1980. május 26-án a Szojuz-36 űrhajón indult el a világűrbe Farkas Bertalan, aki mindmáig az egyetlen magyar űrhajós pilóta. Az űrrepülésre a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti megállapodás keretében került sor. A szocializmus útján járó országok közös sikere volt.
Belföld
Gondolatok a Hableány balesetéről
A Hableány balesetéről nagyon sok írást olvashattunk a magyar lapokban. Örömmel adunk helyet A Szabadság hasábjain Dömel Vilmos cikkének. A szerző, aki nemcsak a Munkáspárt ismert személyisége, de szakember is, okleveles hajóépítő mérnök, 1981–90 között a Hajózási Felügyelet Előírásszerkesztő Csoportjának tagja majd, 1983-tól vezetője volt. Az írás olyan szempontból vizsgálja az eseményeket, amelyből más nem.
Úgy gondolom, a Hableány május 29-i elsüllyesztése óta elég idő telt el ahhoz, hogy mindenki levonhassa a maga tanulságait az esetből. Az én tanulságom az, hogy ebben a társadalmi rendszerben a pénz mindig győz a józan ész fölött.
Gondoljuk el, mi volna, ha a nagy befolyással rendelkező légitársaságok arra kérnék a magyar kormányt, hogy az utasaik kényelmes ki-beszállása és a városközpont gyors elérése érdekében a távoli és elhanyagolt ferihegyi repülőtér helyett létesítsen leszállópályát a Bajcsy-Zsilinszky úton, de úgy, hogy az ottani autóforgalom is megmaradjon? Azt hiszem, lenne néhány baleset.
A Budapestre érkező „úszó város” nagyságú, 135 méteres szállodahajók kikötése a Belvárosban, az Erzsébet híd melletti 290 méter széles Duna-szakaszon nagyjából hasonlít a fent leírt körülményekhez, nem is beszélve arról, hogy ezeket a monstrumokat még éjszakai városnéző körutakra is használják. Ezzel a Hableány elsüllyesztéséhez hasonló esetek valószínűsége óriási mértékben megnövekedett, és a katasztrófa előbb-utóbb várható volt. Én elhiszem, hogy ezek a hajók óriási hasznot hoznak az üzemeltetőiknek (akárkik is legyenek azok), de vajon megér ez a haszon 28 emberéletet?
A szállodahajókat nem tilthatjuk ki a budapesti Duna-szakaszról, mert a Duna nemzetközi víziút, ezért a használatához joguk van. De a közlekedésüket szabályozhatjuk, ehhez viszont nekünk van jogunk. Véleményem szerint a baleset másnapján rendelettel kellett volna megtiltani a nagy szállodahajók városnéző sétáit. Amennyiben a hajókat üzemeltető cégek vízi városnézést is szándékoznak biztosítani az utasaik részére, ezt megtehetik úgy is, hogy kibérelik a belvárosi közlekedésre sokkal alkalmasabb magyar tulajdonú kis személyhajókat. Persze, ez csökkentené a hasznot…
Arra az általam gyakran hallott ellenvetésre, hogy „de hiszen máshol, Nyugat-Európa számos vízparti városában még nagyobb a hajóforgalom, és még sincs katasztrófa”, szeretnék megemlíteni egy-két esetet. A Viking társaság másik hajója, a Viking Var június 5-én, szerdán a Duna-Majna csatornán Haidhof mellett nekirontott a zsilip kapujának és megrongálta, ezzel előreláthatólag 3 havi üzemi kiesést okozva.
Még azon a héten, szombaton Hamburg közelében az Elbán egy ciprusi lobogó alatt hajózó 150 méteres konténerszállító hajó legázolta a németek egyik legszebb kétárbócos old-timer (még az 1800-as évek végén fából épült) vitorlását, az ELBE-5 nevű egykori révkalauz-hajót, amely éppen első útját tette másfél millió euróba kerülő felújítása után.
A tengeren sem jobb a helyzet: június 2-án, vasárnap Velencében egy óriási „úszó város”, az MSC OPERA nekiment egy kis turista hajónak, majd a kikötőfalnak, súlyos károkat okozva. A velenceiek most ki akarják tiltani a kikötőből a hasonló óriás hajókat. Remélem, nekik sikerül.
Te marxista vagy?
A marxizmus a munkásosztály tudományosan megalapozott elmélete a tőkés rendszer megismerésére, a munkásosztály harcának megszervezésére, a szocializmus megteremtésére.
Használható-e a marxizmus ma?
Tőkés ellenfeleink azt hangoztatják, hogy a marxizmus ma már nem használható elmélet. Szerintük a marxizmus csak a XIX. század elmélete. Másrészt szerintük a marxizmus annak a munkásosztálynak az elmélete, amely ma már nem létezik, vagy csak kis mértékben. Ez azonban nem igaz!
Marx valóban a XIX. században élt, és valóban az akkori viszonyok között dolgozta ki elméletét. A marxizmus azonban egy módszer, egy szemlélet. Azt jelenti, hogy osztályalapon vizsgáljuk az eseményeket, azt keressük, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Másodszor azt is jelenti, hogy mi a munkás, a dolgozó szemszögéből vizsgáljuk a világot és az ő érdekében akarunk cselekedni.
Nem igaz az sem, hogy a munkásosztály megszűnt létezni. Az igaz, hogy az informatika korát éljük. Az informatika korában az információ válik központi tényezővé, és igaz az is, hogy az értelmiségi szakmák és a szolgáltatások szerepe megnő.
Csakhogy!
Egy: munkásság létezik a hagyományos iparágakban, amelyek még nem szűntek meg. Magyarországon van autógyártás, műszergyártás, építőipar és sok minden más.
Kettő: a munkásosztálynak, mint társadalmi osztálynak nem az az egyetlen ismérve, hogy fizika munkát végez. A munkásosztály helyzetét az határozza meg, hogy nincs tőkéje, nem irányító munkát végez, és jóval kisebb jövedelme van, mint a tőkéseknek, vagy a menedzsereknek. Ebben az értelemben a munkásosztály része a szolgáltatásban dolgozók nagy része is. A Tesco pénztárosa lényegét tekintve ugyanúgy munkás, mint az Audi szerelője. Az ápolónő, a postás, a banki alkalmazott, a mozdonyvezető ugyanúgy munkás, mint a hegesztő az építkezésen.
Három: a tőkés mindegyik kategóriát kizsákmányolja, legfeljebb eltérő módszerekkel. A lényeg azonban ugyanaz. Egyik sem kapja meg azt a többletértéket, amelyet munkájával előállít.
Az informatika kora nem tüntette el a munkásosztályt, csak megváltoztatta a létezésének körülményeit. Az informatika kora nem szüntette meg a tőkés és a munkás ellentétét, nem szüntette meg a kizsákmányolást.
Ennek alapján tehát az osztályharc sem szűnt meg az informatika korában. Akkor viszont időszerű a marxizmus, mint a korhoz alkalmazkodó gondolkodási és cselekvési módszer.
Hogyan lehetünk marxisták ma, Magyarországon?
Először is: tanulni kell! A marxizmus tudomány, tudományos módszer, elmélet. Nem lehet kitalálni. Ezt is meg kell tanulni! Ezt segítik Marx, Engels, Lenin és mások művei, és természetesen a Munkáspárt kongresszusi és más dokumentumai is.
Másodszor: osztályalapon kell vizsgálnunk az eseményeket, azt kell keresnünk, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Nem a XIX.-XX. századi marxista-leninista mondatokat kell ráhúzni a mai valóságra, hanem a marxista módszert követve a mai konkrét helyzet mai konkrét elemzésével kell következtetéseket levonnunk.
Ha marxista módon elemezzük például a mai Magyarországot, akkor azt mondhatjuk: az MSZP is tőkés párt és a Fidesz is tőkés párt. Mindkét párt a magántulajdonra épülő társadalmat akarja, és nem valami mást. Mindkét párt a tőkés pártok uralmát akarja, s fellép minden erő ellen, amely egy másik rendszert akar. Mindkét párt támogatja Magyarország tagságát a tőkés szervezetekben, így a NATO-ban és az Európai Unióban.
Ha marxista alapon elemezzük a magyar társadalmat, akkor könnyű belátni, hogy a sajtó, a média nem valami független elem, hanem a politikai felépítmény része, amely általában kiszolgálja a tőkés rend érdekeit, és ezen belül konkrétan a tőkésosztály adott csoportjának érdekeit.
Harmadszor: a munkás, a dolgozó szemszögéből kell vizsgálnunk a világot és az ő érdekükben kell cselekedni.
A Munkáspárt marxista alapon döntött például akkor, amikor kimondta: a munkásság érdeke az önálló és politikailag, ideológiailag független Munkáspárt léte. A Munkáspárt ezért nem kapcsolódik egyik polgári párthoz sem, sem a Fideszhez, sem az MSZP-hez, de mindkettő irányában nyitott minden olyan lépésre, amely a munkások érdekeit szolgálja.
Negyedszer: a marxizmust nem csak tanulnunk kell, hanem a gyakorlatban valóra is kell váltanunk, azaz harcolnunk kell a munkások érdekeiért. Ennek eszköze ma a marxista-leninista párt.
A Munkáspárt marxista módon döntött, amikor kimondta: a mai helyzetben csak akkor tudunk a munkásnak segíteni, ha fegyelmezett tagok, szervezett, hatékonyan működő harci szervezetét építjük fel.
Ötödször: tanulmányoznunk kell a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. Át kell vennünk mindazt, ami nálunk is hasznosítható.
Ugyanakkor a magyar sajátosságoknak megfelelő nemzeti módon kell alkalmaznunk a marxizmust, és meghatározni a párt konkrét feladatait.
Internacionalista módon együtt kell működni más kommunista pártokkal, segítve egymás küzdelmét.
Az építőipar veszélyes szakma
Tavaly 915 munkabaleset történt az építőiparban, ebből 22 halálos kimenetelű volt, 7 pedig súlyos csonkolással végződött. A kormány kétéves munkavédelmi kampányt hirdet. (http://www.liganet.hu/page/88/artID/10257/html/munkavedelem-az-epitoiparban.html)
Az építőipar is veszélyes szakma. A tőkés tulajdonos a nagyobb haszon érdekében gyakran szemet húny az alapvető normák megsértése felett. Ne engedjük! Az építőipar dolgozóit meg kell védeni a balesetektől, a családokat a tragikus következményektől!
„Nagyblankátlanítsuk” a közéletet!
Augusztus 7-én mutatják be hivatalosan a kiskunfélegyházi ellenzéki képviselőjelölteket, köztük Nagy Blankát. (https://magyarnemzet.hu/belfold/mszp-a-tragar-stilus-is-elony-7163564/)
A közéletben ne tűrjük meg a trágárságot, a kulturális és erkölcsi szemetet. Ha megtűrjük, mi magunk válunk trágárrá, kultúrális és erkölcsi szemétté. Ne engedjük! Nagy Blanka tavaly év végén a túlóratörvény elleni tüntetésen üzent a fideszes politikusoknak obszcén szavakkal, amivel rögtön az ellenzék és balliberális média sztárjává vált. Most pedig képviselőjelöltként indítja az ellenzék. Nem helyes! Nagyblankátlanítsuk a közéletet! A saját érdekünkben, és egy fiatal lány, Nagy Blanka érdekében is!
Magyar gazdaság: nem mind arany, ami fénylik
Tömeges elbocsátásokat tapasztaltak a feldolgozóiparban, elsősorban a kölcsönzött munkavállalók vesztik el az állásukat, de a határozott idejű szerződéseket sem hosszabbítják meg a munkáltatók. Jellemző az is, hogy nem töltik be a fluktuáció miatt megüresedett állásokat, illetve létszámstopot rendelnek el a cégek – jelentette ki László Zoltán, a Vasas Szakszervezet elnöke.
(https://vasasok.hu/index.php/HU/sliders/1215-leepitesek-a-teljes-feldolgozoiparban-jon-a-valsag)
A kormányzat folyamatosan a gazdaság sikereiről beszél. De nem mind arany, ami fénylik! A multi addig marad, amíg a várt többlet profitot kapja. A multi mindig azt a foglalkoztatási formát fogja választani, amely a legtöbb hasznot hozza. A multi nem törődik a dolgozók életével, jövőjével.
Tusnádfürdő: mivel értünk egyet és mivel nem?
Harmincadik alkalommal tartották meg Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor elnevezésű rendezvényt. A magyar miniszterelnök az idén is beszédet mondott. A magyar politikai élet nemzeti-konzervatív oldala lelkesen köszönti a rendezvényt. A liberális oldal elutasítja, sőt a pokolba kívánja. Mit mondhatunk mi, munkáspárti fejjel gondolkodva? Mivel értünk egyet és mivel nem?
Tusnádfürdő ma már nemzeti intézmény
Kezdjük azzal, hogy az évek során a tusnádfürdői rendezvény jellege is változott. A kezdet kezdetén a szabadegyetemet a szocializmus, a szocialista rendszer elutasítása jegyében rendezték meg. Mondhatni ez volt a hazai és a környező országok magyarságának fóruma, a szocializmus elleni erők összefogása.
Annak ellenére, hogy harminc év eltelt a rendszerváltás óta, a mostani rendezvényen is nem kevés szót pazaroltak a szocializmus elutasítására. De harminc év elteltével akármit is akartak vagy gondoltak a szónokok, Tusnádfürdő több, mint a szocializmust tagadó erők fóruma. Tusnádfürdő ma a magyar nemzet sorskérdései megvitatásának intézménye.
Tudomásunk szerint Erdélyből többen megkérdezték a Munkáspárt elnökét, hogy találkozhatnak-e vele az idei rendezvényen. Ugyanis Erdélyben is sokan felfigyeltek arra, hogy a Munkáspárt az egyetlen baloldali és egyben nemzeti párt. Nem, hangzott a válasz, még nem vagyunk otthon ezen a terepen, de jövőre talán igen. Miért is ne?
A találkozó idei mondanivalóját, ahogyan ez korábban is történt, Orbán Viktor beszéde jelölte ki. Akit érdekel a beszéd teljes terjedelemben, elolvashatja az interneten (http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-xxx-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban/)
Na de térjünk vissza a kiinduló pontunkhoz! Munkáspárti fejjel gondolkodva, Magyarországon élve, magyarként mivel tudunk egyetérteni és mivel nem?
Miniszterelnök úr részletesen ecsetelte a rendszerváltás folyamatát. Erről nem érdemes különösebben vitatkozni, mivel a rendszerváltás nem ugyanazt jelenti nekünk, a szocializmus híveinek, és azoknak, akik a tőkés rendszerben hisznek.
Mindenképpen vitatkoznunk kell azonban a „két rendszerváltás” elméletével. Miniszterelnök úr „liberális rendszerváltásnak” nevezi az 1989-90-est, de 1990 után is léteztek „a szocialista rendszer visszatért utódcsoportjai.” Ha valaki tudja, hogy miért úgy ment végbe a rendszerváltás, ahogyan végbement, akkor miniszterelnök úr tudja. Ő is részese volt.
A rendszerváltás minden szereplője, és ezt hangsúlyozni kell, minden szereplője, abban volt érdekelt, hogy a szocializmust ne látványosan, hanem stikában döntsék meg. Ha ugyanis nyilvánvaló lett volna a nép számára, hogy tőle veszik el a gyárakat, a hatalmat, és másnaptól ő nem számít, csak a pénz, akkor a nép nem aludt volna. Nem engedte volna, hogy a Grósz-féle MSZMP és a Németh-kormány meghasonult, megvásárolt vezetői átjátsszák a hatalmat.
Az USA és Németország, a rendszerváltás főrendezői több okból sem akartak „tőkés forradalmat”. Egyrészt, nem akartak konfliktust a Szovjetunióval. Kínával sem akartak, amely a Szovjetunió ellenállása esetén, valószínűleg nem maradt volna semleges. De más oka is volt: pontosan tudták, hogy ilyen nyílt csatára a magyar ellenzék nem képes.
A magyar ellenzék, és ezt miniszterelnök úr nyilván tudja, nem akart barikádokat az utcán, mert egy ilyen csata megvívásához nem volt erejük. A Fidesznek sem, az MDF-nek sem, az SZDSZ-nek sem.
A stikás rendszerváltást csak úgy lehetett végrehajtani, ha az MSZMP és a kormány előbb említett vezetőinek belépőt adnak az új rendszerbe. És adtak is! Grósz élete utolsó éveit gödöllői házában élte le, senki sem bántotta. Németh Miklóst az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöki székébe menekítették ki.
Horn Gyulát sem börtönözték be, sőt neki lapot is osztottak. A nyugati főrendezők sejtették, hogy az első pár év kapitalizmusa nagy pofont ad a népnek, és hogy ne legyen egy újabb polgárháború, mint Jugoszláviában, jó lesz tartalékban tartani valakit, aki újra elaltathatja az ébredező népet. Ez tette a Horn-kormány 1994-98 között.
Vitatkoznunk kell miniszterelnök úrral abban is, hogy milyen „utódcsapatokkal” is kellett az ő nemzedékének megküzdeni. Szerinte ezek a liberális erők internacionalisták voltak. Szerintünk liberális világpolgárok, multinacionálisok voltak, akik szó nélkül végrehajtottak mindent, amit a külföldi tőke elvárt tőlük. Tették ezt
saját önző egyéni érdekeik alapján, és valószínűleg azért is, mert ettől várták a fiatal magyar kapitalizmus megerősödését.
Egyetértünk azzal, hogy a liberálisok Hornék alatt és később is szörnyű bűnöket követtek el az ország kiárusításával. De miniszterelnök úr bizonyára azt is tudja, hogy a nyugat cserébe megszilárdította a magyar kapitalizmust, bevette az új magyar gazdasági és politikai elitet a klubba, a NATO-ba és az EU-ba.
Nem feladatunk miniszterelnök úr taktikai szempontjait mérlegelni, de szerintünk nem érdemes keverni a „proletár internacionalizmust” és a „tőke globalizmusát”.
Jön-e az „esti nagyfilm”?
Az elmúlt harminc év egy folyamat, a magyar kapitalizmus restaurációjának és konszolidálásának folyamata, amelyhez minden kormány hozzátett valamit. Éppen ezért nem érthetünk egyet a „második rendszerváltás” tételével. A Fidesz 2010-es győzelme szerény véleményünk szerint nem váltotta le a kapitalizmust, mint rendszert, hanem azt folytatta, csak gyökeresen más módszerekkel.
Az viszont igaz, hogy a liberális kapitalizmus folytatása teljesen tönkretette volna Magyarországot. A Fidesz által preferált új út, az állammonopolista kapitalizmus pedig megerősítette az ország függetlenségét a tőkés világrendszer más erőivel szemben.
Idehaza pedig stabilizálta a tőkés rendszert, többek között azzal, hogy elkezdett adni az embereknek. Mint már sokszor elmondtuk, mindenkinek adnak valamit, nem annyit, amennyit mi adnánk, ha szocializmus és néphatalom lenne, de eleget ahhoz, hogy a tömegek ne menjenek az utcára. És mint látjuk, nem mennek.
Hogy az első harminc év után jön-e az „esti nagyfilm”, ahogyan a miniszterelnök úr fogalmazott, valójában nem tudni. Sok minden függ attól, hogy merre megy a világ. Kirobban-e egy új világháború, vagy a tőkés nagyhatalmak tudják rendezni a nyilvánvalóan súlyos ellentéteiket? Sikerül-e megállítani a migrációt vagy sem?
Ebben a helyzetben a Fidesz és a kormány arra lát lehetőséget, hogy feltartóztassa a negatív folyamatokat a világban, különösen az EU-ban, már persze addig, ameddig lehet. Itthon pedig felépítsen egy olyan gazdaságvédelmi rendszert, amely legalább ideig-óráig megvédi az országot a külső lavinától. Ehhez párosul egy széles családvédelmi program is, amelynek egyik feladata a társadalmi konfliktusok megelőzése, a másik pedig a magyarság, mint nemzet megerősítése.
A liberálisok támadása folytatódik
Egyet kell értenünk miniszterelnök úrral abban, hogy a liberális támadások folytatódni fognak. Ennek oka nem csak az, hogy vannak hatalommániákus milliárdosok, mint Soros. Ilyen a kapitalizmus, ilyen a rendszer, ahol a tőke a lehető legnagyobb profitot akarja, bármi áron.
Érthető, hogy a kapitalizmus elfogadásának talaján állva, nehéz, talán lehetetlen is belátni, hogy a hiba a rendszerben van. Nehéz belátni, hogy az EU egész története arról szól, hogy miként lehet a nemzeti tőkéket az európai nagytőke érdekeinek alárendelni. Az európai nagytőke pedig alapvetően a német és a francia tőkét jelenti
A brit tőke kilépett ebből a küzdelemből, mert nem tudta akaratát ráerőltetni a német és francia tőkére, sőt saját piaca is veszélybe került. A britek szerencséje, hogy a kapitalizmus rendszerén belül van hova menekülniük. Ez pedig az Egyesült Államokhoz fűződő különleges viszony.
A magyar tőkének egyelőre nincs ilyen tartós és történelmileg igazolt menekülési útja. A keleti nyitás, a V4 együttműködés, a közép-európai térségi együttműködés ugyan sokat jelent, de ehhez szembe kellene menni az EU és az USA számos törekvésével.
Summa summarum: egy „hétgyermekes családanya” megválasztása nem változtatja meg a kapitalizmus lényegét. És egyelőre azt sem tudni, hogy az EU belső erőviszonyai hogyan alakulnak.
Mivel is rokon a liberalizmus?
Miniszterelnök úr ebben a helyzetben más cselhez fordul. A mai liberális tőkés politikát azonosítja a szocialista országok korábbi politikájával. Idézzük: „Vissza kell térnünk egy európai szocializmus építése helyett, mert a baloldali pártok rendszeresen olyan javaslatokat tesznek, ami a versenyképes európai gazdaságot minden tagállamban egyfajta nyugat-európai szocialista gazdaság formájára akar hozni, e helyett ezt föl kell adni, és vissza kell térnünk a versenyképes európai gazdaság eszményéhez.”
Miniszterelnök úr nyilván abban bízik, hogy aki utálta a szocializmust, most utálni fogja a liberálisokat. De ez nem biztos, hogy bejön. Részben azért, mert a liberálisok mindvégig jelen voltak a magyar szocializmusban. Élvezték előnyeit, és segítették bukását.
De azért sem, mert a párhuzam nem igaz. A liberalizmus politikája, amely mindenben és mindenkire kötelező szabályokat ír elő, és mást nem hajlandó még megtűrni, nos, ez nem a szocializmusra jellemző.
Hogy mivel is rokon a liberalizmus? Sokféle válasz van. A jobboldalon gyakorta beszélnek liberálfasizmusról. És ha már beszélnek, legyenek legalább következetesek!
Nem érthetünk egyet miniszterelnök úr azon gondolatával sem, miszerint „hosszú időn keresztül a világ helyes rendjére, hogy egyetlen eszme alá kell rendelni, és ezért egyetlen kormányzás alá kell rendelni a világ népeit, hosszú ideig ez a gondolat a kommunisták privilégiuma volt, ez volt a szocialista, vagy kommunista internacionalizmus.”
A szocializmus életerejét két dolog adja. A szocializmus a tömegek, a dolgozók, a nép mellett van a tőkésekkel szemben. Ez az egyik. A másik pedig éppen abban van, hogy a szocializmust minden országban az ottani nemzeti sajátosságoknak megfelelően kell csinálni. Kína vitathatatlan sikerét nem az adja, hogy kapitalista módszereket alkalmaznak, hanem az, hogy lefordították saját országok gyakorlatára a szocializmus elveit.
A liberalizmus világuralma elfogadhatatlan. Ebben a mi álláspontunk is ugyanaz. A liberálisok nem csak a konzervatív-keresztény erőket gyűlölik. Erről a gyűlöletről miniszterelnök úr meggyőzően beszélt Tusnádfürdőn.
A liberálisok bennünket, a munkáspárti fejjel gondolkodókat még jobban gyűlölnek. Az „illiberális demokrácia” hívei nem akarják a kapitalizmust megdönteni, nem akarják a hatalmat a dolgozó emberek kezébe adni. Ők a pénz uralmát akarják biztosítani, csak éppen más, gyökeresen más módszerekkel.
Mi új közösségi társadalmat akarunk, új szocializmust, a világ népeinek új együttműködését. Éppen ez az új társadalom adhat szilárd garanciákat a nemzeti értékek védelméhez, a függetlenség és szuverenitás megőrzéséhez, a népek igazi boldogulásához.
T.Gy.
Magyar fiatalok is lesznek az athéni fesztiválon
A KNE, a görög kommunista ifjúsági szervezet az idén szeptemberben is megrendezi hagyományos fesztiválját. A rendezvényen sok ezer fiatal vesz részt Görögországból és számos külföldi országból. A Munkáspártot az idén Kalmár Dávid, a Központi Bizottság tagja és Kovács Bálint, a párt aktivistája fogja képviselni.
A hagyma kétszer annyiba kerül, mint tavaly
A mezőgazdasági termelői árak tekintetében az idei rekorder alighanem a vöröshagyma. Majdnem dupla pénzt kérnek érte a piacon a tavaly ilyenkor árához képes. https://magyarmezogazdasag.hu
Lassan versenyt lehet hirdetni. Mondjon valaki valamit, ami olcsóbb lett!A kormány folyamatosan beszél a bérek növekedéséről, de hallgat arról, hogy az árak pedig nőnek. Amit a kormány ad az egyik kezével, azt elveszi a másikkal.
Vigyázzunk a tűzoltókra, hogy vigyázhassanak ránk!
Egyre kevésbé alkalmas feladatára a magyar tűzoltóság: dagad a vízfej, a kedvezményeiket veszítő vonulósok éhbérért dolgoznak, felszerelésük korszerűtlen, s még a nevüket is elvették tőlük. (https://24.hu)
A kormányok már nem egyszer alázták meg azokat az embereket, akik kezében rendkívüli helyzetekben életünk és biztonságunk van. Nincsenek sokan, de sokakért dolgoznak. Jobb fizetést, a régi jogok visszaadását, a nekik járó tiszteletet és állami megbecsülését követeljük mi is.