Egy perces őrületek

Kós Zoltán „Egy perces őrületek” című írásainak újabb folytatását kapják kézhez olvasóink. Sajátos nyelvezetével mutat rá a kapitalizmus nagyon is közös ellentmondásaira.

DONKI ZOLTE·2019. OKTÓBER 27., VASÁRNAP

tensing norgai… kevesen ismerik a nevét… ő maga sem tudta sokáig, hogy hívják, sem azt, hol született és mikor… európai szemmel nem követett el semmit, amitől híres lenne vagy érdemes, hogy tanítsák a nevét az iskolákban…

edmund hillary és az én tensing barátom, bár személyesen nem ismerjük egymást, mégis nagyrabecsülésem jeléül így gondolok rá mindig, együtt vágtak neki a hegynek… a csúcs előtt sorsot húztak-e, mint egyesek máig hiszik, vagy tensing udvariasan előreengedte barátját, ahogy mások mesélik, nem tudni, mert a források igen zavarosak, lényeg az, hogy sir hillary lépett elsőként a világ tetejére… akkor persze még nem volt szőr, később kapta meg a királynőtől e megtisztelő címet, bravúros sportteljesítményéért… vajon, ha tensing lépett volna elsőnek az everestet borító jég tetejére, s edmund parsifalovics “csak” a második, úgy a serpa fiút lovaggá ütötte volna jeles cselekedetéért a királynő, s társa megmarad a világ második helyezettjeinek alkonyzónájában, vagy marad minden a “helyén”, fehér fiút ünneplik, sárga fiút ejtik?

tensing norgai három ízben is megmászta a csúcsot… sok egyéb csúcsot is persze, de ezt, a leghíresebbet háromszor… mégsem lett lovag… mégsem ismeri a nevét a fehérember világa, hiányzik a neve a tankönyvekből… a nyugati világ ugyanis nem szereti, ha valaki nem nyugati módon sikeres… ha a siker nem jár felhajtással, ha egyszerűen csak siker…

ahogy a második helyezetteket nem tanítják, úgy a nem dobogós, negyedik helyeket már nem is tartják igazán számon a nyugati fejek… ki tudja megmondani, ki volt a világ negyedik leggyorsabbja például a moszkvai olimpia 110 méteres férfi gátfutásán? senki… pedig a világ negyedik legjobbjának lenni nem szégyen, épp ellenkezőleg…

tensing, akit hazájában mint kisebb istent tisztelnek azóta, mint a világ megszámlálhatatlanul sok egyéb tensingje, tette a dolgát és alkotott dicsőt, remeket… akkor is, ha erről nem akar tudomást venni a világ másik fele… sok második, harmadik, ennedik hős van, akikről nem tudunk vagy akik csak egyszerűen teszik a dolgukat… de akik nélkül nem lenne az a világ, ami… mert ezek a hősök, akik nagyon sokan végeznek kiemelkedő munkát, az elismerés, az ünneplés, a megbecsülés igénye nélkül, hozzák létre az igazi értéket… azt, ami eljut az otthonokba, a családokba, az egyénekhez…

nem az az üzenet viszi előre a világot, hogy légy te az első, légy híres, gazdag, bármi egyéb, hanem az, hogy légy szorgalmas, kitartó, megbízható… ne a hírnévért csináld, hanem az eredményért…

a nyugati világban azt tanítják, hogy törtess, gyűrd le a másikat… erre azt mondják – verseny… pedig ez azzal jár, hogy aki nem törtet, nem legyűri a másikat, az veszít… szó szerint veszít, mert a szabályok olyanok, hogy a győztes visz mindent…

de nem szabad elhinni, hogy ez jó életelv… mert a világ tensingjei sokkal többet adnak hozzá a történelem, gazdaság, tudomány területein az egészhez, mint a kevesek, az ünnepelt törtetők… és mégis a kevesek élnek sokkal jobban, mint azok, akik létrehozzák a többség életfeltételeihez szükséges javakat…

a nyugatiak által kitalált és lassan a világ többi részére is ráerőltetett torz szabályok miatt igazságtalanul bánnak a többséggel, s épp azokat részesítik előnyben, akik nem érdemelnék azt meg erkölcsös, becsületes társadalmi körülmények között…

mi kell ahhoz, hogy a többség, a sok tensing megbecsülése kedvezőbb legyen? először, nem szabad elfogadni, hogy a jelenlegi szabályok jók, pusztán arra az indokra, hogy másutt is így van vagy régóta így van… aztán – a sok tensingnek össze kell fognia és megváltoztatni a szabályokat… nem fúrni, faragni, ahogy szintén nyugati tanácsadók javasolják, hanem alapjában, megteremteni azt erkölcsi, eszmei, gazdasági normát, amely a többség és a tisztesség oldalán áll, a kevesek és törtetők helyett… nevezzük ezt bátran modern közösségi társadalomnak… és ha ez megvan – őrködni felette éberen…

 

Hogyan tovább, Munkáspárt?

Ülést tartott a Központi Bizottság

Gazdag programot bonyolított a Munkáspárt Központi Bizottságának október 26-i ülése. A párt elnöke a hagyományoknak megfelelően itt köszöntette a Munkáspárt két új tagját.t Inhof Ernesztó Juniort Baranya megyéből és Szalai Bélát Pest megyéből.

A kínai szocializmus példája biztatást ad

A Központi Bizottság ülésén ezúttal kínai vendégek is jelen voltak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Külügyi Osztályának és a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének képviselői.

A Kínai Népköztársaság megalakulásának 70. évfordulójáról szólva Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke kijelentette, hogy Kína sikerei a kínai sajátosságú szocializmus elméletének és gyakorlatának helyességét támasztják alá. A Kínai Kommunista Párt eredményei a kínai sajátosságú szocializmus építésében biztató erőt jelentenek. 

Meddig jutottunk el a 27. kongresszuson?

Az idei választásokról és a párt helyzetéről Thürmer Gyula adott tájékoztatást.  Ma nem kongresszust tartunk – mondotta. Ma a feladatunk az, hogy áttekintsük a párt helyzetét,  értékeljük a 27. kongresszus óta megtett utat és közös gondolkodást indítsunk el a párt jövője érdekében teendő intézkedésekről.

A 27. kongresszuson megállapítottuk, hogy sok nehézségünk van, de van pártunk. Kimondtuk azt is, hogy ha nem csinálunk semmit, akkor lassan, de egészen biztosan meghalunk. De kimondtuk a legfontosabbat is: ha támaszkodunk a meglévő erőinkre, ha  fegyelmezetten, koncentráltan tudunk dolgozni, megerősödhetünk és elindíthatunk új folyamatokat. Ha ezt megcsináljuk, akkor lesz „Erős Munkáspárt”.

 Ebben a szellemben döntöttünk úgy, hogy nekimegyünk mindkét választásnak. Ezt azoknak is mondom, akik ma azt hirdetik, hogy a vezetés diktatórikusan ráerőltetett a pártra olyan feladatokat, amelyeket nem lehetett teljesíteni. Az Elnökség egy dolgot tett: tette azt, amit háborúban egy hadsereg vezetésének tennie kell, megszervezte és megkövetelte a közösen eldöntött célok végrehajtását.

 A Munkáspárt, mint szervezet tiszteletre méltó, óriási munkát végzett mindkét választáson. Tény, hogy az EP-választáson 26 ezer ajánlást gyűjtöttünk össze. Tény az is, hogy a főpolgármesteri választáson egyedül képesek voltunk 5600 ajánlást összegyűjteni. Tény, hogy az önkormányzati választásokon meg tudtunk állítani 283 jelöltet, köztük 15 polgármester-jelöltet és 193 települési képviselőjelöltet.  Tény, hogy ismét van polgármestere a Munkáspártnak és három önkormányzati képviselője. Tény, hogy sok helyen új és sikeres arcokat tudtunk felmutatni.  Tény az is, hogy ki tudtuk használni a polgári demokrácia lehetőségeit. Régóta nem szerepeltünk ennyit a médiában. Tény az is, hogy sok ember tisztelettel viszonyul a Munkáspárt iránt, még akkor is, ha nem szavaz ránk.

Szeretnék még valamit világosan kimondani: A Munkáspárt léte, választási szereplése két dolognak köszönhető.  A Munkáspártban van egy aktív, elkötelezett mag, amely a szó szoros értelmében kész tűzön-vízen át előre menni.  Másrészt, a pártnak van egy vezetői magva, az Elnökség, a KB-tagok és megyei elnökök jelentős része, amely összefogja, és a szó szoros értelemben löki előre a pártot.

És a harmadik megjegyzés: Többre lettünk volna képesek, ha mindenki apait-anyait belead, ha nem csak szabad idejéből csippent le egy falatot, ha képes önfeláldozásra. Ha nem azon morfondíroztak volna egyesek, hogy megéri-e a munka, hanem dolgoztak volna.

Amikor a párt helyzetét elemezzük, óvnunk kell magunkat néhány dologtól – emelte ki a párt elnöke. Mindenekelőtt a forradalmi hurráoptimizmustól. Képesek vagyunk addig magyarázni a gondokat, hogy a végén kiderül, hogy mi vagyunk a győztesek. De legalább ilyen mértékben óvni kell magunkat a kispolgári pesszimizmustól is. A kispolgár pillanatnyi előnyöket akar, divatos eszmék rabja, nem gondolkodik történelmi távlatokban.

Elemezni és dönteni nyugodtan, higgadtan kell, a párt közös érdekeit és értékeit szem előtt tartva. És ami a legfontosabb, nincs jogunk azt mondani, hogy „a többi nem érdekel, utánam a vízözön”.

Harminc év elteltével büszkén mondhatjuk, hogy van párt

Vannak szervezeteink, vannak tagjaink.  Nem egy postafiók vagyunk, hanem létező párt.  Vannak szövetségeseink a világban, akik persze ugyanígy gondokkal küzdenek, de vannak, és egyre inkább együtt gondolkodunk, együtt harcolunk velük.

 Vannak nyilvánvaló gondjaink.  Tény, hogy a munkásság, a dolgozói rétegek nem szavaznak ránk. Magunk is tapasztalhattuk, hogy ajánlásgyűjtés során a munkások, dolgozó emberek elmentek mellettünk.

 Tény, hogy a szocializmus egykori aktív korosztályai, a mai idős nyugdíjasok nem szavaznak ránk. Racionálisan meg nem magyarázható módon hisznek az MSZP-ben, a DK-ban, újabban a Momentumban is.

 Tény, hogy a fiatal nemzedéket nem tudjuk a pártnak megnyerni. Ha megnyertük, nem tudjuk őket tartósan itt tartani.

 Tény, hogy a párt súlyos vezetői gondokkal küzd. A megyékben és lassan országosan is a nemzedékváltás elkerülhetetlen.

 1989 óta kapitalizmusban élünk. Felébredt-e most a magyar dolgozók társadalma? Nem ébredt fel!  Az elmúlt évek utcai megmozdulásain nem a dolgozó osztályok vettek részt. Ezek alapvetően a liberális értelmiség megmozdulásai voltak.  A szakszervezetek egy rövid időre megmozdultak az ún. rabszolgatörvény ügyében, aztán le is álltak. A magyar választók több, mint fele most sem ment el szavazni. A magyar dolgozók többsége nem ismerte fel saját érdekét. Vagy az egyik tőkéscsoporthoz csapódott vagy a másikhoz.

 Mi a Munkáspárt stratégiája?

A Munkáspárt nemet mond a kapitalizmusra. A mi célunk a kapitalizmus leváltása, a szocializmus megteremtése. Más szavakkal, olyan társadalom megteremtése, amelyben nem a pénz a döntő, hanem az ember érdekei.

Kikkel állunk szemben? A kapitalizmus híveivel, akik az alapkérdésben egyetértenek egymással. A vitájuk a hatalom megszerzéséről, a kapitalizmus jellegéről folyik.

Magyarországon a rendszerváltás idején három alapvető politikai pólus alakult ki, a konzervatívok, a szociáldemokraták és a liberálisok. Az MSZP szimbiózisba lépett az SZDSZ-szel, ezzel fokozatosan elvesztette szocdem jellegét, és liberális párttá vált. A liberálisok több pártra szakadtak és folyamatos kísérleteket tesznek erőik egyesítésére. Megjelentek generációs, illetve zöldpártok, de ezek is a liberális oldal felé orientálódnak.

 A konzervatív oldal is, a liberális oldal is a farkast testesíti meg. Kapitalizmust akarnak. Nincs jó és rossz, nincs kisebbik rossz, és nagyobbik rossz. Mindkettő rossz.

 Miért támadjuk jobban a liberális oldalt? Azért, mert itt a farkas báránybőrbe bújik, nehezebb felismerni.

 A konzervatív oldal antikommunista.  Betiltották a kommunista név használatát, összemossák a szocializmust a fasizmussal. De a Fidesz sohasem avatkozott a Munkáspárt ügyeibe.  A szocliberális oldal  2004-2006-ban durván beavatkozott a Munkáspárt ügyeibe, támogatta a Vajnai-féle ellenzéket. 2006-2007-ben a szocliberális oldal hatalma idején indult bírósági eljárás a Munkáspárt teljes vezetése ellen.  A Kádár-sírt a szocliberális oldal uralma idején dúlták fel, és zárták le az ügyet a legrövidebb idő alatt. A szocliberális oldal a mostani választáson is kegyetlenül támadta a Munkáspártot.

A Munkáspárt nem köt szövetséget egyetlen tőkés párttal sem. Támogatunk mindent, ami jó a dolgozóknak, jó a népnek, és nem támogatunk semmit, ami árt a dolgozóknak, árt a népnek.

Ez az álláspontunk az új liberális polgármesterekkel és önkormányzatokkal kapcsolatban is.

 Hogyan tovább?

 Erősítsük meg meggyőződésünket, hitünket, azt, amiért ennek a pártnak tagjai vagyunk. – húzta alá Thürmer Gyula.

Mi marxisták vagyunk, ami három dolgot jelent:

Úgy véljük, hogy a világ anyagi eredetű, nem természet feletti erők szüleménye. Ha pedig így van, akkor a világ megváltoztatható.

A kapitalizmus mozgatórugója a profit utáni hajsza. Ez élteti a kapitalizmust, de egyben ez okozza a halálát is. Ha változtatni akarunk, akkor a kapitalizmus szoftverét kell kicserélni, és olyan szoftvert rakni a helyébe, amely az ember érdekeit helyezi előtérbe.

A történelem osztályharcok története. Az egyik osztály csak harcban veheti át egy másik osztály helyét.

A marxizmus hirdetése nem azt jelenti, hogy Marxot dugjuk a fiatalok orra alá. Hiába olvasná el, nem érti. Nekünk a marxizmus szellemében kell a mát értelmezni.

 Kézbe kell vennünk a politikai iránytűnket. Ha a társadalmat vizsgáljuk, mindig három körülményt elemzünk.  Egy, tulajdonosa vagy-e a gyáraknak, bankoknak, a termelőeszközöknek, vagy sem?  Kettő, vezető vagy-e vagy beosztott?  Három, mennyit és milyen módon kapsz abból, amit a társadalom megtermel?

Ma új értékeket, új jelképeket kell felmutatnunk.  A két világháború között elődjeink előtt ott lebegett 1917 eszméje, a Szovjetunió példája. A szocializmus nemzedékeit lelkesítette az építés, az óriási társadalmi átalakulás eszméje.

Ma az emberek nem hisznek abban, hogy a kapitalizmus legyőzhető. Egyesek azt mondják, hogy a kapitalizmus jó, nem is kell megváltoztatni. Mások szerint rossz a kapitalizmus, de nem lehet megváltoztatni. A szocializmusról egyesek azt mondják, hogy rossz, eleve el kell utasítani. Mások szerint a szocializmus jó, de nem megvalósítható, vagy legalább is nem időszerű.

Mutassuk fel a létező szocializmust! Mutassuk meg Kínát! A kínai sajátosságú szocializmus felmutatott egy modellt, amely alternatíva a nyugati liberális demokráciákkal szemben.

Kapcsolódnunk kell az embereket foglalkoztató nagy kérdésekhez. Marxista választ kell adnunk a klímavédelem problémájára, az EU jövőjének problémájára.

Mindenütt meg kell találnunk az embereket valóban foglalkoztató kérdéseket.  Ott kell lennünk az emberek között. El kell járni az önkormányzati ülésekre. Segítenünk kell a megválasztott képviselőinket és azokat is, akik nem jutottak be, de sikeresen szerepeltek.

 A párttagfelvételi munka új felfogására van szükség. Nem párttagokat, hanem rokonszenvezőket kell keresni és velük ápolni a kapcsolatokat. Ott, ahol élünk, ott, ahol dolgozunk. A tagfelvétel nem tömegmunka, nem véletlenszerűség, hanem tudatos, egyéni munka.

A párt jövője szempontjából elengedhetetlen a vezető testületek fiatalítása, az utánpótlás biztosítása.  Ne a tizenéveseket erőltessük! Itt nem tudunk előre lépni. Szervezeteink engedjék a fiatalabbak szerepvállalását!  Készítsék fel a fiatalokat a nehézségekre! Olyan feladatokra állítsák be, amelyet el tudnak végezni. A fiatalabbak akarják az új szerepet!

Az internetes munka a jövőben is stratégiai irányunk  – húzta alá a párt elnöke. De továbbra is jelen kell lennünk az utcákon.

Nagyon fontos, hogy tanuljunk.  Tanulnunk kell, hogy győzhessünk!  Tanulás nélkül nem lehetünk korszerűek. A SZEAK a jövőben a politikai képzés alapintézménye legyen! A SZEAK-ot vegyük komolyan!

A 27. kongresszuson kijelöltük azokat az utakat, amelyeken hatékonyabbá tehetjük a meglévő szervezet működését és egyúttal erősíthetjük a pártot. Ezt az utat kell folytatnunk, hittel és lendülettel! – mondta a párt elnöke.

A határon túli magyarság ügye az egész nemzet ügye

Trianonról szervezett kerekasztal-megbeszélést a Nagyváradi Magyar Diákszövetség. A szervezők a Magyar Munkáspárt,
a Mi Hazánk és a Fidesz képviselőjét hívták meg Nagyváradra.

A határon túli magyarság ügye az egész nemzet ügye. Ki kell emelni a pártok közötti vitákból – mondta Thürmer Gyula. Trianon rablóbéke volt, amiért az USA-nak, Franciaországnak és Nagy-Britanniának kell bocsánatot kérni, hiszen ők erőltették ránk. A tőkés nagyhatalmaktól nem lehet várni, hogy segítenek az Erdélyben vagy másutt élő magyaroknak. Az USA, a NATO, az EU háborúba viszi a térség népeit, magyarokat, románokat egyaránt. Olyan Európára van szükség, ahol a népek döntenek saját sorsukról.

Kíváncsiak a Munkáspártra Pekingben

November 1-2-án a Kínai Társadalomtudományi Akadémia szervezésében sor került a 10. Szocializmus Világfórumra. A tanácskozáson mintegy 300 vezető kínai tudós vett részt. 25 neves tudományos és közéleti személyiséget hívtak meg a világ több országából. A vendégek között volt Dmitrij Novikov, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának alelnöke, Pham Van Duc, a Vietnami Társadalomtudományi Akadémia alelnöke.  A tanácskozáson előadást tartott Thürmer Gyula is, a Munkáspárt elnöke. Kíváncsiak a Munkáspártra Pekingben.
A későbbiekben részletesen is beszámolok a pekingi tanácskozásról – nyilatkozta lapunknak hazaérkezése után a párt elnöke.

Még nem csináltak semmit, de már fizetésemelést kaptak

Budapest XX. kerülete, Pesterzsébet önkormányzata 20 százalékkal emelte a képviselők fizetését.
A képviselői tiszteletdíj (alapdíj) összege 202.400 Ft A bizottságok képviselő tagjainak tiszteletdíja az alapdíjon felül 113.900 Ft.
(https://pesterzsebet.hu)
A törvény szerint a kerületi képviselők pénzt kapnak munkájukért. Az emelés sem törvénysértő. De mégis elgondolkoztató. Egy kerületi képviselő tevékenységért miért kell fizetni? Ha a képviselőnek van egyéb állása, akkor éljen meg abból! Ha nincs más állása, akkor ne legyen képviselő! A „hivatásos képviselő” elszakad az emberektől, és ha elszakad, akkor nem az emberek, hanem a saját érdekében hoz döntéseket.

Melyik országban vetik be a magyar-amerikai diverzánsegységeket?

Magyar és amerikai különleges műveleti erők közös kiképzése kezdődött meg 2019. október 25-én Magyarország területén. „A magyar és az amerikai katonák azért gyakorlatoznak együtt, hogy javítsák a két haderő interoperabilitását és megvitassák a korábbi hadgyakorlatok, mint például a Trojan Footprint során felmerült közös érdekeltségeket, beleértve a Különleges Műveleti Erők Repülő Feladatszabó Egységének fejlesztését, illetve a pilóták által hasznosítható legjobb gyakorlatokat” – mondta, Clay Freeman ezredes, a 352-es Különleges Műveleti Ezred parancsnoka.
(https://www.352sow.af.mil)
Amerikai és magyar különleges műveleti erők gyakorlatoznak Magyarország területén. Ezek nem egyszerű katonai egységek. Ellenséges területen vetik be őket, kis csoportokban, diverzáns feladatokat hajtanak végre. Ki ellen és melyik ország területén fogják ezeket a katonákat bevetni? Miért lett ilyen sürgős az amerikaiakkal való közös szereplés?

Fizessenek a szegények!

Botka László szegedi polgármester hétfőn kilépett az MSZP-ből. A politikus az MTI-nek megerősítette a kilépés tényét, de a részletekről nem kívánt nyilatkozni. (www.mti.hu)
Botka minden ellentmondásossága ellenére az MSZP szebbik arca volt. Amikor az MSZP miniszterelnök-jelöltjének választották, meghirdette a jelszót: „Fizessenek a gazdagok!” Nem sokáig lehetett miniszterelnök-jelölt. Az MSZP liberálisai a Gyurcsány-féle DK teljes támogatását élvezve megbuktatták. Még hogy fizessenek a gazdagok? Hol él ez az ember? – mondták a liberálisok majd pajzsukra emelték Karácsony Gergelyt, aki nem akar a gazdagokkal fizettetni. Fizessenek a szegények!

Tanultuk a kapitalizmust

Harminc éve 1989. októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Harc a tőkés átalakulás ellen

„Az elmúlt hetek bel- és külpolitikai eseményei is bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem alkalmas az ország irányítására, kezdte csütörtöki sajtótájékoztatóját Thürmer Gyula, a Munkáspárt (MSZMP) elnöke, majd rátért a részletes bírálatra.    A kárpótlási törvényjavaslatról kijelentette: elfogadhatatlan, mert új igazságtalanságokat szül és padlóra küldi a magyar mezőgazdaságot”. (MTI. 1991. február 14.)

A Munkáspárt támadta Antall József  kormányának valamennyi intézkedését. Az MDF-kormány feladata a rendszerváltás megszilárdítása volt. Ők hozták meg azokat a törvényeket, amelyeket korábban nem lehetett, mivel az emberek felébredtek volna és felléptek volna a kapitalizmus ellen. Ilyen törvény volt a kárpótlás. Antallék kárpótlási jegyeket adtak azoknak, akiktől a szocializmus kezdetén elvették a gyárukat, a földjüket. A kárpótlási jegyeket földre lehetett beváltani. Ezzel az akcióval szétverték a szövetkezeteket, de velük együtt a magyar mezőgazdaságot is.

Visszafordítható-e a rendszerváltás?

„Felszabadulási ünnepséget tartott szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt. A budapesti Vasas székházban tartott nagygyűlésen Thürmer Gyula pártelnök népes közönség előtt mondott beszédében hangsúlyozta: bár a hivatalos hatalom számára április 4. már nem ünnep, a felszabadítás, a Hitler-ellenes antifasiszta koalíció igazságos harca nem kérdőjelezhető meg.  Napjaink eseményeit elemezve kifejtette: a munkájukból élő emberek egyre nagyobb része csalódik és kiábrándul a mai kormányból, és mindabból, amit rendszerváltozásnak neveznek. Ez is az oka lehet, hogy a Munkáspárt iránt megnőtt az érdeklődés.” (MTI, 1991. április 3.)

1990 őszén a benzin árának emelése miatt a taxisok lezárták a budapesti hidakat. Ez volt a rendszerváltás óta rendezett első és eddig egyetlen olyan akció, amely megrendíthette volna a kapitalizmus épületét.

A Munkáspárt visszafordíthatónak tekintette a rendszerváltást egészen 1991-ig. Látható volt, hogy az emberek kezdenek rájönni, hogy becsapták őket. Megjelent a tömeges munkanélküliség, emberi életek százezrei mentek tönkre. Külpolitikai téren ekkor még létezett a Szovjetunió. 1991-ben a Szovjetuniót megszüntették, ezzel az európai szocialista rendszer végleg letűnt a térképről. Megindult a magyar kapitalizmus stabilizálódása.

Nyitunk Kína felé

„A múlt héten Kínában járt Thürmer Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, akit magas szintű vezetők fogadtak a »humánus szocializmus hazájában«. Kínában nem tartják a kelet-európai folyamatokat lezártnak, és úgy érzik, hogy a szocializmus még nem veszett el a világnak ebben a térségében. Nem tekintik Kínát a forradalom központjának, sőt mi több, úgy vélik, hogy a baloldal erői ma a világ különböző pontjain vannak. Egyikünk sem tekinti a kelet-európai baloldal összeomlását befejezettnek és végleges folyamatnak, hanem igenis mindkét párt lát lehetőséget arra, hogy a baloldal erői ismét erőre kapjanak” – írta a 168 óra című folyóirat.

Thürmer Gyula pártelnököt 1990 novemberében fogadta Pekingben Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke. A Munkáspárt új fejezetet nyitott a magyar-kínai pártkapcsolatok történetében. A Munkáspárt a Kínai KP-t barátnak és szövetségesnek tekintette, elismerte a kínai sajátosságú szocializmus létét és fontosságát a nemzetközi munkásmozgalom számára.

A Munkáspárt elnöke az első magyar politikus volt, aki az 1989-es pekingi események után ellátogatott Kínába.  A nemzetközi és a magyar tőkés erők ellenséges szemmel néztek Kínára. A Munkáspárt „keleti nyitása” megmutatta a magyar politikai és gazdasági életnek, hogy érdemes és lehet Kínával együttműködni.

Vitákban formálódik a párt

„A pártban nem következett be szakadás, a 89 tagú Központi Bizottságból ketten: Udvarhelyi László, a KB belpolitikai titkára, és Orosz József ügyvezető titkár kiváltak, ám ez nem érinti az MSZMP tevékenységét – nyilatkozta az MTI-nek Thürmer Gyula elnök azt követően, hogy szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülést tartott. Udvarhelyi László a KB-ülésen új politikai párt koncepcióját terjesztette elő, amit a résztvevők túlnyomó többsége nem fogadott el. Mint Thürmer Gyula kifejtette: Udvarhelyi László koncepciója a középrétegek képviseletére épül. Márpedig az MSZMP továbbra is a munkásság, és a parasztság, valamint a munkájából élő értelmiség pártja kíván maradni. A Központi Bizottság tudomásul vette Udvarhelyi László bejelentését, miszerint kiválik az MSZMP-ből és Baloldali Egységmozgalmat alakít”. (MTI. 1991. április 13.)

1989 decemberében a párt tagjai abban értettek egyet, hogy a rendszerváltást meg kell akadályozni. 1991-ben azonban már világossá vált, hogy a rendszerváltás nem visszafordítható. A Munkáspártnak arra kell berendezkednie, hogy huzamosabb ideig a kapitalista viszonyok között fog működni.

Ilyen helyzetben sokféle koncepció merült fel arra vonatkozóan, hogy miként tovább. Udvarhelyi László a párt egyik alapítója volt. Azt vallotta, hogy a munkásság elveszítette politikai szerepét a rendszerváltás nyomán. Politikailag aktívnak a középrétegek és az értelmiség tekinthető. Ha őket akarjuk megnyerni, akkor a pártnak fel kell adnia ideológiai arcát, le kell mondani a marxizmusról, a tőke elleni osztályharcról. A Munkáspárt tagsága felismerte, hogy ez az út a párt halálához vezetne. A Munkáspárt feladata a tőke elleni harc, a munkásság felvilágosítása, mozgósítása és szervezése.

A Horn-kormány ellen

„Ötéves fennállása óta a legjobb eredményét érte el a Munkáspárt a vasárnapi önkormányzati választásokon – jelentette ki Thürmer Gyula pártelnök hétfői sajtótájékoztatóján. Hozzátette: ez azt bizonyítja, hogy a Horn-kormánynak van baloldali alternatívája, és a következő választásokon mint egy befolyásos politikai tényezővel kell számolni a Munkáspárttal.    Mint elhangzott: az eddigi összesített eredmények szerint a Munkáspárt 13 megyei közgyűlésben 27 mandátumot szerzett az 1990-es egyetlennel szemben. Thürmer szerint a vasárnapi megmérettetésnek az volt a tanulsága, hogy az embereknek egyre kevésbé tetszik a kormány politikája, és már nem állnak ki mellette olyan mértékben, mint májusban. Meglátásuk szerint hibás volt az MSZP-SZDSZ koalíció felállítása, mivel így a baloldali értékek fokozatosan a háttérbe szorultak.” (MTI. 1994. november 16)

1994-ben megbukott az MDF kormánya. A magyar tőkésosztály olyan politikai erőt keresett, amely képes továbbvinni a kapitalizmust, és egyúttal megelőzni az emberek tömeges elégedetlenségét, a tőkés rendszer elleni fellépést. Ezt a feladatot vállalta az MSZP.

Horn Gyula vezetésével koalíciós kormány jött létre a szociáldemokrata MSZP és a liberális SZDSZ között. Ezzel megindult a szocliberális oldal összeolvadása. Az MSZP politikája fokozatosan elvesztette baloldali jellegét és teljes mértékben a liberálisok programját hajtotta végre. A Horn-kormány alatt többet adtak el az állami vagyonból, mint az összes többi kormány alatt együttvéve.

A Munkáspárt bírálta a Horn-kormány lépéseit. A szocliberális koalíció megtévesztette az embereket. Ők is kapitalizmust akartak, de baloldali jelszavakat hangoztattak. Az emberekkel meg kellett értetni, hogy ők a báránybőrbe bújt farkas, akik ellen épp úgy küzdeni kell, mint a nyilvánvalóan tőkés MDF, a Kisgazdák vagy a Fidesz ellen.

Folytatni kell!

Október 14-én ülést tartottak a Munkáspárt megyei és budapesti elnökei. Thürmer Gyula, a párt elnöke értékelte az október 13-i választás eredményét. A Szabadság legutóbbi számában részletesen beszámoltunk a választási eredményekről. A párt megyei és budapesti vezetői aláhúzták, hogy tovább kell dolgoznunk. Támaszkodhatunk arra, hogy egy picit előre léptünk, de le kell vonni a tanulságokat a hibákból.