Egy perces őrületek

Egy perces őrületek

Kós Zoltán „Egy perces őrületek” című írásainak újabb folytatását kapják kézhez olvasóink. Sajátos nyelvezetével mutat rá a kapitalizmus nagyon is közös ellentmondásaira.

DONKI ZOLTE·2019. OKTÓBER 27., VASÁRNAP

tensing norgai… kevesen ismerik a nevét… ő maga sem tudta sokáig, hogy hívják, sem azt, hol született és mikor… európai szemmel nem követett el semmit, amitől híres lenne vagy érdemes, hogy tanítsák a nevét az iskolákban…

edmund hillary és az én tensing barátom, bár személyesen nem ismerjük egymást, mégis nagyrabecsülésem jeléül így gondolok rá mindig, együtt vágtak neki a hegynek… a csúcs előtt sorsot húztak-e, mint egyesek máig hiszik, vagy tensing udvariasan előreengedte barátját, ahogy mások mesélik, nem tudni, mert a források igen zavarosak, lényeg az, hogy sir hillary lépett elsőként a világ tetejére… akkor persze még nem volt szőr, később kapta meg a királynőtől e megtisztelő címet, bravúros sportteljesítményéért… vajon, ha tensing lépett volna elsőnek az everestet borító jég tetejére, s edmund parsifalovics “csak” a második, úgy a serpa fiút lovaggá ütötte volna jeles cselekedetéért a királynő, s társa megmarad a világ második helyezettjeinek alkonyzónájában, vagy marad minden a “helyén”, fehér fiút ünneplik, sárga fiút ejtik?

tensing norgai három ízben is megmászta a csúcsot… sok egyéb csúcsot is persze, de ezt, a leghíresebbet háromszor… mégsem lett lovag… mégsem ismeri a nevét a fehérember világa, hiányzik a neve a tankönyvekből… a nyugati világ ugyanis nem szereti, ha valaki nem nyugati módon sikeres… ha a siker nem jár felhajtással, ha egyszerűen csak siker…

ahogy a második helyezetteket nem tanítják, úgy a nem dobogós, negyedik helyeket már nem is tartják igazán számon a nyugati fejek… ki tudja megmondani, ki volt a világ negyedik leggyorsabbja például a moszkvai olimpia 110 méteres férfi gátfutásán? senki… pedig a világ negyedik legjobbjának lenni nem szégyen, épp ellenkezőleg…

tensing, akit hazájában mint kisebb istent tisztelnek azóta, mint a világ megszámlálhatatlanul sok egyéb tensingje, tette a dolgát és alkotott dicsőt, remeket… akkor is, ha erről nem akar tudomást venni a világ másik fele… sok második, harmadik, ennedik hős van, akikről nem tudunk vagy akik csak egyszerűen teszik a dolgukat… de akik nélkül nem lenne az a világ, ami… mert ezek a hősök, akik nagyon sokan végeznek kiemelkedő munkát, az elismerés, az ünneplés, a megbecsülés igénye nélkül, hozzák létre az igazi értéket… azt, ami eljut az otthonokba, a családokba, az egyénekhez…

nem az az üzenet viszi előre a világot, hogy légy te az első, légy híres, gazdag, bármi egyéb, hanem az, hogy légy szorgalmas, kitartó, megbízható… ne a hírnévért csináld, hanem az eredményért…

a nyugati világban azt tanítják, hogy törtess, gyűrd le a másikat… erre azt mondják – verseny… pedig ez azzal jár, hogy aki nem törtet, nem legyűri a másikat, az veszít… szó szerint veszít, mert a szabályok olyanok, hogy a győztes visz mindent…

de nem szabad elhinni, hogy ez jó életelv… mert a világ tensingjei sokkal többet adnak hozzá a történelem, gazdaság, tudomány területein az egészhez, mint a kevesek, az ünnepelt törtetők… és mégis a kevesek élnek sokkal jobban, mint azok, akik létrehozzák a többség életfeltételeihez szükséges javakat…

a nyugatiak által kitalált és lassan a világ többi részére is ráerőltetett torz szabályok miatt igazságtalanul bánnak a többséggel, s épp azokat részesítik előnyben, akik nem érdemelnék azt meg erkölcsös, becsületes társadalmi körülmények között…

mi kell ahhoz, hogy a többség, a sok tensing megbecsülése kedvezőbb legyen? először, nem szabad elfogadni, hogy a jelenlegi szabályok jók, pusztán arra az indokra, hogy másutt is így van vagy régóta így van… aztán – a sok tensingnek össze kell fognia és megváltoztatni a szabályokat… nem fúrni, faragni, ahogy szintén nyugati tanácsadók javasolják, hanem alapjában, megteremteni azt erkölcsi, eszmei, gazdasági normát, amely a többség és a tisztesség oldalán áll, a kevesek és törtetők helyett… nevezzük ezt bátran modern közösségi társadalomnak… és ha ez megvan – őrködni felette éberen…

 

Szólj hozzá!