Hónap: 2019 augusztus

2019 augusztus 3

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

A Munkáspártot az önkormányzatokba!

Eldörrent a startpisztoly. Október 13-ára kiírták az önkormányzati választásokat. Sajátos választás lesz az idei. Mindenkinek megvan a maga terve, ami még nem lenne rendkívüli, de most a korábbinál is élesebb a szembenállás, kibékíthetetlen az ellentét.

A Fidesz számára október 13-a egy állomás a nagy küldetés végrehajtásában, a „neoliberális pusztítás megállításában”, amint a miniszterelnök tusnádfürdői beszédében is aláhúzta.

A Fidesznek minden oka megvan a derűlátásra. A munkanélküliség az országban megszűnt, sőt most már hiány van munkáskezekből. De tisztában vannak azzal, hogy semmi sem tart az idők végezetéig. Tudják azt is, hogy a bérek növekednek, de az utóbbi időben sok mindennek az ára is rohamos emelkedésnek indult.

Bekalkulálják azt is, hogy a társadalomban nincsenek nagy megmozdulások. A szakszervetek tavaly évvégi nagy megmozdulása a munka törvénykönyve ügyében abbamaradt. Az ellenzéki pártoknak sem sikerült a szakszervezeti megmozdulásokat tartósan a saját politikai ambícióikhoz kötni. De a vulkán nem aludt ki.

A Fidesz és a kormány meghatározó tényezői azt is tudják, hogy az EU-ban ugyan egy fokkal kedvezőbb lett a helyzet, és némileg megnőtt Magyarország mozgástere, de a csata a nemzeti út és a nemzetek feletti Európa hívei között folytatódik.

A miniszterelnök nem véletlenül mondta Tusnádfürdőn, hogy „a kormánynak új útvonalat kell terveznie 2020-2021-re. Ennek a kormányzati útvonalnak azt a célt kell szolgálnia, hogy az ország, amikor halad rajta, akkor a külső rossz hatásokat képes legyen minimalizálni, és a még meglévő saját belső erőforrásokat pedig képesek legyünk mozgósítani”. Emlékeztette híveit, hogy csata lesz, de merítsenek erőt a tavalyi parlamenti és az idei EP-választáson elért átütő győzelemből.

„Szabadság vagy Orbán. Ilyen egyszerű a képlet.” – üzente azonnal Gyurcsány, aki az ellenzék koronázatlan királyának tekinti magát. Ezzel egyébként semmi újat nem mondott. Ez a DK taktikája: mindenben az ellenkezőjét mondani annak, amit a Fidesz mond, minden területen élezni a konfliktust, s ezt a „szabadság vagy Orbán” filozófia szellemében egységes ellenzéket szembeállítani a Fidesszel október 13-án.

A nagy kérdés az, hogy az emberek október 13-án méltányolni fogják-e az ellenzék összefogását, vagy ezt is kíméletlen hatalomvágyuk újabb jeleként fogják fel. Az ellenzék nincs könnyű helyzetben, hiszen a legtöbb településen a hivatalban lévő polgármesterek saját erőfeszítéseiknek és a kormány támogatásának köszönhetően jelentős eredményeket tudnak felmutatni.

A választásokon a Munkáspártnak is megvan a maga dolga. A mi feladatunk megmutatni, hogy mi a nép széles rétegei, a dolgozó tömegek mellett vagyunk. Az ő fejükkel gondolkodunk és az ő érdekükben cselekszünk. Mutassuk meg, hogy mit kellene tenniük az önkormányzatoknak azért, hogy az emberek jobban éljenek. Építsenek megfizethető önkormányzati lakásokat! Tartsák tisztán a városokat és falvakat! Legyen rend és nyugalom a településeken! Ez csak néhány dolog a sok közül, ami az emberek életét könnyebbé és szebbé tehetné.

Fontos, hogy szót emeljünk a közélet tisztasága mellett. Nem elég állandóan a korrupció elleni harcról beszélni, ahogyan ezt az ellenzék teszi, hanem szigorúan ellenőrizni kell a közpénzek elköltését. Ehhez pedig az kell, hogy az emberek maguk ellenőrizhessék, hogy mire megy el a pénz. Ha a pártok ellenőrzik egymást, abban nincs köszönet.

A Munkáspárt politikája az önkormányzati választásokon nem az, hogy a kákán is csomót keressünk. Ha egy önkormányzat valóban tett az emberekért, akkor azt el kell ismerni, el kell mondani, függetlenül attól, hogy milyen párt színeiben indul. De el kell mondani azt is, hogy még a legjobban működő településeken is lehet többet tenni az egyszerű emberekért.

Ezt fejezi ki a jelszavunk is: A Munkáspártot az önkormányzatokba! Az emberek, a nép ne csak szavazók legyenek, hanem a helyi döntések alkotó részesei! Érvényesüljenek az ő gondolataik és érzéseik is! Melyik párt tudná ezt jobban csinálni, mint a Munkáspárt, amelynek a jelöltjei maguk is az egyszerű emberek közül jönnek?

A Munkáspárt nem vesz részt az ellenzéki összeborulásokban. Egészen egyszerűen azért nem, mert nem értünk velük együtt. Ezek a szövetségek nem az emberek, nem a nép kedvéért jönnek létre. Ezek a szövetségek technikai keretet hivatottak biztosítani ahhoz, hogy a Fidesszel szembenállók szavazatai egy kalapba kerüljenek. Ráadásul hazugok is ezek az összeborulások, mivel a pártok álruhában, valamilyen civilszervezetnek álcázva jelennek meg.

A választás lehetőséget ad a párt erősítésére is. Új embereket, új támogatókat találhatunk. Sokat kell dolgoznunk. A befektetett munka most is fog kamatozni, de az igazi haszna később lesz.  De akárhogyan is legyen, megéri! Jó munkát az ajánlások gyűjtéséhez, a kampányhoz!

2019 augusztus 10

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

El a kezekkel Hongkongtól!

Bizonyára meglepődnek a szokatlan felszólításon. El a kezekkel Hongkongtól! Valóban, ilyet még soha sem követeltünk. De emlékezzenek csak vissza! 2014 őszén, amikor Hongkongban sárga esernyős tüntetők lepték el a várost, és a világsajtó, különösen annak liberális része, „sárga esernyős forradalomról” szónokolt, nos, akkor sem hallgattunk.

Akkor is elmondtuk, hogy egy jól szervezett, Kína-ellenes akcióról van szó. A tüntetőket az interneten keresztül folyamatosan információkkal látták el. Összehangolták a helyi akciókat és a nemzetközi liberális média fellépését. A 79 napon át tartó tüntetéseken enni-inni adtak a tüntetőknek. És még valami: valakinek azt is meg kellett szervezni, hogy hirtelenjében több tízezer sárga esernyőt lehessen kapni.

A liberális nyugat arra várt, hogy a kínai hatalmi szervek elvesztik a türelmüket. Sikerül kiprovokálni a rendőrség erőszakos fellépését. Ha elszabadul az erőszak, akkor már egyenes az út egy újabb színes forradalomig.

2014 őszén nem győzött a „sárga esernyős forradalom”. Mint ahogyan most sem fog, bárhogyan is próbálkozzanak a nyugati liberális tőkés erők. Ismét tízezrek mentek a hongkongi utcákra követelve a kiadatási törvény módosítását célzó, már felfüggesztett tervezet teljes visszavonását, valamint a demonstrációk során alkalmazott rendőrségi fellépés kivizsgálását.

De miről is van szó? Hongkong 1997 óta már nem brit gyarmat, hanem a Kínai Népköztársaság része. A kínai felfogás szerint lehetséges egy országon belül két rendszer. Vagyis Kína nagyobbik részében a kínai sajátosságú szocializmus a meghatározó társadalmi rendszer, Hongkongban és Makaón pedig a kapitalizmus. Kína ezt a megoldást javasolja Tajvan jövőjéül is, amely ma még az USA által intenzíven támogatott szigetállam. Kína azonban olyan saját területének tekinti, ami ma még nincs az ellenőrzése alatt.

Hongkong virágzik ebben a rendszerben. Mindent megőrzött abból, ami előnyös volt a brit uralom idején, és hozzátette azt, amit egy 1,4 milliárd lakosú ország közelsége jelent. Kína óriási piac, de egyben konkurencia is. Sok hongkongi cég ma már a szárazföldi Kína vállalataival dolgoztat. Mondani sem kell, hogy olcsóbban. Nem csupán az iparról van szó, hanem a szolgáltatásokról, a szellemi és kulturális szféráról is.

Ebben az új versenyben a hongkongi középosztály egy része nem találja a helyét. Éppen ezért a fiatalabb nemzedékek vevők a nyugati liberális körök ösztönzésére: űzzük ki a „kínaiakat”, vegyük vissza Hongkong függetlenségét.

Az USA, az amerikai kapitalizmus számára Kína óriási kihívás. Kína olyan területen vette át a vezetést, ahol senki sem várta, a hírközlés, az 5G rendszer terjesztésében. Kína emellett társadalmi kihívást is jelent. Kína a válsággal küzdő nyugati tőkés országok kapitalizmusmodelljével szemben a kínai sajátosságú szocializmus modelljét mutatja fel. Sok mindent lehet mondani a kínai modellről, de egy biztos: Kínában mindenki elmondhatja, hogy ma jobban élek, mint tegnap, és holnap biztosan jobban fogok élni, mint ma. Hányan mondhatják el ezt az Egyesült Államokban vagy éppen az Európai Unióban?

Az USA ezért indított frontális támadást Kína ellen. Európában nyomást gyakorolnak szövetségeseikre, köztük Magyarországra, hogy fogja vissza a Kínához fűződő kapcsolatokat. Gazdasági téren vámháborút indítottak, az amerikai cégeknek megtiltották az együttműködést a Huawei céggel és sok más kínai vállalattal.

Pekingben nem mernek és nem is tudnak akciókat kezdeni. Hongkong ideális terepnek tűnik arra, hogy nyomást gyakoroljanak a Kínai Népköztársaságra. Ki akarják provokálni, hogy a tüntetők ellen a közrend védelmében bevessék a kínai Népi Felszabadító Hadsereg egységeit.

Kína világosan kijelentette: nem enged a provokációnak. Hongkong Kína része, nem engednek meg semmilyen külföldi beavatkozást.

Egy ázsiai városról beszélünk, ami akár lehetne közömbös is számunkra. De nem lehet. A Kína ellen Hongkong ürügyén indított támadás része a liberális tőkés erők nemzetközi támadásának. Így kötődnek össze a hongkongi tüntetések az elmúlt napok moszkvai rendbontásaival, így kapcsolódnak a migráció kapcsán Európában folyó példátlan politikai és lélektani agresszióhoz.

A mi dolgunk nemet mondani a Kínai Népköztársaság elleni támadásokra. A mi dolgunk visszautasítani, hogy a liberális tőkés erők döntsék el a világ, s benne a mi sorsunkat is. El a kezekkel Hongkongtól!

2019 július 13

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Ellenzéki összefogás:
kinek jut több dinnyeföld?

Szeged a jövőben is „szabad, független” város lehet. Legalábbis így gondolják az ellenzéki pártok, miután némi kérlelgetés és önmutogatás után Gyurcsány Demokratikus Koalíciója is beállt Botka László mögé. E logika szerint szegény Pécs pedig elnyomott város marad, nem lesz „demokratikus fordulat”, mivel ott meg nem tudtak az ellenzékiek megegyezni.

Szeretem Pécs városát, de bevallom, nem gondolom, hogy Pécs nem szabad és nem független. Szerintem nagyon is az. Szegedet is szeretem, de nem hiszem, hogy a szocliberális pártok miatt lenne szabad és független.

Az egész ellenzéki összefogás nem más, mint könyörtelen harc a hatalmi pozíciók elosztásáért. Miről is folyik a vita? Kinek adunk esélyes körzetet a bejutásra? Aki nyer, fizetést kap, jó állásokat, befolyásra tesz szert, amit jól lehet aprópénzre váltani.

Ha többségbe kerül valamelyik párt, akkor ők határozzák meg, hogy az önkormányzatok mire költenek, kik jutnak előnyökhöz a pályázatoknál, a helyi beruházások kivitelezésében. Megint csak pénz.

Az önkormányzatok nevezik ki egy sor intézmény vezetőjét. Az ellenzék ezért is fájlalta az iskolák és kórházak állami igazgatás alá vételét, mert azóta nem a város, hanem a kormány nevezi ki az igazgatókat.

Az önkormányzati választásokon nem lehet megdönteni a központi kormányt, de a kormány ellen lehet fordítani a helyi társadalmi tényezők hangulatát.

Az ellenzéket a közös ellenség érzése tartja össze. 2010-ben megszűnt a korábbi egyensúly, egy ideje nem működik a váltógazdálkodás. Az ellenség tehát a Fidesz, és főleg Orbán.

Ezen túlmenően mindenben folyik a csata, nagyjából úgy, mint a vízilabdában. A víz felett versenytársak, a víz alatt egymást rugdosó ellenségek. Itt már ugyanis pénzről van szó. A pénzen pedig könnyű összeveszni, és többnyire össze is vesznek.

Az esélyek latolgatása is nehéz dolog, és pillanatonként változhat. A Momentumnak, hogy megjött az étvágya a relatíve sikeres EP-szereplése után! Vagy hogy fújt legalább is átmenetileg visszavonulást a DK Kálmán Olga kudarca után.

De ne feledkezzünk meg az „értékek és programok” egyeztetéséről sem, amit olyan meghatóan szoktak előadni az ellenzéki pártok! A valóságban a programok arról szólnak, hogy mondjunk nemet mindenre, amit a Fidesz csinált, és tegyünk hozzá tipikus liberális jelszavakat! A fantáziának, vagy talán inkább a hülyeségnek itt semmi szab határt. Lásd Karácsony Gergely ötletét arról, hogy amennyiben megválasztják, akkor a főváros létrehoz egy úgynevezett Budapesti Tudományos Akadémiát.

Persze, nincs semmi új a nap alatt. Harminc éve, a rendszerváltás egyik feltétele az volt, hogy az akkori ellenzéki pártok megegyezzenek egymással. Az amerikaiak és a németek akkorra már megdolgozták a kormánypárt vezetőit, akik így vagy úgy, de már hajlottak a hatalom átadására. Már Gorbacsov is lenyelte, hogy haza kell menniük. De valakinek át kell adni a hatalmat! Ki legyen az?

A magyar ellenzék ugyanúgy két részből állt, mint manapság: a konzervatívokból és a liberálisokból. Utálták egymást, és ha Palmer budapesti amerikai nagykövet nem győzködi őket diplomatikusan, néha meg keményen odamondva nekik, talán még most egymást marnák.

Végül 1989 márciusában kilenc szervezet hozta létre az Ellenzéki Kerekasztalt, az akkori ellenzék közös intézményét. Közös volt az ellenség. Legyőzni a szocializmust, véget vetni a népköztársaságnak! Kapitalizmust csinálni, privatizációval, NATO-val, EU-val! Minden másban meg vita.

A szereplők azóta változtak némileg. A Fidesz a liberális oldalon kezdte, és ma ő vezeti a konzervatív oldalt. Közben lenyelte az MDF-t, a kisgazdákat. A liberális mag, az SZDSZ nem tűnt el, csak átalakult, és más pártok formájában létezik tovább.

Az MSZP-t 1994-ben maguk közé engedték az egykori ellenzéki pártok, mert ők tudták legjobban lenyeletni az emberekkel a tőkés átalakulás keserű következményeit. De az MSZP ma már nem kell a tőkének.

Sok választást megéltünk 1990 óta. Sok választáson hittük el, hogy a pártok a dolgozó emberek, a nép javát akarják. Csokonai szavaival élve sok választáson hittünk a „szép szavadnak”, és utána csodálkoztunk, hogy „mégis megcsalál”. Ugye, most nem lesz így?

Történelmi hűség és megújulás

Az egyik közösségi oldalon mondta el gondolatait valaki minap augusztus 20-ról. A szocializmusban az alkotmány ünnepe volt, és az első magyar királyt I. Istvánként emlegettük, írta. Bezzeg ma, amikor a világ nagyot változott, már az államalapitásról szónokolnak és Szent Istvánról beszélnek. Az illető a Munkáspártot óva inti az új fogalmak átvételétől.

Az elmúlt harminc évben a Munkáspárt sok mindentől megszabadult, amit a korábbi időszakok raktak a kommunista pártokra. Régen a párttag nem lehetett vallásos, nem járhatott templomba. Rájöttünk, hogy a mai viszonyok között ez felesleges megszorítás. Ha valaki egyetért a Munkáspárt programjával, politikájával, sőt még dolgozni is hajlandó a pártban, jöjjön! Ne legyen akadály az, hogy a világnézete nem materialista.

A marxizmus persze a világ materialista, azaz anyagi felfogásán alapul. Ami azt jelenti, hogy a világ megváltoztatható, mivel nem valamilyen külső, tőlünk független tényezők irányítják. Az anyagi világot mi magunk alakíthatjuk át.

Nem bűn szentnek nevezni azt, akit a történelem során az egyház szentté avatott. Ha Szent Istvánt mondunk, nem a valláshoz közeledünk, hanem a történelmi tényekből indulunk ki. A szocializmus idején túlkapás volt Szent Istvánt megfosztani a szent szótól. Ezek olyan túlkapások, amelyek nem hozták közelebb az embereket a szocializmushoz.

Az 1949-es alkotmányra lehet ma is gondolni, de nincs sok értelme. Nagyon sok idő telt el, és a ma élők zöme nem is tudja, hogy miről van szó. Az államalapitás kapcsán viszont érdemes szólni a magyar államiság fejlődéséről. Például lehet beszélni arról, hogy melyik kor állami szervezete biztosított nagyobb teret a hazai gazdaság fejlődéséhez vagy mondjuk, az emberi képességek tömeges kibontakoztatásához. E téren az egykori szocialista államnak nincs mit szégyelnie.

Ebből a szemszögből lehet szólni a mai államkapitalizmusról, amelyben a tőkésállam a tőkés uralkodó osztály érdekében ugyan, de korlátozza piac szerepét. Ezen az alapon lehet bírálni a liberalizmust, amely kiirtaná az államot és mindent a piacra bízná, ennek nyertesei pedig csak a milliárdosok lehetnek.

Szent István államán persze nem kell számon kérni azt, amit mi gondolunk demokráciáról. A magyar királyság feudális állam volt. Egy szervezet, amely biztosította a földdel rendelkező birtokosok uralmát a föld nélküli tömegek felett.

Szent István vitathatatlan érdeme, hogy államot hozott létre. A magyarság törzsi keretekben elpusztult volna. De nem érdemes veregetni a mellünket. I. Tomiszláv valamivel előbb lett a horvátok királya, I. Vencel pedig valamivel később a cseheké. A különbségek évtizedekben érhető, de a történelmi kor végül is ugyanaz.

Szent Istvánról elismerően szólunk, de azért ne feledjünk néhány „apróságot”! István katonai erővel győzte le Koppányt, aki egy másik alternatívát kínált a magyarságnak. István seregében több volt a német lovag, mint a magyar katona. István külföldről importálta a magyar állam leendő ideológiáját, a kereszténységét is.

Ma joggal bíráljuk, szidjuk a hivatalos politika rangjára emelt történelemhamisítást. Ettől teljes a zűrzavar az emberek fejében. Az igazsághoz tartozik, hogy történelmi ferdítések, elhallgatások a szocializmusban is voltak. A szent király emlékezetének irtása is ide tartozott.

Mi mai marxisták, a közösségi társadalom mai hívei akkor járunk el helyesen, ha a történelmünket folyamatként képzeljük el. A magyar történelem több mint ezer éve a miénk, minden magyaré. Ebből egyes korszakok és személyek nekünk rokonszenvesek, mások pedig másoknak. A mai történelemhamisítás ellen ezzel tehetünk a legtöbbet. Mondjuk el, hogy nem lehet évtizedeket kiiktatni, bűnnek nyilvánítani.

Ha ezt el tudnánk fogadtatni, akkor sok minden dolog egyszerűbb lenne. A Tanácsköztársaság történelmi helyét illetően sohasem lesz egységes vélemény a társadalomban, de miért ne fogadhatná el bárki a Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratát, az egyetlen olyan akciót a 20. században, amikor saját erőből, Hitler és mások segítsége nélkül, foglaltunk vissza magyar földeket?

Az első világháború 100. évfordulóján a Munkáspárt tett egy óriási lépést. Kimondtuk, hogy a magyar katona hősként harcolt és hősként esett el. Nem ő a felelős azért, hogy rossz célokért küldték őket háborúba. Ez nagy előrelépés volt a szocialista korszak felfogásához képest. Olyan lépés, amely a Munkáspárt baloldaliságának megőrzése mellett erősítette nemzeti jellegét.

A Munkáspárt erejét mindig az adta, hogy ragaszkodtunk elveinkhez és készek voltunk újítani mindenütt, ahol csak lehet.

Thürmer Gyulát főpolgármesternek!

A Munkáspárt úgy döntött, hogy részt vesz a budapesti főpolgármester-választásban. A Munkáspárt jelöltje Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Őt aligha kell bárkinek is bemutatni. Harminc éve aktív részvevője a magyar politikának, sokan ismerik és tisztelik. – jelentette be Karacs Magdi, a párt alelnöke a hétfői sajtótájékoztatón.

Felkavartuk az állóvizet

A Munkáspárt jól időzítette az indulás bejelentését. Az emberek kezdenek belefáradni az ellenzéki előválasztási hercehurcába. Arra a kérdésre, hogy ha ellenzéki politikai erőként határozza meg magát a Munkáspárt, akkor miért nem vettek részt az előválasztáson, a politikus azt válaszolta, az előválasztást komolytalan politikai bohóckodásnak tartja.

Az MTI korrekt hírt adott ki a sajtó tájékoztatóról. Kiemelte, hogy a Munkáspárt „segítő önkormányzatokat” szeretne létrehozni; annál inkább, mert ilyen programot egyik főpolgármester-jelölt sem ajánl. A Munkáspárt tisztaságot, harmonikus közéletet és párbeszédet kínálnak a választóknak. Mindemellett megfizethető bérlakásokat, ellenőrzött közkiadásokat, „ügyeletes közillemhelyeket” és rendes utakat is.

Az MTI közleménye arra is kitért, hogy Thürmer közölte, arra kérnek mindenkit, aki támogatja nemzeti és baloldali, ám ellenzéki kiállásukat, hogy támogassa ezt a munkát is. Annál is inkább, mert a Munkáspárt olyan ellenzék, amely nem rombol, hanem épít.

A konzervatív média nagyjából az MTI közlemény szellemében tárgyilagos tájékoztatást adott. Kajánkodó megjegyzések itt is elhangoztak, de érezhető volt, hogy meglepte őket a Munkáspárt indulása és Thürmer világos álláspontján nincs mit támadni.

A liberális média azon nyomban megkezdte az ellenkampányt. A munkáspárti programba érdemben nem tudnak belekötni, maradnak a szokásos fegyverek. Thürmer már indult egyszer, de nem tudták összegyűjteni az ajánlásokat, a Munkáspárt még soha sehova nem jutott be, nosztalgiapárt és a többi, és a többi.

Első Karácsony-Thürmer-csörte

Az M1 Híradó közlése szerint „Karácsony Gergely még a munkáspárti indulás bejelentése előtt megjegyzéseket tett a Munkáspártra, és sértegette azokat, akik az ellenzéki erőt látják Thürmer Gyuláékban. „A Munkáspártról csak a politikailag rendkívül tájékozatlan emberek gondolják azt, hogy ellenzéki párt, az ellenzéknek egy jelöltje van” – fogalmazott Karácsony. Szerinte mivel megnyerte az előválasztást, így ő a közös jelölt.

Thürmer válaszolt Karácsonynak: „Szívesen támogatnánk mindenféle ellenzéki együttműködést, ha azt látnánk, hogy az embereknek akarnak segíteni. Karácsony Gergely és az általa képviselt csapat nem az embereknek akar segíteni, hanem hatalomra akar jutni”.

Pezsgés a neten

Különböző internetes oldalalakon nagyon sokan kommentálták a Munkáspárt bejelentését. Ahogyan szokás kis hazánkban ki-ki vérmérséklete és intellektuális szinte alapján reagált.

„A Munkáspárt megosztja az ellenzéket.” Talán ez volt a liberális internetezők leggyakoribb megjegyzése. Voltak, akik ezt durvábban vetették fel, mondván, hogy mennyi pénzt kap a Munkáspárt a Fidesztől.

A konzervatív oldalon sokan vélték úgy, hogy „Thürmer legalább elszipkázza a hibbant koalíció (Karácsony és tettestársai) szavazóit, szerintem erre a hírre már bömbölnek is, jön majd a duma, hogy a Fidesz küldte stb…”

Sokan méltatták Thürmer következetességét, magyarságát. Valaki így írt: „Legalább egy következetes és tisztességes ellen jelölt is indul.”

Természetesen olyanok is voltak, hogy eleve elutasítanak mindent, ami a szocializmusra emlékeztet, és a Munkáspárt 2019-es indulásáról is a 1950-es évek jutnak eszükbe.

Thürmer válaszol mindenkinek

 

Thürmer Gyula sok kérdésre már reagált is az interneten. Idézzünk az egyik válaszából: „A választásokon a pártoknak el kell dönteniük, hogy valaki mellé állnak, vagy önállóan indulnak. A Munkáspárt is felmérte az október 13-i budapesti választás körülményeit. Mi olyan Budapestet szeretnénk, amelyet mi, itt élő emberek magunkénak érzünk. Olyan budapesti vezetést, amely mellett mi is érdemben beleszólhatunk a város dolgainak eldöntésébe. Olyan várost, amely segít az embereknek kisebb és nagyobb gondjaik megoldásában.

Tarlós István nem a gonoszság megtestesítője, akitől bármi áron meg kell szabadulni. Ő egy hivatalban lévő polgármester, akinek a vezetése alatt történtek jó és rossz dolgok egyaránt. Mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi

fővárosi vezetés nem segít eleget az embereknek, és nekünk lényegében nincs beleszólásunk a város életébe. Ezért nem állunk a Fidesz mellé.

A jelenlegi ellenzék nem a jóság és az erkölcsi tökéletesség megtestesítője, amit bármi áron hatalomra kell juttatni. Ez egy sokszínű tömörülés, amelyet egyetlen dolog köt össze: leváltani a mostani vezetést. Ez önmagában még nem lenne baj, ha látnánk azt a szándékot, hogy az embereknek akarnak segíteni. De nem látjuk. Prominens képviselőik eddigi tevékenysége pedig elég ellentmondásos. A Munkáspárt ezért nem támogatja őket.

Mi választási lehetőséget kínálunk az embereknek. Ha nem tetszik a Fidesz, és nem tetszik az ellenzék sem, akkor is legyen értelmes választásuk.

Júdáspénzt árulásért adnak. A Munkáspárt senkit sem árult el. Nagyon szerény kampányunkból pedig láthatja, hogy senkitől sem kapunk pénzt. Thürmer Gyula”

Amerikai érdekeket támogat az LMP

Az LMP a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházásának azonnali leállítását követeli, azzal vádolva a kormányt, hogy „ezermilliárdos nemzetárulást” követ el a projekt kapcsán. (www.mti.hu)

Az LMP téved. Két különböző beruházásról van szó. Az olaszországi kikötő elsősorban a magyar cégeknek kell. A Belgrád-Budapest vasútvonal korszerűsítését már régen el kellett volna végezni. Magyarország ezen a vonalon kapcsolódik Szerbiához és más balkáni államokhoz. A vasút valóban kínai érdek is, mivel a kínai áruk az athéni kikötőn keresztül érkeznek. Magyarország jól jár azzal, ha a kínai tranzitáruk itt haladnak keresztül. A vasútvonal egyben annak is próbája, hogy tudunk-e Kínával stratégiai területeken együttműködni. Az LMP ezt akarja megakadályozni, összhangban az Egyesült Államok politikájával, amely az európai szövetségeseire folyamatosan nyomást gyakorol.

A kormány lépjen fel a multik túlkapásai ellen!

Budapest Főváros Kormányhivatala első fokon ismétlődő jogsértések miatt 300 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a Wizz Air légitársaságra. (http://www.msn.com)

Ezt a lépést csak helyeselni lehet. De ez önmagában kevés! A kormány lépjen fel a multik túlkapásai ellen! Szigorítsák minden területen a szabályokat, ellenőrizzék a multikat! A kormány védje a magyar embereket!

Dinnyeháború: kivel van a magyar kormány?

A Lidl Magyarország a hazai dinnyeszezon közepén akciót hirdetett, és a magyar dinnyét olcsó, vevőcsalogató reklámeszköznek tekinti – írja közleményében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). A szervezet álláspontja szerint a kiskereskedelmi lánc ezzel bedöntheti a magyar dinnyetermelést és lehetetlenné teszi a minőségi dinnye előállítását. (https://www.agrarszektor.hu)

A NAK álláspontja szerint 99 Ft/kg áron nem lehet jó minőségű dinnyét előállítani, mert a szezonnak ebben a szakaszában – a többéves piaci tapasztalatok alapján – reálisan, a bekerülési költségeket is figyelembe véve, 150 és 200 Ft/kg közötti fogyasztói áron lenne árusítható a gyümölcs. A NAK szoros kapcsolatban van a kormánnyal. Miért elégednek meg nyilatkozatok kiadásával? Miért nem sürgetik a kormányt, hogy védje meg a magyar termelőket? Ez a következménye annak, hogy a kiskereskedelem külföldi kézben van?

Új miniszter, régi szerelem

Az új német hadügyminiszter, Annegret Kramp-Karrenbauer látogatást tett Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnál. A szereplők változnak, a „szerelem” a régi. A NATO agresszív katonai szövetség, Németország pedig ennek egyik legerősebb tagja. Erre is oda kell figyelni!