Japán is hadba készül?

Japánban tárgyalt Mark T. Esper amerikai hadügyminiszter. Shinzo Abe miniszterelnökkel, Takeshi Iwaya hadügyminiszterrel, Masahisa Sato külügyi államminiszterrel az amerikai-japán katonai együttműködés fejlesztését vitatták meg.

(https://www.defense.gov)

Az USA és Japán összehangolja erőfeszítéseit a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Szélesebb értelemben azonban másról is szó van. Az Egyesült Államok egyre több területen igyekszik szövetségeseit felsorakoztatni a Kína elleni politikai, gazdasági, műszaki-tudományos háborúban. Ennek része a katonai és más biztonsági programok összehangolása. Japán is hadba készül?

 

Mártírok Napja Kínában

Mártírok Napja Kínában

A kínai kormány új rendeletben szabályozta a kínai történelem mártírjairól való megemlékezés rendjét. 
(http://en.people.cn/n3/2019/0810/c90000-9604880.html)

A Kínai Népköztársaságban 2014 óta minden év szeptember 30-án megünneplik a Mártírok Napját. A Kínai Kommunista Párt vezetése nagy jelentőséget tulajdonít a történelmi múlt emlékei megőrzésének, a fiatalok hazafias nevelése erősítésének. Az ünnepségeken minden évben részt vesznek a párt és az állam legfelső vezetői.

 

2019. augusztus 17

Próbáljuk meg! Csak azért is!

Egyik szemem nevet, a másik sír. Tudják, hogy van ez, ha nehéz ügyeket kell eldönteni. Örömmel mondom el Önöknek, hogy a Munkáspárt Budapesten indít főpolgármester-jelöltet. Ez az egyik szemem, mely valóban nevet, hiszen ez azt jelenti, hogy a Munkáspárt érez magában elég erőt ahhoz, hogy összegyűjtse a szükséges ajánlásokat. Azt is jelenti, hogy van mondanivalónk a fővárosról, és van bennünk szándék, hogy segítsünk az embereknek.

A másik szemem sír, mert engem ért a megtiszteltetés, hogy a Munkáspárt jelöltje legyek. Megtiszteltetés, mert azt jelenti, hogy a párt tagjai és barátai bíznak bennem és alkalmasnak tartanak arra, hogy ebben a csatában részt vegyek. Azt is tudom, hogy a pártnak mindenütt a legjobb erőit kell bevetni.

De sír is a szemem, mert tudom, hogy minden egyes ajánlásért keményen meg kell dolgoznunk. Két hétig az utcán kell lennünk. Sok ezer emberrel kell beszélni, az értelmes tanácsokat megköszönni, a butaságokat és provokációkat visszautasítani.

A munka közös. A budapesti kerületekben párttagjaink már jó előre összeállították a haditervet. Számítunk vidéki tagjainkra is, akik saját otthoni feladatuk elvégzése után felrándulnak Budapestre, hogy segítsenek.

Nagyon nehéz munkát kérek Tőletek, elvtársaim, barátaim. Meleg van, bár ez talán jobb, mint a tavalyi parlamenti választások előtti borzalmas hideg és hó. El kell viselnünk az emberek közönyét, az „én nem támogatok senkit, engem sem támogat senki” típusú bölcsnek gondolt, de valójában buta megjegyzéseket. Nem is beszélve a „ti miért nem fogtok össze” beszólásokról.

Fegyelmezett munkát, kitartást, türelmet kérek minden tagunktól, minden szervezetünktől. De tudnotok kell, hogy osztozom Veletek minden nehézségben. Augusztus 24-től szeptember 9-ig, reggeltől estig a pesti utcákon leszek. Mindent megteszek azért, hogy a szükséges 5 ezer érvényes ajánlás meglegyen.

Kérem barátainkat is, ismerőseinket is: segítsenek! Támogassák a Munkáspárt indulását! Tegyék meg, ha tetszenek azok a gondolatok, amelyeket tőlem hallanak! De tegyék meg akkor is, ha egyszerűen azt tartják demokratikusnak, ha nem egy-két jelöltből kell választani, hanem többől!

S itt mondom: kíméljenek meg azok, akik lelkesen aláfirkantják az ajánlóívet, aztán pártjaik biztatására elrohannak a rendőrségre feljelenteni a Munkáspártot, mondván, hogy ők soha nem adták nevüket nekünk. Ne áltassuk magunkat, ilyen mocskos harc folyik manapság!

Sok mindent el kell viselnünk. Mit kapunk cserébe? Nos, sok ember megbecsülését, elismerő szavakat arról, hogy becsületes magyar emberek vagyunk. Egy-egy vállveregetést azért, hogy harminc éve nem változtatunk a politikánkon. És persze kapunk ajánlásokat. És biztosan kapunk szavazatokat október 13-án, reméljük, hogy sokat.

Egy dolog biztos. Nem én leszek Budapest főpolgármestere. Ez nem kishitűség, nem szerénykedés, ez a realitás. Olyan világban élünk, ahol nem az győz, aki a legtöbbet szeretné tenni az emberekért, hanem az, akinél a pénz, a média, a hatalom van.

Arról nem is beszélve, hogy harminc évvel a rendszerváltás után nincs az a tőkés hatalom, amely engedné, hogy a magyar fővárosnak munkáspárti főpolgármestere legyen.

Miért indulunk és indulok mégis? Nos, azért, mert úgy látom, hogy többet tudnék az emberekért tenni, mint az eddig ismert jelöltek. Kellenek az új épületek, kell a múzeumi negyed, sőt parkok, fák és virágok is kellenek. De nem elég!

Az embereknek érezniük kell, hogy ez értük van. Jogot és lehetőséget kell kapniuk a város jövőjének eldöntésébe.

Az egyszerű embereknek segítségre van szükségük. Egyedül nem tudnak megbirkózni a piac, a bankok hatalmával. Nincs kihez fordulniuk, ha baj van.

Az én apám tanácstag volt a szocializmusban. Bizalommal fordultak hozzá. Ha elromlott a vízcsap, és nem volt szerelő. Ha a részeges férj ütötte a feleségét, és a rendőrség tehetetlen volt. Néha elég volt a jó szó, máskor utánajárt az ügyeknek, a hatóságokkal viaskodott. Én ezt a gondolkodást szeretném érvényesíteni a mai világban.

Tudom, ma más ez a világ. Próbáljuk meg! Csak azért is!

 

Gondolatok a Hableány balesetéről

A Hableány balesetéről nagyon sok írást olvashattunk a magyar lapokban. Örömmel adunk helyet A Szabadság hasábjain Dömel Vilmos cikkének. A szerző, aki nemcsak a Munkáspárt ismert személyisége, de szakember is, okleveles hajóépítő mérnök, 1981–90 között a Hajózási Felügyelet Előírásszerkesztő Csoportjának tagja majd, 1983-tól vezetője volt. Az írás olyan szempontból vizsgálja az eseményeket, amelyből más nem.

Úgy gondolom, a Hableány május 29-i elsüllyesztése óta elég idő telt el ahhoz, hogy mindenki levonhassa a maga tanulságait az esetből. Az én tanulságom az, hogy ebben a társadalmi rendszerben a pénz mindig győz a józan ész fölött.

 

Gondoljuk el, mi volna, ha a nagy befolyással rendelkező légitársaságok arra kérnék a magyar kormányt, hogy az utasaik kényelmes ki-beszállása és a városközpont gyors elérése érdekében a távoli és elhanyagolt ferihegyi repülőtér helyett létesítsen leszállópályát a Bajcsy-Zsilinszky úton, de úgy, hogy az ottani autóforgalom is megmaradjon? Azt hiszem, lenne néhány baleset.

 

A Budapestre érkező „úszó város” nagyságú, 135 méteres szállodahajók kikötése a Belvárosban, az Erzsébet híd melletti 290 méter széles Duna-szakaszon nagyjából hasonlít a fent leírt körülményekhez, nem is beszélve arról, hogy ezeket a monstrumokat még éjszakai városnéző körutakra is használják. Ezzel a Hableány elsüllyesztéséhez hasonló esetek valószínűsége óriási mértékben megnövekedett, és a katasztrófa előbb-utóbb várható volt. Én elhiszem, hogy ezek a hajók óriási hasznot hoznak az üzemeltetőiknek (akárkik is legyenek azok), de vajon megér ez a haszon 28 emberéletet?

 

A szállodahajókat nem tilthatjuk ki a budapesti Duna-szakaszról, mert a Duna nemzetközi víziút, ezért a használatához joguk van. De a közlekedésüket szabályozhatjuk, ehhez viszont nekünk van jogunk. Véleményem szerint a baleset másnapján rendelettel kellett volna megtiltani a nagy szállodahajók városnéző sétáit. Amennyiben a hajókat üzemeltető cégek vízi városnézést is szándékoznak biztosítani az utasaik részére, ezt megtehetik úgy is, hogy kibérelik a belvárosi közlekedésre sokkal alkalmasabb magyar tulajdonú kis személyhajókat. Persze, ez csökkentené a hasznot…

 

Arra az általam gyakran hallott ellenvetésre, hogy „de hiszen máshol, Nyugat-Európa számos vízparti városában még nagyobb a hajóforgalom, és még sincs katasztrófa”, szeretnék megemlíteni egy-két esetet. A Viking társaság másik hajója, a Viking Var június 5-én, szerdán a Duna-Majna csatornán Haidhof mellett nekirontott a zsilip kapujának és megrongálta, ezzel előreláthatólag 3 havi üzemi kiesést okozva.

 

Még azon a héten, szombaton Hamburg közelében az Elbán egy ciprusi lobogó alatt hajózó 150 méteres konténerszállító hajó legázolta a németek egyik legszebb kétárbócos old-timer (még az 1800-as évek végén fából épült) vitorlását, az ELBE-5 nevű egykori révkalauz-hajót, amely éppen első útját tette másfél millió euróba kerülő felújítása után.

 

A tengeren sem jobb a helyzet: június 2-án, vasárnap Velencében egy óriási „úszó város”, az MSC OPERA nekiment egy kis turista hajónak, majd a kikötőfalnak, súlyos károkat okozva. A velenceiek most ki akarják tiltani a kikötőből a hasonló óriás hajókat. Remélem, nekik sikerül.

Te marxista vagy?

A marxizmus a munkásosztály tudományosan megalapozott elmélete a tőkés rendszer megismerésére, a munkásosztály harcának megszervezésére, a szocializmus megteremtésére.

 

Használható-e a marxizmus ma?

 

Tőkés ellenfeleink azt hangoztatják, hogy a marxizmus ma már nem használható elmélet. Szerintük a marxizmus csak a XIX. század elmélete. Másrészt szerintük a marxizmus annak a munkásosztálynak az elmélete, amely ma már nem létezik, vagy csak kis mértékben. Ez azonban nem igaz!

 

Marx valóban a XIX. században élt, és valóban az akkori viszonyok között dolgozta ki elméletét. A marxizmus azonban egy módszer, egy szemlélet. Azt jelenti, hogy osztályalapon vizsgáljuk az eseményeket, azt keressük, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Másodszor azt is jelenti, hogy mi a munkás, a dolgozó szemszögéből vizsgáljuk a világot és az ő érdekében akarunk cselekedni.

 

Nem igaz az sem, hogy a munkásosztály megszűnt létezni. Az igaz, hogy az informatika korát éljük. Az informatika korában az információ válik központi tényezővé, és igaz az is, hogy az értelmiségi szakmák és a szolgáltatások szerepe megnő.

Csakhogy!

 

Egy: munkásság létezik a hagyományos iparágakban, amelyek még nem szűntek meg. Magyarországon van autógyártás, műszergyártás, építőipar és sok minden más.

 

Kettő: a munkásosztálynak, mint társadalmi osztálynak nem az az egyetlen ismérve, hogy fizika munkát végez. A munkásosztály helyzetét az határozza meg, hogy nincs tőkéje, nem irányító munkát végez, és jóval kisebb jövedelme van, mint a tőkéseknek, vagy a menedzsereknek. Ebben az értelemben a munkásosztály része a szolgáltatásban dolgozók nagy része is. A Tesco pénztárosa lényegét tekintve ugyanúgy munkás, mint az Audi szerelője. Az ápolónő, a postás, a banki alkalmazott, a mozdonyvezető ugyanúgy munkás, mint a hegesztő az építkezésen.

 

Három: a tőkés mindegyik kategóriát kizsákmányolja, legfeljebb eltérő módszerekkel. A lényeg azonban ugyanaz. Egyik sem kapja meg azt a többletértéket, amelyet munkájával előállít.

 

Az informatika kora nem tüntette el a munkásosztályt, csak megváltoztatta a létezésének körülményeit. Az informatika kora nem szüntette meg a tőkés és a munkás ellentétét, nem szüntette meg a kizsákmányolást.

 

Ennek alapján tehát az osztályharc sem szűnt meg az informatika korában. Akkor viszont időszerű a marxizmus, mint a korhoz alkalmazkodó gondolkodási és cselekvési módszer.

 

Hogyan lehetünk marxisták ma, Magyarországon?

 

Először is: tanulni kell! A marxizmus tudomány, tudományos módszer, elmélet. Nem lehet kitalálni. Ezt is meg kell tanulni! Ezt segítik Marx, Engels, Lenin és mások művei, és természetesen a Munkáspárt kongresszusi és más dokumentumai is.

 

Másodszor: osztályalapon kell vizsgálnunk az eseményeket, azt kell keresnünk, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Nem a XIX.-XX. századi marxista-leninista mondatokat kell ráhúzni a mai valóságra, hanem a marxista módszert követve a mai konkrét helyzet mai konkrét elemzésével kell következtetéseket levonnunk.

 

Ha marxista módon elemezzük például a mai Magyarországot, akkor azt mondhatjuk: az MSZP is tőkés párt és a Fidesz is tőkés párt. Mindkét párt a magántulajdonra épülő társadalmat akarja, és nem valami mást. Mindkét párt a tőkés pártok uralmát akarja, s fellép minden erő ellen, amely egy másik rendszert akar. Mindkét párt támogatja Magyarország tagságát a tőkés szervezetekben, így a NATO-ban és az Európai Unióban.

 

Ha marxista alapon elemezzük a magyar társadalmat, akkor könnyű belátni, hogy a sajtó, a média nem valami független elem, hanem a politikai felépítmény része, amely általában kiszolgálja a tőkés rend érdekeit, és ezen belül konkrétan a tőkésosztály adott csoportjának érdekeit.

 

Harmadszor: a munkás, a dolgozó szemszögéből kell vizsgálnunk a világot és az ő érdekükben kell cselekedni.

A Munkáspárt marxista alapon döntött például akkor, amikor kimondta: a munkásság érdeke az önálló és politikailag, ideológiailag független Munkáspárt léte. A Munkáspárt ezért nem kapcsolódik egyik polgári párthoz sem, sem a Fideszhez, sem az MSZP-hez, de mindkettő irányában nyitott minden olyan lépésre, amely a munkások érdekeit szolgálja.

 

Negyedszer: a marxizmust nem csak tanulnunk kell, hanem a gyakorlatban valóra is kell váltanunk, azaz harcolnunk kell a munkások érdekeiért. Ennek eszköze ma a marxista-leninista párt.

 

A Munkáspárt marxista módon döntött, amikor kimondta: a mai helyzetben csak akkor tudunk a munkásnak segíteni, ha fegyelmezett tagok, szervezett, hatékonyan működő harci szervezetét építjük fel.

 

Ötödször: tanulmányoznunk kell a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. Át kell vennünk mindazt, ami nálunk is hasznosítható.

 

Ugyanakkor a magyar sajátosságoknak megfelelő nemzeti módon kell alkalmaznunk a marxizmust, és meghatározni a párt konkrét feladatait.

 

Internacionalista módon együtt kell működni más kommunista pártokkal, segítve egymás küzdelmét.

Az építőipar veszélyes szakma

Tavaly 915 munkabaleset történt az építőiparban, ebből 22 halálos kimenetelű volt, 7 pedig súlyos csonkolással végződött.  A kormány kétéves munkavédelmi kampányt hirdet. (http://www.liganet.hu/page/88/artID/10257/html/munkavedelem-az-epitoiparban.html)

Az építőipar is veszélyes szakma. A tőkés tulajdonos a nagyobb haszon érdekében gyakran szemet húny az alapvető normák megsértése felett. Ne engedjük! Az építőipar dolgozóit meg kell védeni a balesetektől, a családokat a tragikus következményektől!

„Nagyblankátlanítsuk” a közéletet!

Augusztus 7-én mutatják be hivatalosan a kiskunfélegyházi ellenzéki képviselőjelölteket, köztük Nagy Blankát. (https://magyarnemzet.hu/belfold/mszp-a-tragar-stilus-is-elony-7163564/)

A közéletben ne tűrjük meg a trágárságot, a kulturális és erkölcsi szemetet. Ha megtűrjük, mi magunk válunk trágárrá, kultúrális és erkölcsi szemétté. Ne engedjük! Nagy Blanka tavaly év végén a túlóratörvény elleni tüntetésen üzent a fideszes politikusoknak obszcén szavakkal, amivel rögtön az ellenzék és balliberális média sztárjává vált. Most pedig képviselőjelöltként indítja az ellenzék. Nem helyes! Nagyblankátlanítsuk a közéletet! A saját érdekünkben, és egy fiatal lány, Nagy Blanka érdekében is!

Magyar gazdaság: nem mind arany, ami fénylik

Tömeges elbocsátásokat tapasztaltak a feldolgozóiparban, elsősorban a kölcsönzött munkavállalók vesztik el az állásukat, de a határozott idejű szerződéseket sem hosszabbítják meg a munkáltatók. Jellemző az is, hogy nem töltik be a fluktuáció miatt megüresedett állásokat, illetve létszámstopot rendelnek el a cégek – jelentette ki László Zoltán, a Vasas Szakszervezet elnöke.

(https://vasasok.hu/index.php/HU/sliders/1215-leepitesek-a-teljes-feldolgozoiparban-jon-a-valsag)

A kormányzat folyamatosan a gazdaság sikereiről beszél. De nem mind arany, ami fénylik! A multi addig marad, amíg a várt többlet profitot kapja. A multi mindig azt a foglalkoztatási formát fogja választani, amely a legtöbb hasznot hozza. A multi nem törődik a dolgozók életével, jövőjével.

 

Tito emléke él

Josip Broz Tito (1892-1980) a nemzetközi és a jugoszláv munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. A második világháború idején megszervezte a jugoszláviai partizánmozgalmat. A térség országai közül Jugoszlávia volt az egyetlen, amely döntő szerepet játszott saját országának felszabadításában.

Tito már a háború idején, a partizánok által ellenőrzött területeken megteremtette az új, szocialista Jugoszlávia alapjait. 1945 után létrehozta a Balkán egyik legerősebb államát, a szocializmust építő Jugoszláviát.

 

Tito fontos szerepet játszott a magyar munkásmozgalom történetében. 1956 novemberében A szovjet vezetéssel folytatott megbeszélésen kiállt amellett, hogy Magyarországon meg kell védeni a szocializmust, és a magyar vezetők közül Kádár János iránt fejezte ki bizalmát. Kádár húsz évvel volt fiatalabb Titónál, és mindig nagy tisztelettel viszonyult hozzá. 1980-ban személyesen vett részt Tito temetésén.

 

Tito a horvátországi Kumrovecben született. A szocialista rendszer megdöntése óta Tito emlékét az egykori Jugoszlávia mai kommunista és munkáspártjai őrzik. A hivatalos politika sem Horvátországban, sem Szerbiában nem méltatja az egykori államférfi életét.

 

Figyelemre méltó, hogy a tőkés Horvátországban a kommunista ellenes felfogás és politika ellenére Tito szülőházát megőrizték. Az épület a kumroveci népi skanzen területén van. Sokan keresik fel és fejezik ki tiszteletüket a 20. századi jugoszláv történelem legnagyobb személyisége előtt.