eljárás a Munkáspárt teljes vezetése ellen.  A Kádár-sírt a szocliberális oldal uralma idején dúlták fel, és zárták le az ügyet a legrövidebb idő alatt. A szocliberális oldal a mostani választáson is kegyetlenül támadta a Munkáspártot.

A Munkáspárt nem köt szövetséget egyetlen tőkés párttal sem. Támogatunk mindent, ami jó a dolgozóknak, jó a népnek, és nem támogatunk semmit, ami árt a dolgozóknak, árt a népnek.

Ez az álláspontunk az új liberális polgármesterekkel és önkormányzatokkal kapcsolatban is.

 Hogyan tovább?

 Erősítsük meg meggyőződésünket, hitünket, azt, amiért ennek a pártnak tagjai vagyunk. – húzta alá Thürmer Gyula.

Mi marxisták vagyunk, ami három dolgot jelent:

Úgy véljük, hogy a világ anyagi eredetű, nem természet feletti erők szüleménye. Ha pedig így van, akkor a világ megváltoztatható.

A kapitalizmus mozgatórugója a profit utáni hajsza. Ez élteti a kapitalizmust, de egyben ez okozza a halálát is. Ha változtatni akarunk, akkor a kapitalizmus szoftverét kell kicserélni, és olyan szoftvert rakni a helyébe, amely az ember érdekeit helyezi előtérbe.

A történelem osztályharcok története. Az egyik osztály csak harcban veheti át egy másik osztály helyét.

A marxizmus hirdetése nem azt jelenti, hogy Marxot dugjuk a fiatalok orra alá. Hiába olvasná el, nem érti. Nekünk a marxizmus szellemében kell a mát értelmezni.

 Kézbe kell vennünk a politikai iránytűnket. Ha a társadalmat vizsgáljuk, mindig három körülményt elemzünk.  Egy, tulajdonosa vagy-e a gyáraknak, bankoknak, a termelőeszközöknek, vagy sem?  Kettő, vezető vagy-e vagy beosztott?  Három, mennyit és milyen módon kapsz abból, amit a társadalom megtermel?

Ma új értékeket, új jelképeket kell felmutatnunk.  A két világháború között elődjeink előtt ott lebegett 1917 eszméje, a Szovjetunió példája. A szocializmus nemzedékeit lelkesítette az építés, az óriási társadalmi átalakulás eszméje.

Ma az emberek nem hisznek abban, hogy a kapitalizmus legyőzhető. Egyesek azt mondják, hogy a kapitalizmus jó, nem is kell megváltoztatni. Mások szerint rossz a kapitalizmus, de nem lehet megváltoztatni. A szocializmusról egyesek azt mondják, hogy rossz, eleve el kell utasítani. Mások szerint a szocializmus jó, de nem megvalósítható, vagy legalább is nem időszerű.

Mutassuk fel a létező szocializmust! Mutassuk meg Kínát! A kínai sajátosságú szocializmus felmutatott egy modellt, amely alternatíva a nyugati liberális demokráciákkal szemben.

Kapcsolódnunk kell az embereket foglalkoztató nagy kérdésekhez. Marxista választ kell adnunk a klímavédelem problémájára, az EU jövőjének problémájára.

Mindenütt meg kell találnunk az embereket valóban foglalkoztató kérdéseket.  Ott kell lennünk az emberek között. El kell járni az önkormányzati ülésekre. Segítenünk kell a megválasztott képviselőinket és azokat is, akik nem jutottak be, de sikeresen szerepeltek.

 A párttagfelvételi munka új felfogására van szükség. Nem párttagokat, hanem rokonszenvezőket kell keresni és velük ápolni a kapcsolatokat. Ott, ahol élünk, ott, ahol dolgozunk. A tagfelvétel nem tömegmunka, nem véletlenszerűség, hanem tudatos, egyéni munka.

A párt jövője szempontjából elengedhetetlen a vezető testületek fiatalítása, az utánpótlás biztosítása.  Ne a tizenéveseket erőltessük! Itt nem tudunk előre lépni. Szervezeteink engedjék a fiatalabbak szerepvállalását!  Készítsék fel a fiatalokat a nehézségekre! Olyan feladatokra állítsák be, amelyet el tudnak végezni. A fiatalabbak akarják az új szerepet!

Az internetes munka a jövőben is stratégiai irányunk  – húzta alá a párt elnöke. De továbbra is jelen kell lennünk az utcákon.

Nagyon fontos, hogy tanuljunk.  Tanulnunk kell, hogy győzhessünk!  Tanulás nélkül nem lehetünk korszerűek. A SZEAK a jövőben a politikai képzés alapintézménye legyen! A SZEAK-ot vegyük komolyan!

A 27. kongresszuson kijelöltük azokat az utakat, amelyeken hatékonyabbá tehetjük a meglévő szervezet működését és egyúttal erősíthetjük a pártot. Ezt az utat kell folytatnunk, hittel és lendülettel! – mondta a párt elnöke.