Lezárult az ajánlások gyűjtése. Hamarosan harmincadik születésnapját ünnepli a Munkáspárt.
Új világtalálkozó előtt a munkásmozgalom. Erről és sok minden másról kérdeztük Thürmer Gyulát,
a Munkáspárt elnökét.
Ajánlásgyűjtés: nem lehetünk elégedettek
Az ajánlásgyűjtés eredményei ismertek. Elégedett?
Nem vagyok elégedett. Nem lehetek elégedett. A KB határozatát durván 60 százalékosan teljesítettük. Van megyei listánk Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyében, de nincs Békésben és Borsodban. Pedig lehetett volna. Csoda se kellett volna hozzá, csak fegyelmezett munka.
A megyei jogú városok közül Miskolcon, Szolnokon és Salgótarjánban van polgármester-jelöltünk. Debrecenben és Kecskeméten nincs. Ez utóbbi irreális volt, Debrecenben még meg kell nézni, hogy mi a sikertelenség oka.
Budapesten nyolc helyen indítottunk polgármester-jelöltet. Ebből hat helyen sikerült megállítani. Két helyen, Újpesten és Újbudán nem. Újpesten nincs elég emberünk, de Újbuda kiesése a mi bűnünk.
Budapesten azonban nincs főpolgármester-jelöltünk sem. Csalódott?
Valóban, nincs. Nézze, nem szabad csalódottnak lennem. Már harminc éve nem szabad. Bármennyire is nehéz emberileg elviselni, ha valami nem sikerül, nekem másnap is hitet kell adnom tagjainknak és barátainknak. Egy vezető dolga sohasem az, hogy csalódjon, hanem hogy kivezető utat mutasson.
Mégis tény, hogy nincs munkáspárti főpolgármester-jelölt, bár lehetne. Mi történt?
Nekiindultunk a főpolgármester-jelöltségnek. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. Én személy szerint ellene voltam. Kértem a párt vezetőit, az Elnökség, a KB tagjait, a megyei vezetőket, hogy csak akkor induljunk, ha mindent alaposan végiggondoltunk, és megteszünk mindent, ami tőlünk telik, sőt valamivel többet. Áldozatot kértem a párt tagjaitól, áldozatot kértünk egymástól.
Az 5 ezer ajánlás összegyűjtésére kialakult egy elfogadható mechanizmus. Egyrészt, Budapesten 8 kerületben indítottunk polgármester-jelölteket. Ahol gyűjtöttek a helyi polgármesterre, ott gyűjtöttek a főpolgármesterre is. Ez azt jelenti, hogy ebben a nyolc kerületben eleve össze kellett volna jönnie a főpolgármesteri ajánlások nagy részének is.
Másrészt, gyűjtöttem én magam is. Arra építettünk, hogy az elnököt sokan ismerik, több ajánlást tudunk összeszedni. Harmadrészt, arra kértük a vidéki szervezeteinket, hogy jöjjenek Pestre, ha otthon végeztek.
Végül is sikerült sok ajánlást összegyűjteni, csak nem lett elég. Mi volt az oka?
A tény az, hogy jóval több, mint 5 ezer ajánlást gyűjtöttünk össze. Sajnos sok hiba volt bennük. A hibák egy része a mi gyűjtőink hibája. Elírták a személyi számot, vagy a neveket. A gyűjtő elfelejtette aláírni a gyűjtőívet. Olvashatatlanul írtak.
Történtek szervezési hibák is. Az ajánlóíveket az első naptól kezdve naponta össze kellett volna gyűjteni a központban. Ez lehetővé tette volna a hibák kiszűrését, és az erők átcsoportosítását is. Sajnos, nem ez történt. Az utolsó pillanatban ellenőrizték a lapokat.
Tény az is, hogy egyes elvtársainktól többet vártunk. Saját tapasztalatból mondom, hogy naponta 8-10 órát kellett kint tölteni az utcán. Óránként nyolc aláírás. Sokan nem vállalták ezt a megterhelést. A kerületek egy részétől az átlagnál nagyobb teljesítményt vártunk. Nem ez történt. A kerületek egy része alulmúlta önmagát.
Többet vártunk a vidéki szervezetektől. Sajnos, kevés időt tudtak itt tölteni. A gyűjtési helyeket nem ismerték meg előre, ismeretlenül fogtak a munkához.
Ezek a mi hibáink. Nem tettünk meg mindent, amit meg lehetett volna tenni. Sokan nem értették meg, hogy a főpolgármester most a legfontosabb, erről beszél az ország, ezt mutatja a média.
A gyűjtést nyilván nehezítette a politikai helyzet is. Hogy látja a kampányt?
Az ellenzék polgárháborús hangulatot keltett. Le kell győzni Tarlóst, le kell győzni Orbánt! Az embereknek hazudtak. Azt mondták, hogy csak egy pártnak lehet aláírni. Így elég sokan nem írtak alá nekünk.
Másokat ellenünk uszítottak, mondván, hogy mi vagyunk az „árulók”, az „ellenzéki egység” megbontói. Nagyon keményen nekünk támadtak a liberálisok a XV. kerületben is, Csepelen is.
A Munkáspárt önállóan indult a választáson. Helyes volt ez a döntés?
Ez volt az egyetlen helyes döntés. Nem dönthettünk másként. Mi azt mondtuk: az emberekért az emberekkel! Ez más mint, amit a Fidesz hirdetett, és más, mint amit a liberális ellenzék mondott.
De egyébként mondok én valamit. Ha történetesen „jelentkeztünk volna” az ellenzéknél, hogy csatlakozunk, nem vettek volna be bennünket. Nekik nem kell a Munkáspárt, mert mi a kapitalizmus ellen vagyunk. Ózdon azt ajánlották, hogy ne induljunk, és így támogassuk őket, és nem azt, hogy a koalíció részei legyünk.
Budapesten az egyik kerületben halottat is találtak a munkáspárti ajánlások között. Ez hogyan történhetett meg?
Sokaknak nem volt ínyére, hogy a Munkáspárt önálló politikai erőként megjelent a választáson. Megpróbáltak keresztbe tenni nekünk. Egy valaki négyszer írt alá a Munkáspártnak. Nyilvánvaló a szándék: provokálni és nehéz helyzetbe hozni a Munkáspártot. Provokáció volt az is, hogy valakik halottak adatait diktálták be.
Térjünk vissza egy pillanatra az ajánlásgyűjtéshez! Ön a szokottnál keményebben beszélt a párt megyei vezetőivel. Van oka ennek?
Nézze, az elkövetett hibákért, a főpolgármesteri projektünk kudarcáért sok elvtársunk az objektív helyzetet okolta, illetve arra hivatkoztak, hogy a párttagok nem dolgoztak eleget.
Én azt mondom: a vezető nem tolhatja tovább a felelősséget. Olyan lehet, hogy az általa vezetett emberek rosszul dolgoznak. Lehet. A vezető dolga az, hogy a döntéseket minden körülmények között, bármi áron végrehajtsa.
Harminc év fő eredménye, hogy élünk
Decemberben lesz harminc éves a Munkáspárt. Készülünk az ünnepre?
December 14-én a Központi Bizottság ünnepi ülést tart. Felidézzük az elmúlt harminc évet. Beszélünk a tanulságokról. Igyekszünk erőt meríteni a folytatáshoz.
A mi harminc évünk tele van tanulságokkal. Harminc éve nem tudtuk, hogy kell harcolni a tőkés viszonyok között. Mára többségünk megtanulta.
Harminc éve abban a hitben élt sok párttagunk, hogy a szocialisták szövetségeseink lehetnek a kapitalizmus elleni harcban. Ma már tudjuk, hogy nem csak hogy nem szövetségeseink, de ellenfeleink is.
Sok mindent azonban nem tudunk. Nem tudjuk például, miként lehet a mai fiatalokat megnyerni a pártnak, és ha megnyertük őket, hogyan lehet őket megtartani. Kísérletezünk, de újra és újra kudarcot vallunk.
Nem tudunk eleget a mai munkásosztályról sem. Meggyőződésem, hogy az, amit teszünk, az jó a munkásnak. De a munkás mégsem fordul felénk. Persze, látni kell, hogy a tőke a jobb fizetéssel, a kapitalizmus csillogásával megveszi a munkásokat, manipulálja a gondolkodásukat.
Sok más kérdéssel is kell foglalkoznunk. Például elfogadhatatlan, hogy a klímavédelem kérdését a liberálisok sajátítsák ki. Azok a liberálisok, amelyek mögött éppen az a tőke áll, amely tönkreteszi a Föld természeti körülményeit.
De legyünk büszkék a harminc évünkre! Élünk, vagyunk, dolgozunk. Lehet folytatni és nem a semmiből kell kezdeni.
Fidesz-Munkáspárt: az eszközök hasonlóak, a célok nem
A kampányban sokan vetették a Munkáspárt szemére, hogy a „Fidesz szekértolója”, és a Fidesz segíti a pártot. Mi ebből az igazság?
Ha a Fidesz segítene bennünket, akkor nem kellett volna két héten át az utcán kínlódnunk az ajánlásgyűjtéssel. A Fidesz nem segít. Ezt csak az nem ismeri el, aki direkt ártani akar a Munkáspártnak.
De a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy az elmúlt évtizedekben a kapitalizmus építésére két receptet használtak nálunk. Az MSZP, a DK és a többi liberális a liberális recept híve. E szerint a tőkés piac képes mindent szabályozni. Az erősebb és a jobb marad meg a versenyben, tehát azé a jövő. Az államnak csak egy feladata van: őrködni a piac szabad működésen.
Nos, a liberális modell 2010-ben megbukott. A piac azt követelte, hogy a kormány adja el a kórházakat, az iskolákat. Az emberek ezt nem akarták. A piac azt követelte, hogy legyen munkanélküliség, mert akkor a béreket alacsonyan lehet tartani. Az emberek ezt sem akarták.
2008-ban jött a világválság Amerikából, ami nálunk tömegessé tette a munkanélküliséget. Az ország is, a lakosság is a felvett hitelek rabja lett. Veszélybe került a tőke uralma.
A Fidesz ezt ismerte fel. Ő is kapitalizmust csinál, csak másként. Bevezette az államkapitalizmust. Az állam visszavette az energiaellátást, a bankok és a nagyvállalatok egy részét. Állami kézbe vette a kórházakat és az iskolákat. Ugyanakkor megadóztatta a külföldi cégeket, a bankokat. Ebből a pénzből elkezdett adni az embereknek. Senkinek sem annyit, amennyit mi adnánk, de eleget ahhoz, hogy az emberek befogják a szájukat.
Az államosítás a Munkáspárt programjában is benne van. Kezdettől fogva benne van. Mi is állami oktatásban és állami egészségügyben gondolkodunk. A Fidesz átvette ezeket a gondolatokat.
Mit tehetünk mi? A saját programunkat nem tagadhatjuk meg, csak azért, mert a Fidesz is alkalmazza. Mi csak magyarázni tudjuk. Az eszközök hasonlóak lehetnek, de a célok gyökeresen eltérnek. Mi a dolgozók társadalmát építjük, a többség javát szolgáljuk. A Fidesz a gazdagok és a középosztály társadalmát építi.
Forradalom ma nincs napirenden, de a helyzet változik
Idén hol lesz a kommunista és munkáspártok világtalálkozója?
A török és a görög párt közösen rendezik meg
Izmirben, ez év októberében. Ez az egyik legszebb török város, és a legliberálisabb török város. Ráadásul a kommunisták itt erősek.
Lesz miről beszélni. A tőke támadja a kommunista pártokat. Nem azért, mert most át tudnák venni a hatalmat. A szocialista forradalom sehol sincs ma napirenden. A tőke attól fél, hogy holnap vagy holnapután előállhat ilyen helyzet.
A mi feladatunk az, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy nem hiába jönnek a munkáspártokba. Ma és holnap nem tudunk szocializmust csinálni, de a helyzet változhat és változik is. A török kommunisták jelszava most az, hogy „készek vagyunk a szocializmusra”. Pedig ott Erdogan van, aki kézben tartja az országot.
A Munkáspártot jól ismerik a mozgalomban. Terveznek előterjeszteni új elképzeléseket?
A visegrádi országokban a tőke zárta a sorokat, nagyon együttműködnek egymással. Mi úgy gondoljuk, hogy a közép-európai kommunista és munkáspártoknak is ki kell alakítani egy együttműködési mechanizmust. Erről már tárgyaltunk a cseh párt vezetőivel.
A szikra nem aludhat ki
Hogyan tovább a párttal? Folytatjuk a kongresszus útját, továbbra is cél az erős Munkáspárt?
A kongresszus tavaly nagyon lelkesen elfogadta az útitervünket. Mit mondtunk? Azt mondtuk, hogy rengeteg gondunk van, de van két dolog, amire támaszkodhatunk. Az egyik az, hogy a párt él. Vannak szervezeteink, vannak aktivistáink, tagjaink.
A másik, hogy a Munkáspártnak van tekintélye a társadalomban. Ezt megmutatta a mostani aláírásgyűjtés. Sokan mondták, hogy becsülik következetességünket, kitartásunkat, baloldali és nemzeti politikánkat. Tisztelik, hogy mi értékekért állunk ki és nem a pénz után szaladunk.
De a kongresszus mást is mondott. A fentiekre támaszkodva új irányokat kell nyitnunk, új módszereket kell alkalmaznunk. Például meg kell tanulni, hogy lehet új tagokat találni. Meg kell tanulni okosan használni az Internetet. Meg kell tanulnunk a társadalom folyamataiba jobban bekapcsolódni. Ha sikerül, akkor van jövőnk.
A baj az, hogy a kongresszus óta visszaestünk a régi kerékvágásba. Az újításokat nem tudtuk elkezdeni. A KB októberi ülésén és a következő időszakban erről kell szót váltanunk.
És még valami. Elvtársaim szemében most nem láttam a szikrát. Azt a szikrát, ami a mi hitünket, meggyőződésünket, töretlen elszántságunkat tükrözi. Azt a szikrát, amely az elmúlt harminc évben minden nehézségen átsegített bennünket.
Ha élni akarunk a következő években is, a szikra nem aludhat ki. Erről szeretném elvtársaimat meggyőzni.
