Szerkesztő

Sorry, de a második világháború nem „polgárháború” volt

„A népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik, és kétségkívül az európai földrészen túlra is terjedt, túlnyújtózkodott, de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy nyugati polgárháborúról, illetve két nyugati polgárháborúról van szó, iszonyatos emberveszteséggel.” – jelentette ki a magyar kormány vezetője.
(http://www.miniszterelnok.hu)
Kényelmetlen ellentmondani, de a második világháború nem polgárháború volt, hanem világméretű, államok közötti háború. A világon mindenütt ezért nevezik így. Az Encyclopǣdia Britannica szerint „a polgárháború erőszakos konfliktus egy állam és egy vagy több nem nem állami szereplő között ugyanazon állam területén.”  (https://www.britannica.com/topic/civil-war) És akkor még a háborúk céljairól nem is beszéltünk.
Hogy mi volt a második világháború? Az emberiség eddigi történetének legvéresebb háborúja. A második világháborút az 1929-es tőkés világválság következményeinek levezetésére robbantották ki a vezető tőkés országok. A háborút a tőkés Németország kezdte 1939. szeptember 1-én. A tőkés Franciaország, a tőkés Anglia, a tőkés USA engedte a német agressziót, bízva abban, hogy a Németország a szocialista Szovjetuniót fogja megtámadni. Ez volt a tőkés nyugat fő célja a második világháborúban: megfojtani a Szovjetuniót, eltörölni a szocializmust a Föld színéről.

Jó program, de engedi a pénzvilág?

 „Amit most mondok, az magyarországi tapasztalat, szerintem európai érvényű, azon túl talán nincs érvénye, de Európában szerintem az az igazság, és Magyarországon biztosan, hogy akkor győztünk, hogyha egy olyan családtámogatási rendszert tudunk fölépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyereket. Ez a fordulópont.” – mondta Orbán Viktor a demográfiai konferencián elhangzott beszédében.
(http://www.miniszterelnok.hu)
A gyermekvállalás ne teher legyen a családnak, hanem lehetőség a jobb életre! Ez nemes és jó cél! Ez a politika helyes, de ne felejtsük: kapitalizmusban élünk, ahol a pénz szava a döntő. Visszaveszi-e a tőkés cég a kismamát a szülési szabadság után? Nem viszi-e el az infláció az állami támogatást? Lesz-e megfelelő állami kórház a gyermekszületés segítéséhez, a beteg gyermekek gyógyításához? Továbbra is ilyen drága marad a közlekedés, mint most? És még nagyon sok ügy van, ahol a pénz, a tőke ellenérdekelt.

Engedi-e a pénzvilág a programot? Képes-e a kormány a pénz akarata ellen tenni?

Jó utat, Fjodor!

Ő Fjodor. Egészen pontosan Fedor, mivel nem a Fjodor orosz férfi névről van szó, hanem a tudományos megnevezés (Final Experimental Demonstration Object Research) rövidítéséről. Fjodor 106 kiló és 182 cm magas. Ő az első emberformájú robot, amelyet az orosz űrkutatók küldtek a világűrbe.

Hetven éves a Kínai Népköztársaság

A Nagy Kulturális Forradalom

1962 szeptemberében a Kínai KP Mao Ce-tung útmutatása alapján kimondta: a szocialista forradalom győzelme nem azt jelenti, hogy a társadalomból eltűntek a szocializmus ellen fellépő erők. Ebből kiindulva fokozni kell a küzdelmet a megmaradt tőkés elemek és az ő túlélésüket segítő erők és személyek ellen.

A kérdés megítélésében a kínai pártban sem volt egység, és fokozódott a vita. Mao elnök 1966 májusában úgy döntött, hogy átfogóan fel kell számolni minden olyan tényezőt, ami a szocializmust fenyegetheti Kínában. Ezzel kezdetét vette a Nagy Kulturális Forradalom, amely egészen 1976-ig, Mao haláláig tartott.

A kulturális forradalom koncepciója abból indult ki, hogy a társadalomban vannak jobboldali, revizionista, ellenséges elemek, amelyek a szocialista rendet veszélyeztetik. Mao és a kulturális forradalom vezetői úgy vélték, hogy ezek az erők különösen erősek az értelmiségben, és behatoltak a párt és állami vezetésbe. A kulturális forradalom ezért arra irányult, hogy országos méretekben leszámoljon velük.

A kulturális forradalom nyilvánvalóan eltúlzott és hibás reagálás volt. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az imperializmus erői a szocialista Kína felszámolására törekedtek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában 1971-ig nem a Kínai Népköztársaság, hanem Tajvan képviselte Kínát. 1965-ben az USA katonailag is beavatkozott a vietnámi eseményekbe, és a vietnami háború egészen 1973-ig tartott. 1968-ban Csehszlovákiában ellenforradalmi lázadás tört ki, amelyet csak a szocialista országok fegyveres erőinek közös fellépése tudott elfojtani. Azt mondani, hogy nem volt osztályellenség, súlyos tévedés lenne.

S még valami. Mao szembe került azzal a problémával, amellyel minden szocialista ország így vagy úgy, de szembesült. A szocialista forradalom győzelme után néhány évvel megjelentek új generációk. Az ő szüleik munkásból vagy parasztból lettek értelmiségivé. Megjelenik egy új réteg, amelyet nem a forradalom előtti polgári rend szült, hanem maga a szocializmus, de kezdenek felmutatni olyan tulajdonságokat, amelyek korábban csak a polgári értelmiség sajátjai voltak. De ez még nem minden! Ez az új réteg kezdi kisajátítani az értelmiségi állásokat, beleértve a vezető tisztségeket is, kiszorítva onnan a munkást és a parasztot.

A Nagy Kulturális Forradalom keretében leszámoltak a polgári tudósokkal és alkotókkal. A revizionizmus elleni harc jelszavával eltávolították a vezetésből a kínai kommunista mozgalom számos ismert egyéniségét.

Mao az ifjúságot hívta segítségül. A fiatalok elhagyták az iskolákat, beléptek a Vörös Gárdába és a szó szoros értelmében üldözni kezdték a polgári szemlélettel vádolt tanárokat.

A Nagy Kulturális Forradalom jelképe a Vörös Könyv lett, amely Mao-idézeteket tartalmazott. A könyv a fiatalok „imakönyve” lett.

A Nagy Kulturális Forradalom súlyos károkat okozott a gazdaságban. Visszavetette a tudomány és kultúra fejlődését. Nagyon sok kiváló személyisége lett Vörös Gárdák üldözésének áldozata.

Ugyanakkor tény, hogy a Kínai Kommunista Párt nem esett szét, megmaradt, és 1976 után egy teljesen más országban kezdhetett hozzá a szocializmus korszerű építéséhez. Nagyon sok mindent elpusztítottak, ami érték volt, de nagyon sok minden olyan is eltűnt, amely akadálya volt a fejlődésnek. Ebben a küzdelemben erősödik meg a pártvezetés második nemzedéke, melynek meghatározó alakja Teng Hsziao-ping. De itt van Csao Ce-jang, aki egy ideig a Kínai KP főtitkára vagy éppenséggel Csiang Cö-min, aki 1989-től 2002-ig vezette a kínai pártot.

Mao halála

Mao hosszú betegség után 1976 szeptemberében hunyt el. Mao Ce-tung a XX. századi kínai és az egyetemes munkásmozgalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége, korának egyik legnagyobb hatású politikusa, a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság vezetője volt.

Mao volt az, aki a marxizmus-leninizmust az akkori Kína feudális és gyarmati viszonyai között alkalmazta, és ezzel útmutatást adott a világ sok más népének, amelyek hasonló körülmények között éltek.

Mao a kínai kommunista mozgalom első nemzedékének legjelesebb tagja volt. Ez a generáció az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt indította el tevékenységét. Ezt soha sem tagadták, sőt büszkék voltak. A kínai kommunista mozgalom vezetői, élükön Maóval, azonban tisztában voltak azzal, hogy a marxizmus-leninizmust Európa szülte. Egy olyan Európa, ahol a kapitalizmus fejlett volt, volt jelentős munkásosztály. Marx, Lenin nézetei alkalmazhatóak Kínában is, de ésszerűen alkalmazni kell a kínai sajátosságokhoz.

Mao úgy vélte, hogy egy óriási méretű, félfeudális, félgyarmati ázsiai országban, ahol nincs jelentős munkásosztály, a parasztságnak kell a forradalom motorjának lenni. A „falu keríti be a várost”, azaz a falun létrehozott forradalmi bázisokról kiindulva lehet mozgósítani a városi munkásságot és legyőzni a tőkésosztályt. A forradalom az első szakaszában polgári-demokratikus forradalom, de nem a régi értelemben, hanem olyan új demokratikus forradalom, amely ugyan tőkés viszonyokat teremt, de azonnal átmegy a szocialista forradalom megvalósításába.

Mao – később Teng is – azt vallotta, hogy nem az elmélet alapján kell a valóságot megítélni, hanem az elméletet kell a valósághoz igazítani.

Hosszú élete során szembe került a szocializmus építésének konkrét problémáival, s számos jó, és számos rossz választ adott. Mao volt az, aki 1956 után szembeszállt a szovjet és a kelet-európai kommunista mozgalomban felerősödő megalkuvó, revizionista politikával. A Kínai Kommunista Párt Mao gondolatait a marxizmus-leninizmus folytatásának, a kínai sajátosságú szocializmus egyik elméleti alapjának tekinti.

A Kínai KP a Mao által kezdeményezett kulturális forradalmat – méreteit és időtartamát tekintve – példátlan hibának tekinti. De hozzáteszik: „Ezek a hibák egy nagy proletárforradalmár hibái voltak…Akkor is, amikor komoly hibákat követett el, arra biztatta a pártot, hogy tanulmányozzák Marx, Engels és Lenin műveit, és következetesen hitte, hogy az, amit tesz, megfelel a marxizmusnak.”

Mao 1976. szeptember 9-én halt meg. Egy szegény, de fejlődőképes, egységes szocialista országot hagyott maga után.

Ki kezdte a második világháborút?

Ki kezdte a második világháborút? A választ azonnal rá is vághatjuk. Németország kezdte, amikor 1939. szeptember 1-én lerohanta Lengyelországot. Ez önmagában még nem volt világháború, de innentől kezdve villámgyorsasággal terjedt a háború tüze, és két éven belül elborította a világ jelentős részét. A második világháború a német támadással éppen 80 éve kezdődött.

A választ azonnal rávágtuk, de manapság sokan már nem ezt válaszolják. Mostanság a nyugati hatalmak azt bizonygatják, hogy Németország ugyan valóban megtámadta Lengyelországot, de az egészre a Szovjetunió provokálta, amely szerette volna határait nyugatra tolni és lecsippenteni a falatot Lengyelországból.

Mi a valóság?  Az 1929-es világválság megrázta a tőkés világot. Olyan helyzet állt elő, mint az első világháború után. A tőke megijedt. Az első világháború egyik következménye ugyanis a forradalmak egész sora volt Európában és Ázsiában is. 1917 októberében Oroszországban győzött a szocialista forradalom. Aztán következett Németország, és 1919-ben nálunk a Tanácsköztársaság. Kína is megindult a forradalmi változások útján.

A tőkés erők leverték a forradalmakat Németországban is, Magyarországon is. 1920-ban a lengyel-szovjet háborúban a lengyelek megállították Tuhacsevszkij csapatait Varsó alatt, és ezzel nem csak a lengyel-szovjet háborút nyerték meg, de megállították a világforradalom kiteljesedését is. Kínában a forradalom hosszan tartó véres polgárháborúvá fajult. A Szovjetunió élve maradt, sőt megerősödött. Összegészében azonban a tőke megnyugodott.

De jött az 1929-es válság. Újra elégedetlen emberek milliói az utcán, bizonytalanság. A tőke tudta, hogy ebből újra forradalmak egész sora indulhat el. Ráadásul ott volt a Szovjetunió milliókat vonzó példája. Egy olyan ország példája, ahol nem a pénz volt a döntő, hanem az ember.

A tőkés erők alapvetően két módszert vetettek be az elégedetlenség megállítására, a szocialista forradalmak megelőzésére. Az egyik módszer Franciaországra, Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra volt jellemző. A tőkésállam tudatosan beavatkozott a piaci folyamatokba. A tőkésállam munkahelyteremtő beruházásokba kezdett, kedvezményeket adott a tömegeknek. Politikai téren igyekeztek szélesebb rétegeket beengedni a kormányzásba. Az eredmény nem maradt el. Az 1929-es válság sem Nyugat-Európában, sem az USA-ban nem vezetett forradalomhoz.

A tőke más módszert alkalmazott Németországban és Olaszországban. Mindkét ország vesztes volt az első világháborúban, amelynek a következményeit még nem heverték ki. Mindkét országban erős kommunista mozgalom alakult ki. Olaszországban milliók követelték, hogy „tegyünk úgy, mint az oroszok!”. Németországban fennállt a reális veszélye annak, hogy a kommunista párt egy polgári parlamenti választáson hatalomra kerülhet. 

A fenyegetés komoly volt, így a tőke a legszélsőségesebb eszközökhöz nyúlt, a nyílt diktatúrához.  A fasizmust a tőkés rendszer szülte, a tőke érdekeit szolgálta. A tőke a kapitalizmus megmentése érdekében behunyta a szemét és engedte, hogy a fasiszta rendszerek szélsőséges nacionalista, fajgyűlölő célokat tűzzenek ki és hozzálássanak ezek megvalósításához.

A brit és a francia tőkés erők célja az volt, hogy Hitler támogatásával egyrészt Németországban megakadályozzák a kommunisták győzelmet, másrészt a náci Németországot a szocialista Szovjetunió ellen fordítsák. A számítás egyszerű volt. Németország legyőzi a szovjeteket, visszaáll az 1917 előtti rend. A németek meggyengülnek a költséges és nagy áldozatokkal járó háborúban, és a végén a britek és a franciák fogják Európa sorsát eldönteni.

Miért akarta Hitler megtámadni Lengyelországot? Németország erőforrásai korlátozottak. Európa meghódításához újabb erőforrásokra volt szüksége. Lengyelország tűnt a leggyengébb láncszemnek. A lengyelek legyőzésével jelentős ipari és mezőgazdasági területek kerülnek a németekhez, és a lengyel munkaerőre is szüksége volt a német iparnak.

Miért engedték a nyugati kormányok, hogy Hitler megtámadja Lengyelországot? Nos, a cél az volt, hogy Hitler a Szovjetunió ellen forduljon, ehhez meg kellett kapnia Lengyelországot, mert egyébként nem volt közös német-szovjet határ.  Bíztak abban, hogy Németországot teljesen leköti a lengyel, majd az orosz hadjárat és nem fognak gondot okozni a nyugat-európai államoknak.

A Szovjetunió felajánlotta a francia és brit kormánynak, hogy hajlandó Lengyelországnak katonai segítséget adni a német támadás esetén, feltéve, ha Franciaország és Nagy-Britannia is ugyanilyen katonai támogatást ad a lengyeleknek. A francia és brit kormány azonban erre nem volt hajlandó.

Miből indult ki a Szovjetunió vezetése? A szovjetek nem voltak naivak. Pontosan tudták, hogy a tőkés világ csak az alkalmat várja arra, hogy leszámoljon a Szovjetunióval, végleg megszüntesse a világforradalom veszélyét. A franciák és a britek ezt nem tudták volna végrehajtani. A fasiszta Németország viszont hajlandó volt erre.

A szovjet vezetés célja az volt, hogy a Németországgal való háborút a lehető legtovább eltolja és elkerülje azt a verziót, hogy egyedül kell küzdenie Németországgal szemben.  1939 nyarán a Szovjetunió hosszan tárgyalt a britekkel és a franciákkal Lengyelország közös védelméről. Ha ez létrejött volna, talán sikerült volna a második világháborút is megállítani.

Amint láttuk sem a britek, sem a franciák nem voltak erre hajlandóak, és nem törődtek döntésük katasztrofális következményeivel. A szovjet vezetés ezt látva úgy döntött, hogy meg nem támadási megállapodást köt Németországgal.

Miért kellett a Szovjetuniónak a megnemtámadási szerződés? A szerződéssel egy időre elhárult a szovjet-német háború veszélye. Másrészt, a Szovjetunió visszaszerezhette azokat az orosz területeket, amelyek az első világháború után Lengyelországhoz kerültek.

Miért kellett a szerződés Németországnak? 1939-ben a náci Németország még nem volt felkészülve arra, hogy Lengyelország lerohanásával egyidőben háborút folytasson a Szovjetunió ellen is. Időre és újabb gazdasági és katonai erőforrásokra volt szüksége. Ezeket, mint tudjuk, Hitler 1940-ben szerzi meg Nyugat-Európa lerohanásával.

Miért kell a nyugatnak ma azt állítani, hogy a második világháborúért a Szovjetunió a felelős? Egyrészt azért, mert a nyugati tőke a fasizmus megszületésében és támogatásában játszott dicstelen szerepét csak azzal tudja leplezni, hogy egyenlőségjelet tesz a fasizmus és a kommunizmus közé, sőt a nagyobb rossznak a kommunizmust tartja. De kell ez az érvelés azért is, hogy a mai Oroszországot nevezhesse ki fő agresszornak, amely ellen a mai tőkés világnak össze kell fognia.

Ezért van az is, hogy a második világháború kezdetét a nyugati hatalmak sajátos módon ünneplik az idén. Varsóban megemlékezést tartanak az EU és a NATO vezetői. Jelen lesz Trump amerikai elnök is. Oroszországot nem hívták meg.

A lengyel és a német államfő kéz a kézben fog emlékezni. Csak nem haragszunk egymásra Hitler miatt? Ott lesz Nagy-Britannia és Franciaország is, akik 1939-ben megakadályozhatták volna Lengyelország lerohanását, ha nem egyezkednek Hitlerrel. De egyezkedtek. Azt akarták, hogy Hitler támadja meg Oroszországot és mindketten vérezzenek ki a háborúban.

Ott lesz az USA is, amely 1941-ig nem lépett be a háborúba, hagyta, hogy Hitler elfoglalja az európai államokat. Nem hívták meg viszont Oroszországot, amely áldozata nélkül Európa sohasem szabadult volna meg a fasizmustól. Oroszország nélkül nem lehet Európa békéjét biztosítani ma sem. Ha megpróbálják, többnyire háború a vége.

És egyébként nem lesz ott Kína sem. Annak ellenére, hogy a második világháború tulajdonképpen már 1937-ben elkezdődött, amikor Németország és Olaszország szövetségese, Japán lerohanta Kínát. És annak ellenére sem, hogy a Japán elleni háborúban, amely része volt a második világháborúnak, a kínai nép mérhetetlenül nagy emberáldozatot hozott közel negyven millió halottjával és sebesültjével.  És tanulság az is, hogy Kína ellenében sem lehet a békét megtartani a mai világban sem.

Ne dugjuk homokba fejünket!

Oroszország ellensúlyozni fogja a NATO kelet-európai katonai jelenlétének erősödését, valamint az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek romániai és lengyelországi megjelenését – jelentette ki Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a tárca kollégiumának szerdai moszkvai tanácskozásán, amelyen a nyugati és a keleti katonai körzet 2019 és 2025 közötti tevékenységét vitatták meg. (www.mti.hu)

Ne dugjuk homokba fejünket! Ne gondoljuk, hogy Oroszország nem válaszol arra, ha az USA rakétákat telepít Kelet-Európába! Ne higgyük, hogy Moszkvában nem tudnak a magyar-amerikai védelmi megállapodásról! Ne gondoljuk, hogy a több fegyver több biztonságot jelent! Európa veszélyben van, és ezt a veszélyt az USA, a NATO idézte elő.

Nincs mese! Venezuelával tárgyalni kell!

Magas szintű kapcsolatfelvétel van folyamatban Washington és Caracas között – jelentette be múlt kedden Donald Trump amerikai elnök. Az információt Nicolás Maduro venezuelai elnök is megerősítette. John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerdán azt írta Twitterén, hogy e magas szintű kapcsolatok Maduro elnök távozását szolgálják.  (www.mti.hu)

Akármit is mond Trump, nyilvánvaló, hogy az USA erővel nem tudta megbuktatni a venezuelai népi rendszert. Most megpróbálják más eszközökkel. Venezuela az amerikai-venezuelai tárgyalásokkal egy újabb kaput kíván nyitni a világ felé.