Amióta osztálytársadalomban élünk, amióta egyesek fent vannak, mások pedig lent, az információ a hatalom eszköze lett. Az ősember megosztotta információját a másik ősemberrel a mamutról, mivel a mamutot nem tudta egyedül levadászni. Igen ám, de a technika tökéletesedett és a mi ősemberünk egyedül akarta a mamutot megszerezni, így az információt megtartotta magának. Mivel sikerült neki, a mamut gazdagságot adott neki azokkal szemben, akiknek nem volt. Ezzel el is érkeztünk az egymással szemben álló osztályok társadalmába.

A szocializmus nem szüntette meg az osztálytársadalmat, csak felcserélte az osztályokat. Az elnyomottak, a dolgozók bekerültek a hatalomba, a gazdagok, az elnyomók pedig kikerültek. A hatalom új birtokosai, a munkások és parasztok sokkal több információhoz jutottak, mint bármikor évszázadokon át. A szocializmusnak tudatos emberekre volt szüksége.

Igen ám, de az új rendszer fiatal volt, tapasztalatlan. A hatalom gyakorlásában visszaköszöntek az évszázadok rossz beidegződései. Az információ erejét gyorsan felismerték azok, akik a nép nevében és megbízásából vezették az országot. Féltették a szocializmust és nem bíztak eléggé az egyszerű emberekben. Megszűrték az információkat, nem mondtak el mindent az embereknek, amit egyébként joguk lett volna tudni. Ma már biztosan tudjuk, hogy az információk elzárása nem erősítette a szocialista rendet, hanem gyengítette. Egyre több kérdés maradt megválaszolatlanul, és ahol mi nem adtunk információt, adott az ellenség. Hegyeshalmon túl ugyanis tőkés világ volt, amely az első perctől kezdve arra várt, hogy visszarendezze a dolgokat.

Ezt azért hoztam szóba, hogy senki se vádolhasson azzal, hogy alaptalanul idealizálom a szocializmus évtizedeit. Nem! Több volt a jó, mint a rossz, de az emberek tájékoztatásában hibát követtek el elődjeink.

A rendszerváltás nagy ígérete az információ szabadsága volt.  Aki csak tehette, újságot, televíziót, rádiót csinált. Az emberek azt hitték, hogy ezentúl mindenről tudhatnak. Az újságírók azt hitték, hogy ezentúl mindenről írhatnak. Csak azt tetszettek elfelejteni, hogy ez már a kapitalizmus volt.

Az emberek látszólag egyre több információt kaptak, szinte ömlesztették rájuk a híreket, de a valóságban ezek lényegtelen dolgokról szóltak. A bulvár lépett a hiteles tájékoztatás helyébe. A politikáról az emberek azt tudhatták, amit a kormányok és a magánmédia tulajdonosai engedtek tudni.

Az újságírók pedig választhattak: kiszolgálják a hatalom új urait, vagy szedhetik a sátorfájukat. A döntés a többségnek egyszerű volt, mert ugye élni kell valamiből.

A hatalom új urai meghúzták a határokat. A szocializmust nem lehet dicsérni, sőt szidni, lejáratni kell. A cél érdekében nyugodtan lehet hazudni, hiszen az ellenvélemények úgysem jelenhetnek meg. A Munkáspártot nem kell betiltani, a vezetőiket nem kell lecsukni. Elég, ha nem engedjük őket a médiába. Aki nincs ott, az nem is létezik. Vedd észre, hogy ezt a szabályt az elmúlt harminc évben minden kormány, minden párt betartotta. Csak akkor adtak szót nekünk, ha bennünket akartak lejáratni, vagy velünk akartak üzenni ellenfeleiknek a tőkés táboron belül.

A tőkés társadalom sajátossága ugyanis az, hogy a tőkésosztály nem egynemű. Nálunk vannak konzervatívok és liberálisok. Közösek abban, hogy utálnak bennünket, mert félnek a szocializmustól, de minden másban meg egymást utálják, hiszen mindketten a hatalmat akarják.

A rendszerváltás után egy ideig nyugalom volt a tőkés táborban, mert még mindenki a rendszerváltás mámorában élt, és bőséggel volt állami tulajdon is, többek között a média terén is, amit el lehetett privatizálni. A médiaháború azonban még az Antall-kormány idején elkezdődött. A konzervatív kormány által kinevezett rádió-és televízió elnökök papírját a liberális köztársasági elnök nem volt hajlandó aláírni. Már nem számított 1956 közös emléke, nem számított az sem, hogy közösen szervezkedtek a szocialista rendszer ellen. Csak egy számított: a hatalom.

A Fidesz 2010 óta új formákat adott az információ feletti hatalomnak. Központosította az állami médiát. Most már nem érdemes találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mit mond a Duna TV és mit a Kossuth Rádió. Mindenki ugyanazt mondja.  Nem érdemes eltérő infókat keresni a minisztériumok honlapjain, mert nincsenek eltérő infók, sőt tulajdonképpen infók sincsenek.

A Fidesz eltanulta a nyugattól, hogy kell a közvéleményt tematizálni, azaz arra kényszeríteni az embereket, hogy egy dologról beszéljenek. A migránsügy sulykolása döntő mértékben járult hozzá a 2018-as győzelmükhöz.

A hatalom mai urai nem akarják tudni azt, amit mi annak idején megtanultunk. Az információk elzárása, a manipulálás hosszú távon nem erősíti sem a társadalmat, sem a hatalmat. Gyengíti, sőt megöli! Az emberek nem buták, nem gépek, hanem gondolkodó lények. 

A liberálisok hadjárata a sajtószabadságért nem azt szolgálja, hogy az ő győzelmük esetén az emberek mindenről tudjanak. Nem, nem! Hiszen a tudás hatalom, és a liberálisok erre már nagyon vágynak. Ha győznek, az egyik tőkés jön a másik helyett,
és a népnek továbbra is arra lesz joga, hogy ne tudjon semmiről.

A dolgozó embereknek, a népnek kell az információt, a tudást, a hatalmat visszaadni. Ez a mi dolgunk. És még valami. A mi dolgunk kinyitni az emberek szemét, felébreszteni őket, magyarázni és meggyőzni őket, hogy akarják az információt, hogy akarjanak másként élni.

2019. január 12.