Szerkesztő

Tanultuk a kapitalizmust

Harminc éve 1989. októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Harc a tőkés átalakulás ellen

„Az elmúlt hetek bel- és külpolitikai eseményei is bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem alkalmas az ország irányítására, kezdte csütörtöki sajtótájékoztatóját Thürmer Gyula, a Munkáspárt (MSZMP) elnöke, majd rátért a részletes bírálatra.    A kárpótlási törvényjavaslatról kijelentette: elfogadhatatlan, mert új igazságtalanságokat szül és padlóra küldi a magyar mezőgazdaságot”. (MTI. 1991. február 14.)

A Munkáspárt támadta Antall József  kormányának valamennyi intézkedését. Az MDF-kormány feladata a rendszerváltás megszilárdítása volt. Ők hozták meg azokat a törvényeket, amelyeket korábban nem lehetett, mivel az emberek felébredtek volna és felléptek volna a kapitalizmus ellen. Ilyen törvény volt a kárpótlás. Antallék kárpótlási jegyeket adtak azoknak, akiktől a szocializmus kezdetén elvették a gyárukat, a földjüket. A kárpótlási jegyeket földre lehetett beváltani. Ezzel az akcióval szétverték a szövetkezeteket, de velük együtt a magyar mezőgazdaságot is.

Visszafordítható-e a rendszerváltás?

„Felszabadulási ünnepséget tartott szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt. A budapesti Vasas székházban tartott nagygyűlésen Thürmer Gyula pártelnök népes közönség előtt mondott beszédében hangsúlyozta: bár a hivatalos hatalom számára április 4. már nem ünnep, a felszabadítás, a Hitler-ellenes antifasiszta koalíció igazságos harca nem kérdőjelezhető meg.  Napjaink eseményeit elemezve kifejtette: a munkájukból élő emberek egyre nagyobb része csalódik és kiábrándul a mai kormányból, és mindabból, amit rendszerváltozásnak neveznek. Ez is az oka lehet, hogy a Munkáspárt iránt megnőtt az érdeklődés.” (MTI, 1991. április 3.)

1990 őszén a benzin árának emelése miatt a taxisok lezárták a budapesti hidakat. Ez volt a rendszerváltás óta rendezett első és eddig egyetlen olyan akció, amely megrendíthette volna a kapitalizmus épületét.

A Munkáspárt visszafordíthatónak tekintette a rendszerváltást egészen 1991-ig. Látható volt, hogy az emberek kezdenek rájönni, hogy becsapták őket. Megjelent a tömeges munkanélküliség, emberi életek százezrei mentek tönkre. Külpolitikai téren ekkor még létezett a Szovjetunió. 1991-ben a Szovjetuniót megszüntették, ezzel az európai szocialista rendszer végleg letűnt a térképről. Megindult a magyar kapitalizmus stabilizálódása.

Nyitunk Kína felé

„A múlt héten Kínában járt Thürmer Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, akit magas szintű vezetők fogadtak a »humánus szocializmus hazájában«. Kínában nem tartják a kelet-európai folyamatokat lezártnak, és úgy érzik, hogy a szocializmus még nem veszett el a világnak ebben a térségében. Nem tekintik Kínát a forradalom központjának, sőt mi több, úgy vélik, hogy a baloldal erői ma a világ különböző pontjain vannak. Egyikünk sem tekinti a kelet-európai baloldal összeomlását befejezettnek és végleges folyamatnak, hanem igenis mindkét párt lát lehetőséget arra, hogy a baloldal erői ismét erőre kapjanak” – írta a 168 óra című folyóirat.

Thürmer Gyula pártelnököt 1990 novemberében fogadta Pekingben Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke. A Munkáspárt új fejezetet nyitott a magyar-kínai pártkapcsolatok történetében. A Munkáspárt a Kínai KP-t barátnak és szövetségesnek tekintette, elismerte a kínai sajátosságú szocializmus létét és fontosságát a nemzetközi munkásmozgalom számára.

A Munkáspárt elnöke az első magyar politikus volt, aki az 1989-es pekingi események után ellátogatott Kínába.  A nemzetközi és a magyar tőkés erők ellenséges szemmel néztek Kínára. A Munkáspárt „keleti nyitása” megmutatta a magyar politikai és gazdasági életnek, hogy érdemes és lehet Kínával együttműködni.

Vitákban formálódik a párt

„A pártban nem következett be szakadás, a 89 tagú Központi Bizottságból ketten: Udvarhelyi László, a KB belpolitikai titkára, és Orosz József ügyvezető titkár kiváltak, ám ez nem érinti az MSZMP tevékenységét – nyilatkozta az MTI-nek Thürmer Gyula elnök azt követően, hogy szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülést tartott. Udvarhelyi László a KB-ülésen új politikai párt koncepcióját terjesztette elő, amit a résztvevők túlnyomó többsége nem fogadott el. Mint Thürmer Gyula kifejtette: Udvarhelyi László koncepciója a középrétegek képviseletére épül. Márpedig az MSZMP továbbra is a munkásság, és a parasztság, valamint a munkájából élő értelmiség pártja kíván maradni. A Központi Bizottság tudomásul vette Udvarhelyi László bejelentését, miszerint kiválik az MSZMP-ből és Baloldali Egységmozgalmat alakít”. (MTI. 1991. április 13.)

1989 decemberében a párt tagjai abban értettek egyet, hogy a rendszerváltást meg kell akadályozni. 1991-ben azonban már világossá vált, hogy a rendszerváltás nem visszafordítható. A Munkáspártnak arra kell berendezkednie, hogy huzamosabb ideig a kapitalista viszonyok között fog működni.

Ilyen helyzetben sokféle koncepció merült fel arra vonatkozóan, hogy miként tovább. Udvarhelyi László a párt egyik alapítója volt. Azt vallotta, hogy a munkásság elveszítette politikai szerepét a rendszerváltás nyomán. Politikailag aktívnak a középrétegek és az értelmiség tekinthető. Ha őket akarjuk megnyerni, akkor a pártnak fel kell adnia ideológiai arcát, le kell mondani a marxizmusról, a tőke elleni osztályharcról. A Munkáspárt tagsága felismerte, hogy ez az út a párt halálához vezetne. A Munkáspárt feladata a tőke elleni harc, a munkásság felvilágosítása, mozgósítása és szervezése.

A Horn-kormány ellen

„Ötéves fennállása óta a legjobb eredményét érte el a Munkáspárt a vasárnapi önkormányzati választásokon – jelentette ki Thürmer Gyula pártelnök hétfői sajtótájékoztatóján. Hozzátette: ez azt bizonyítja, hogy a Horn-kormánynak van baloldali alternatívája, és a következő választásokon mint egy befolyásos politikai tényezővel kell számolni a Munkáspárttal.    Mint elhangzott: az eddigi összesített eredmények szerint a Munkáspárt 13 megyei közgyűlésben 27 mandátumot szerzett az 1990-es egyetlennel szemben. Thürmer szerint a vasárnapi megmérettetésnek az volt a tanulsága, hogy az embereknek egyre kevésbé tetszik a kormány politikája, és már nem állnak ki mellette olyan mértékben, mint májusban. Meglátásuk szerint hibás volt az MSZP-SZDSZ koalíció felállítása, mivel így a baloldali értékek fokozatosan a háttérbe szorultak.” (MTI. 1994. november 16)

1994-ben megbukott az MDF kormánya. A magyar tőkésosztály olyan politikai erőt keresett, amely képes továbbvinni a kapitalizmust, és egyúttal megelőzni az emberek tömeges elégedetlenségét, a tőkés rendszer elleni fellépést. Ezt a feladatot vállalta az MSZP.

Horn Gyula vezetésével koalíciós kormány jött létre a szociáldemokrata MSZP és a liberális SZDSZ között. Ezzel megindult a szocliberális oldal összeolvadása. Az MSZP politikája fokozatosan elvesztette baloldali jellegét és teljes mértékben a liberálisok programját hajtotta végre. A Horn-kormány alatt többet adtak el az állami vagyonból, mint az összes többi kormány alatt együttvéve.

A Munkáspárt bírálta a Horn-kormány lépéseit. A szocliberális koalíció megtévesztette az embereket. Ők is kapitalizmust akartak, de baloldali jelszavakat hangoztattak. Az emberekkel meg kellett értetni, hogy ők a báránybőrbe bújt farkas, akik ellen épp úgy küzdeni kell, mint a nyilvánvalóan tőkés MDF, a Kisgazdák vagy a Fidesz ellen.

Folytatni kell!

Október 14-én ülést tartottak a Munkáspárt megyei és budapesti elnökei. Thürmer Gyula, a párt elnöke értékelte az október 13-i választás eredményét. A Szabadság legutóbbi számában részletesen beszámoltunk a választási eredményekről. A párt megyei és budapesti vezetői aláhúzták, hogy tovább kell dolgoznunk. Támaszkodhatunk arra, hogy egy picit előre léptünk, de le kell vonni a tanulságokat a hibákból.

Közel 102 ezer emberhez jutott el a Thürmer-cikk

Október 15-én került fel a Munkáspárt Facebook-oldalára Thürmer Gyula írása, amely igen figyelemfelkeltő címet viselt: Lesz-e a polgárháború? Az írásra felfigyeltek az Internet követői. Lapzártáig 101.812 embert ért el az anyag, s mintegy 17 ezer ember reagált valamilyen formában. Régen nem figyeltek fel ennyire a Munkáspárt véleményére. Fontos tanulság, hogy világos gondolatokat kell megfogalmaznunk és azokat terjeszteni az Internet minden eszközével.
(https://www.facebook.com/m.munkaspart)

Romboltunk régen, rombolni fogunk most is

Karácsony Gergely megválasztását követően nem habozott sokat, mivel eszeveszett tempóban kezdődött meg a Gyurcsány-korszak embereinek a reaktiválása. Egyes hírek szerint Lamperth Mónika egykori belügyminiszterből főjegyző lehet. Karácsony kampányát segítette az MSZP-SZDSZ-korszak két szóvivője, Gál J. Zoltán és Batiz András is, akik minden bizonnyal szerepet kapnak majd a városházán.
(https://www.magyarhirlap.hu/)
A magyar választók csak magukra vethetnek. A vak Gyurcsány-hívőket leszámítva senki sem kedveli Gyurcsányt, de a többség nem vette észre, hogy az ellenzéki hókuszpókusz mögött ő áll. Az ő emberei kerülnek vissza a hatalomba. Nem lenne ezzel különösebb baj, ha ezek az emberek már nem juttatták volna egyszer a tönk szélére Magyarországot. De oda juttatták.

A szegénység fenyegetése nem múlt el

Tavalyi adatokból készített statisztikát az EU-s szegénységről az Eurostat az október 17-i szegénység napjára. Eszerint az uniós állampolgárok 21,7 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség, Magyarországon ennél valamivel kedvezőbb, 19,6 százalékos az arány.
(https://qubit.hu/2019/10/18/)
A szegénység problémáját nem lehet örökre megoldani. A kapitalizmus fejlődése ciklikus. A sikeres fejlődési szakasz után válság jön, ami munkanélküliséget, a tartalékok felélését, inflációt, szegénységet hoz magával. Ma Magyarország a fejlődési szakaszban van, de az infláció már jelen van. Bizonytalan, hogy meddig tart a külföldi tőke beáramlása. Bizonytalan az is, hogy a kormány meddig tudja fenntartani a szociális programjait. A szegénység fenyegetése nem múlt el.

Jó-e nekünk a magyar-amerikai összeborulás?

Orbán Viktor miniszterelnök a Karmelita kolostorban fogadta az Amerikai-Magyar Üzleti Tanács (USHBC) elnökét, Eric Stewartot és az üzleti küldöttség résztvevőit. elhangzott: a magyar-amerikai együttműködés egyértelmű sikertörténet mind gazdasági, mind védelmi szempontból, Donald Trump hivatalba lépése óta pedig politikai vonatkozásban is.
(https://www.kormany.hu/)
A magyar-amerikai kapcsolatok nem két egyenrangú és egyenlő lehetőséggel rendelkező ország viszonyát jelentik. A magyar kormány elfogadja az USA minden kérését katonai téren. Aláírta az új védelmi szerződést, engedi az amerikai csapatok mozgását Magyarországon. Részt vesz az USA és a NATO katonai kalandjaiban. Az USA ugyanakkor növeli a tétet. Követeli az orosz gázimport kiváltását amerikai gázzal. Korlátozni akarja Magyarország kapcsolatait Oroszországgal, Kínával. Belpolitikai téren addig rokonszenvezik a magyar kormánnyal, ameddig benne látja a kapitalizmus fenntartásának garanciáját Magyarországon.

Megújulás előtt a világ kommunista mozgalma

Világtalálkozót tartottak Izmirben a világ kommunista és munkáspártjai. A kommunista mozgalom él és működik, amit az is mutat, hogy a mostani már a huszonegyedik találkozó volt. Az évenként sorra kerülő rendezvénynek az idén először két házigazdája volt, a Görög KP és a Török KP.

De jelzésértéke van annak is, hogy 58 országból 74 párt 137 képviselője jött el az Égei-tenger partján fekvő török városba. Törökországban a Török KP legálisan működő párt, de provokációkra, sőt kommunistaellenes akciókra mindig kell számítani. Biztonsági okok miatt le is kellett mondani a találkozó idejére meghirdetett nagygyűlést. Olyan helyzetben, amikor a török csapatok hadat viselnek Szíria területén, bármire lehet számítani.

A tanácskozás résztvevői megemlékeztek a Kommunista Internacionálé, a Komintern megalakításának 100. évfordulójáról. Hangsúlyozták, hogy a szervezet kiemelkedő szerepet játszott a kommunista mozgalom erősítésében, a kapitalizmus elleni harc szervezésében. A Komintern szerepe vitathatatlan a fasizmus elleni harcban is.

Többen sürgették egy új világszervezet létrehozását. Mások viszont rámutattak, hogy a Komintern 1919-ben az 1917 után reálisnak ítélt világforradalmi eszmére és a szocialista Szovjetunió anyagi és politikai támogatására épült. Ma a szocialista forradalom kivívása közvetlenül nincs napirenden egyetlen országban sem.  Másrészt, egyetlen ország sem vállalja azt a szerepet, amelyet valaha a Szovjetunió játszott.

Ma a pártok együttműködésének megújítására van szükség. A nemzetközi mozgalom átalakításához és a kapitalizmus elleni erőteljesebb támadáshoz többre van szükség. Ezt hangoztatta Dimitris Koutsoumpas, a Görög KP főtitkára, hozzátéve, hogy a Görög KP kész ebben részt venni.

Korszerűbb és hatékonyabb eszközökkel kell együttműködnünk. Ezt emelte ki Kemal Okuyan, a Török KP főtitkára is. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke számos konkrét javaslatot tett a nemzetközi tanácskozások munkájának megújítására.

A pártok elítélték Törökország agresszióját Szíria ellen.  Szolidaritásukat fejezték Venezuela, Kuba népével és más népekkel, amelyek küzdenek az imperialista országok támadásai ellen.

A tanácskozás megválasztotta a kommunista és munkásmozgalom új koordináló szervét, a Munkacsoportot. 27 más párt mellett a Munkacsoportnak ismételten tagja lett a Magyar Munkáspárt.  Ez annak elismerése, hangsúlyozta a párt elnöke, hogy a Munkáspárt létező párt, valóságosan harcol a tőke ellen, és konstruktív magatartásával tekintélyt szerzett a mozgalomban.

A tanácskozás döntött arról, hogy hol legyen a következő, 22. Nemzetközi Találkozó. A tanácskozás résztvevői a Belga Munkapárt ellenszavazata mellett elfogadták, hogy a következő találkozót a Koreai Munkapárt szervezze meg 2020 őszén.

A munkáspárti küldöttség több kétoldalú megbeszélést is folytatott. Szívélyes és mély eszmecserére került sor a Török KP vezetőjével. A kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről állapodtak meg a Kínai KP, a Német KP, a Vietnami KP, a Laoszi KP, és a Venezuelai KP képviselőivel.

Mit támogatunk és mit nem támogatunk?

Törökország katonai akciót indított Szíria ellen a Béke forrása hadművelet elnevezéssel. A hadművelet egyik hivatalos célja az volt, hogy a török-szíriai határ mentén, szíriai területen létrehozzanak egy „biztonsági zónát”, ahol felszámolják a törökök ellen fellépő kurd erőket. A másik hivatalos célként azt nevezték meg, hogy ide telepítenének mintegy kétmillió szíriai menekültet, akik jelenleg török területen vannak.  Az Orbán-kormány támogatásáról biztosította az akciót. A Munkáspárt álláspontjáról kérdeztük Thürmer Gyulát, a párt elnökét.

Támogatjuk-e a török kormány lépését?

Nem támogatjuk. A Munkáspárt elítéli, hogy Törökország agressziót követett el Szíria ellen. Szíria független, szuverén állam. A Munkáspárt az első perctől kezdve elítélte az agressziót.

Támogatjuk-e a magyar kormány döntését?

Nem támogatjuk. Az Orbán-kormány arra hivatkozik, hogy ez a kisebbik rossz. Ugyanis, ha a törökök megnyitják a határukat és kiengedik a három-négy millió szíriai menekültet, akkor ők elindulnak Európa felé.

Egy független állam elleni agressziót nem lehet törvényesíteni. Ez elfogadhatatlan. A török kormány akciója nem a menekültekről szól, ez csak a hivatkozási alap. Arról szól, hogy Törökország hatalmi tényező maradjon a Közel-Keleten és az USA, Oroszország és Irán mellett ők is beleszólhassanak az eseményekbe.


Támogatjuk-e Szíriát?

A leghatározottabban támogatjuk. A Munkáspárt mindig támogatta Aszad elnök törvényes kormányát, és küzdelmét Szíria függetlenségéért és területi integritásáért. Ez most is így van.

Támogatjuk-e a kurd felszabadító szervezeteket?

Nem támogatjuk. Sokan emlékezhetnek arra, hogy az 1990-es években a Munkáspárt aktívan támogatta az Abdullah Öcalan vezette Kurd Munkáspártot. A szervezetnek Budapesten is voltak emberei. Nem egyszer részt vettünk a gyűléseiken. Elítéltük Öcalan bebörtönzését. Sok mindenben segítettük őket.

A Kurd Munkáspárt az 1990-es években baloldali erőként lépett fel. Szorosan együttműködött a török kommunistákkal, akik minden eszközzel segítették harcukat. Az elmúlt évtizedben azonban jelentős fordulat következett be a Kurd Munkáspárt politikájában. A kurd szervezet vezetése úgy döntött, hogy a kurd nép függetlenségét csak úgy lehet kivívni, ha ehhez megszerzik az Egyesült Államok és a török nagytőke támogatását.

A Kurd Munkáspárt embereinek kiképzését az amerikai katonai tanácsadók vállalták magukra. A török nagytőke jelentős pénzügyi és politikai támogatást adott nekik. A független kurd állam programja nem a haladó erők programja, hanem az amerikai és a török nagytőkével való egyezségre épülő elképzelés.

Egyébként megjegyzem, hogy a Kurd Munkáspárt emberei velünk is elég régen megszakították a kapcsolatot. Az orientációváltás a tőkés körök felé nem csak odahaza, hanem külföldön is megtörtént.


Támogatjuk-e a Török Kommunista Párt álláspontját?

Támogatjuk. A Kommunista és Munkáspártok 21. Nemzetközi Találkozóján, ami most volt Izmirben, Kemal Okuyan, a Török KP főtitkára elmondta, hogy a kurd dolgozók, a kurd munkásság a törökországi munkásosztály részét jelentik. A török nagytőke kihasználja a kurdokat, mint olcsó munkaerőt. Másrészt a kurd nemzetiségi problémát arra használják, hogy megosszák a török dolgozókat. A recept egyszerű. Ha az emberek nacionalista alapon küzdenek, akkor nem harcolnak a kapitalizmus ellen. A Török KP szerint a kurd nép felszabadulását nem az USA-val és a török nagytőkével való flört hozza el, hanem a török és kurd dolgozók együttes harca a kapitalizmus ellen.

A Török KP elítéli a Kurd Munkáspárt taktikáját is. Az elmúlt években számos robbantást követtek el Törökországban olyan látványos helyeken, mint az isztambuli Takszim tér. A kommunisták sohasem támogatták a terrort.

Támogatjuk-e azt a tüntetést, amelyet „baloldali értelmiségiek” november 7-re hirdettek meg Budapesten Erdogan török elnök látogatása ellen?

Nem támogatjuk.  A „baloldali értelmiségiek” mögött valójában a liberálisok állnak. Mindenki olvashatta a Facebookon Vajnai Attila felhívását. „Az Európai Baloldal a kurdokkal és minden szíriai elnyomott kisebbséggel szolidárisan tüntetéseket szervez Erdogan látogatása ellen, amelyhez minden demokratikus szervezet csatlakozását várjuk.”

Ki is az az Európai Baloldal? Másik nevükön ők a „Munkáspárt-2006”, az a csoport, mely súlyos károkat okozott a Munkáspártnak, majd dolga végezetten távozott.

Az a csoport, amelyet rögtön felvettek az Európai Baloldali Pártba, miután mi, a Magyar Munkáspárt kiléptünk onnan.  Kiléptünk, mert rájöttünk, hogy azoknak eszük ágában sincs a kapitalizmus ellen küzdeni. Az Európai Baloldali Párt az Európai Parlament játékszabályai alapján, az Európai Parlament pénzén tevékenykedik.

Olvassuk csak tovább a felhívásukat! „A közel-keleti békét csak a kurdisztáni baloldal demokratikus szocializmusa lesz képes hosszú távon megteremteni.” Világos beszéd! A demokratikus szocializmus nem más, mint a kapitalizmus baloldali mázzal leöntve. Ez volt az MSZP jelszava is harminc éve.

A csoport  azt mondja, hogy „minden szíriai elnyomott kisebbséggel” szolidáris. Vagyis itt szó sincs a törvényes szíriai kormány támogatásáról, amely az elmúlt években vezette a szíriai nép harcát a külföldi agresszorok és otthoni támogatóik ellen. A Vajnai-féle tüntetés Erdogan ürügyén valójában az Aszad-kormány ellen lép fel, úgy, ahogyan ezt a liberálisok mindenütt teszik.

A Vajnai-féle csoport folyamatosan odacsapódik a szoclibe-rálisok akcióihoz. Voltaképpen elvégzik azokat a lépéseket, amelyeket a szocliberálisok fő erői nem akarnak magukra vállalni.

Az Erdogan-látogatás elleni akció valóságos célja nem az, hogy a szír vagy a kurd népnek segítsenek. Az ilyen akció célja az, hogy felhívják magukra a figyelmet. Pontosan tudják, hogy a rendőrség fel fog lépni ellenük, ha megsértik a szabályokat. A cél pontosan ez: kiprovokálni a hatalom fellépését, majd az egészet eladni a nyugati liberális sajtónak.

Támogatjuk-e, hogy a Munkáspárt önálló akciót szervezzen?

Nem támogatjuk. Igaz, hogy néhány elvtársunk tett ilyen javaslatot. De nézzük meg a tényeket!  A magyar kormány álláspontját mi is elítéljük, és ezt számtalan alkalommal elmondtuk. 

Tudunk-e ma jelentős utcai megmozdulást szervezni? Ha tetszik, ha nem, a tény az, hogy nem tudunk. Megpróbálni lehet, de ezzel semmilyen eredményt nem érünk el.

Ha erőinket az utcán akarjuk megmutatni, akkor inkább más témát, más apropót kell találni. Olyat, amely valóban foglalkoztatja a magyar társadalmat. Ahogy elnézem a magyar belpolitikát, ilyenből lesz bőven a következő időszakban.