2019 augusztus 31

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Nem kérünk a szabad rablásból!

Elindult a csata, azaz az önkormányzati választási kampány. Kialakultak a harcoló felek. Az egyik oldalon a Fidesz-KDNP. Ők vannak kormányon, ők irányítják a városok és falvak abszolút többségét. Mondhatni, hogy ők a várvédők.

A másik oldalon van egy nagy csoport, amire nehéz elnevezést találni, mivel sokfelől jöttek, és valószínűleg csak ezen a néhány héten át hajlandók egyfelé menni. Mondjuk, hogy ők az ostromlók.

A várvédők elég egységesek, nem látszanak törésvonalak, bár nyilván lehetnek ilyenek. Az ostromlók képe más. Hogy szép hasonlattal éljek: az ostromlók nagyjából olyanok, mint Lotaringiai Károly hadai 1686-ban Buda visszafoglalása előtt. Rengeteg helyről jöttek, nincs közös nyelvük, és nem is a török kiűzése motiválja őket, hanem a három napos szabad rablás, ami a győzelem után jön. És ahogyan korabeli tudósításokból tudjuk, jött is!

Mit jelent ez a csata? Tegyük félre egy pillanatra a nagy szavakat, pátoszos gondolatokat, egyáltalán az egész propagandaködöt, amivel mindkét oldalról körbeveszik a választást! Felejtsük el egy pillanatra a kormánypártok jelszavait a nemzet, sőt Európa megmentéséről! Tegyük félre a támadók szürrealisztikus elképzeléseit a „budapesti alkotmányról”, a kerületek klímavédelméről és egyebekről!

Nos, mi marad? A meztelen valóság! Az önkormányzati hatalom azt jelenti, hogy a győztes csoport emberei kerülnek a vezető tisztségekbe, ők döntik el a település sorsát. Azt is jelenti, hogy az ő barátaik és támogatóik nyerik el a pályázatokat, a mögöttük álló vállalkozói kör élvezi a fejlődés eredményeit. Ma ez a lehetőség a kormánypártoké.

Ha győzne a támadók tarka csapata, akkor az ő embereik ülnének a főnöki fotelekbe és az ő üzleti hátterük kerülne nyerő helyzetbe. Ez a dolgok lényege, a többi politikai marketing, vagy egyszerűbben szólva: duma.

A Munkáspárt nem tartozik egyik csoporthoz sem. Az ellenzéki támadó csapat ugyan megkereste a Munkáspártot néhány településen, de esetleges támogatásunkért sehol sem ígértek részesedést a hatalomból, legfeljebb külsős bizottsági helyeket, vagy azt sem.

A Munkáspárt nem ment bele ilyen alkukba. De nem azért nem, mert keveset ígértek. Nem tudtak volna olyat ígérni, ami ellensúlyozta volna elvi fenntartásainkat. Támogathat-e a Munkáspárt olyan szövetséget, amelynek része a Jobbik? Támogathatunk-e olyanokat, akik a drogliberalizációt, a kannabisz, a marihuána szabad terjesztését akarják? Támogathatja-e a
Munkáspárt a 21. századi szabad rablást? Világos, hogy nem!

A Munkáspárt történelmi küldetése, hogy felmutasson egy harmadik utat. Olyan önkormányzatok képét, ahol nem a pénz dirigál, hanem az emberek érdekei a döntőek, ahol az emberekért az emberekkel dolgozunk.

A Munkáspárt programját nem lehet támadni. Ha megkérdőjeleznék a lényeget, vagyis azt, hogy az emberekért az emberekkel együtt, az nem találna támogatásra sehol sem. Ki merné nyíltan bántani az embereket?

A liberális ellenzék megérezte, hogy a Munkáspárt programja számukra éppen ezért veszélyes. Nem forradalmat, nem osztályharcot hirdet, nem a múltról beszél, hanem az embereknek akar segíteni. A Munkáspárt baloldali, nemzeti, ellenzéki kiállása sokaknak rokonszenves. Vagyis könnyen lehet, hogy sok ember most a Munkáspártra szavaz.

Éppen ezért beindult a liberális támadás. A liberális ellenzék úgy gondolja, hogy szoros csata lesz a várvédők és az ostromlók között, és ilyenkor jól jönnének a munkáspárti szavazatok is. Akkor hát próbáljuk bemocskolni a Munkáspártot! Mondjuk róluk, hogy ők tolják a Fidesz szekerét! Ők az „ellenzéki egység” megbontói! Ha ez se segít, akkor mondjunk csúnyákat a Munkáspárt vezetőiről! Poroljunk le régi pletykákat, amelyek korábban ugyan nem váltak be, de hátha valaki most megeszi!

Sajnálatos, hogy most is akadnak olyanok, akik valaha a Munkáspárt tagjai voltak, és most is hajlandók belerúgni egykori pártjukba. Verik a mellüket, hogy „Kádár János hívei”, meg az „igazi szocializmus harcosai”, közben ártani igyekeznek az egyetlen pártnak, melynek vörös a lobogója. Ne törődjünk velük! Ez is a lélektani háború része.

Két nehéz hét jön. Sok ajánlást kell összegyűjtenünk. Sok emberrel kell beszélnünk. Sok ember szemét kell felnyitnunk. Sok ember támogatását kell megnyernünk. Adjon erőt annak tudata, hogy az igazság a mi oldalunkon van! Az emberek mellett, a dolgozók mellett, a nép mellett mi vagyunk. Ez a mi hitünk, ez a mi erőnk!

Nekünk nem kell NATO!

Stoltenberg NATO-főtitkár köszönet mondott Trump amerikai elnöknek azért, hogy az USA kiáll a NATO mellett. A NATO-tagállamok közös sikerének nevezte Afganisztánt. Trump részt vesz a NATO londoni csúcsértekezletén ez év decemberében.

A NATO-t 1949-ben azért hozták létre, hogy harcoljon a szocialista országok ellen. A Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok azonban megszűntek. Akkor minek a NATO? Kinek kell a NATO?

A NATO azoknak kell, akik félnek, hogy a kapitalizmust megunják az emberek és szocializmust, a nép, a dolgozó emberek hatalmát akarják a pénz uralma helyett. A NATO azoknak kell, akiket zavar a kínai sajátosságú szocializmus. Azoknak, akik mindenkit meg akarnak semmisíteni, aki az USA uralma, az újgyarmatosítás ellen, a népek szabadságáért küzd. Nekünk nem kell a NATO!

Amerika megijedt a kínai szocializmustól

Pompeo amerikai külügyminiszter Berlinben Kínát támadta, mondván, hogy a „Kínai Kommunista Párt a tekintélyuralom új változatát fejleszti ki”, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg pedig állítólag beavatkozik a szomszédos országok belügyeibe.

Kína nem enged az USA nyomásának. De miért is engedne, amikor az 5G-vel először szorította meg a nyugati világot a csúcstechnika terén? És amit Pompeo „tekintélyuralomnak” nevez, az nem más, mint a kínai sajátosságú szocializmus, amely egyre inkább élhetőbb és fenntarthatóbb modellnek látszik, mint a liberális társadalom agyonreklámozott modellje.

Szíria ellenáll Amerikának

Ha az USA továbbra is megszállás alatt tartja Szíria egy részét, készüljön fel arra, hogy Szíriában nemzeti ellenállás fog kibontakozni az USA ellen! Ne higgye Amerika, hogy kényelmesen fog élni bármelyik országban is, amelyet megszállás alatt tart! Emlékeztetjük őket Afganisztánra, Irakra, Szíria sem lesz kivétel – nyilatkozta Bassár al-Aszad elnök.

Újra az emberek között

A Munkáspárt szervezetei a választások utáni pihenőt követően folytatják a munkát. A megválasztott képviselők megkezdték munkájukat. Tagjaink folytatják az utcai kitelepüléseket. Mi az emberek között vagyunk, és nem csak a választások idején.

Gulyás János, akit a Munkáspárt jelöltjeként 100 százalékkal választottak meg, kiveszi részét a térség munkájában is.

Újjáalakult az Ózd Kistérség Többcélú Társulása. A pénzügyi bizottságot Gulyás János, Borsodbóta polgármestere vezeti.

A Szabadság újságot szívesen viszik a járókelők. Van benne mit olvasni!

A zuglóiak a Bosnyák téren beszélgettek az emberekkel.

Az újbudaiak a M4 Metró Bikás-park megállójában találkoztak az emberekkel.

Tettük, amit tennünk kellett

Harminc éve, 1989 októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Háború Jugoszlávia ellen

  • A Jugoszláviával szembeni nemzetközi büntető intézkedések egyre inkább instabilitást eredményeznek a Balkánon, veszélyeztetik a térség békéjét: a szankciók következtében eddig már mintegy 100 milliárd dolláros veszteség keletkezett a térségben – jelentette ki Zoran Lilic jugoszláv szövetségi elnök annak a kétnapos tanácskozásnak a megnyitóján, amelyet a Jugoszláv Baloldal (JUL) elnevezésű szervezet rendezett „A Balkán a stabilitás és az együttműködés térsége címmel. A tanácskozáson jelen van Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is. (MTI, 1995. július 21.)
A jugoszláv honvédelmi minisztérium lerombolt épülete

A tőkés rendszerváltást 1989–91 között minden kelet-közép-európai országban végrehajtották. Szinte mindenütt csendben zajlott le, nem voltak összetűzések. A hatalmat a nyugat segítségével átjátszották a tőkés ellenzék kezébe. Az embereket manipulálták, észre sem vették, hogy elvették a néptől a hatalmat.

Jugoszláviában a rendszerváltás nem ment ilyen egyszerűen. Jugoszlávia népei a második világháború során maguk küzdöttek a függetlenségükért és alapvetően maguk is vívták ki a felszabadulásukat. A függetlenségért vívott harc összekapcsolódott a szocializmusért vívott harccal.

1990 után a Jugoszlávia népei ellenálltak a rendszerváltásnak. A nyugat ekkor először blokád alá vette az országot, majd 1999 tavaszán háborút indított ellene. A Munkáspárt az első perctől kezdve a jugoszláv nép mellé állt. Az egyetlen magyar párt volt, amely fellépett a háború ellen.

Milosević – Thürmer

  • „Slobodan Milosević szerb elnök szombaton Belgrádban fogadta Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét.” (MTI, 1995. július 22.)

Az MTI korabeli közlése szokatlanul rövid. Ekkoriban Horn Gyula a magyar miniszterelnök, az MSZP és az SZDSZ együtt van hatalmon. Magyarország még nem tagja a NATO-nak, de Horn mindent megtesz azért, hogy az legyen. Gyűlöli Jugoszláviát, különösen Szerbiát. Úgy látja, hogy a Jugoszlávia elleni nyugati embargó és háborús politika támogatásával jó pontot szerezhet a NATO-nál.

A Munkáspárt és személy szerint Thürmer megtöri a vélt „szerbellenes egységet.” Nem akarunk háborút, nem támogatjuk a Jugoszlávia elleni akciókat, mondja Thürmer a szerb elnöknek. Milosević (1941-2006) Jugoszlávia elismert vezetője, a független Jugoszlávia következetes harcosa. A két politikus között kölcsönös tisztelet alakul ki. Még sokszor találkoznak.

Háború helyett együttműködést!

Lerombolt híd Újvidéken
  • Slobodan Milosević szerb elnök pénteken Belgrádban fogadta Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét, aki csütörtök óta tartózkodik a jugoszláv fővárosban. A Milosević elnökkel folytatott megbeszélés után Thürmer Gyula látogatást tett a szerb kormánynál, s találkozott Dusan Vlatković pénzügyminiszterrel és Dragan Kostić bányaügyi miniszterrel. A találkozón Thürmer hangsúlyozta: a magyar vállalkozók élénk érdeklődést tanúsítanak a jugoszláv partnerekkel való együttműködés iránt. (MTI, 1996. február 9.)

A Munkáspárt segítségével több magyar üzletember utazik ki Szerbiába. Egyre többen ismerik fel, hogy jók a gazdasági együttműködés lehetőségei. Egy akadály van: a politika. A szerb és jugoszláv vezetés biztosítja Thürmer Gyulát, hogy jugoszláv részről nincs akadálya a kapcsolatoknak. Várják a magyar vállalkozókat. A magyar vállalkozók gyakoroljanak nyomást a magyar kormányra az embargó feloldása érdekében.

Mira Marković

  • Belgrádi tárgyalásai során Thürmer Gyula találkozott Mira Markovićcsal, az Egyesült Jugoszláv Baloldal (JUL) vezetőjével. (MTI, 1996. február 9.)
Mira Marković és Slobodan Milosević 1996-ban

A jugoszláv baloldal ekkoriban három pártban szerveződik. A Szerb Szocialista Párt, a Jugoszláv Baloldal (JUL) és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége alkotják. A Munkáspárt mindhárom erővel szoros kapcsolatot ápol. „A magyarországi és jugoszláviai baloldali erők döntő szerepet játszottak abban, hogy a magyar-jugoszláv viszony nem lett még rosszabb” – nyilatkozta akkor Thürmer.

Mira Marković (1942-2019) asszony Milosević elnök felesége. Támogatják egymást. Mira a legnehezebb időkben, 2000 után sem tagadja meg férjét, pedig a nyugat bőségesen megjutalmazná érte. Férje halála megrázza, de még 13 éven át küzd férje és a jugoszláv nép igazáért.

Akarnak-e a szerbek háborút?

  • A jugoszláv vezetés nem tekinti országát hadiállapotban lévőnek Magyarországgal, annak dacára sem, hogy ez utóbbi tagja a Jugoszlávia ellen támadást indított NATO-nak – jelentette ki Thürmer Gyula Slobodan Milosevićcsel folytatott csütörtöki belgrádi megbeszélését összegezve. (MTI, 1999. április 9.)
Akik támogatták a háborút: Jerzy Buzek lengyel, Miloš Zeman cseh és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Solana NATO-főtitkárral

1999. március 24-én a NATO megtámadja Jugoszláviát. Lebombázzák a katonai létesítményeket, gyárakat, kórházakat, a hidakat. Jugoszlávia népe ellenáll.

Magyarország és Jugoszlávia kormánya között nincs érintkezés. Ebben a helyzetben a Munkáspárt segítségével üzen Milosević: a szerbek nem akarnak háborút. A Munkáspárt követeli, hogy Magyarország maradjon ki a háborúból, ne adja át területét katonai célokra. A miniszterelnök ekkor Orbán Viktor, a külügyminiszter Martonyi János.

Az MSZP a háborút támogatja

  • Thürmer Gyula belgrádi látogatása illik abba a sorba, amelybe az 1991-es moszkvai szélsőbaloldali puccskísérlet és Szaddám Husszein iraki elnök munkáspárti támogatása tartozik – nyilatkozta Kovács László szocialista pártelnök. Az MSZP szerint a konfliktusért egyértelműen Milosević elnököt és a szerb politikát terheli a felelősség. (MTI, 1999. április 9.)
Akik a háborúért felelősek: Bill Clinton amerikai elnök és Javier Solana, NATO-főtitkár

A Milosević Thürmer-találkozóra reagál az MSZP akkori elnöke, Kovács László is. De miről is beszél Kovács?

1991-ben a Munkáspárt azokat az erőket támogatta, amelyek szocializmust és a Szovjetunió megőrzését akarták. Az MSZP Jelcint támogatta, aki a Szovjetunió szétverését, a kapitalizmus bevezetését akarta.

A Munkáspárt Irak esetében mindig azt mondta: elítéljük a háborút, senkinek sincs joga lerohanni szuverén országokat. Az MSZP a háború mellett volt.

1999-ben a háború már nem Irakban, hanem a magyar határ közvetlen közelében folyt és Magyarország hadviselő fél volt. A Munkáspárt ellenezte a háborút, és tett ellene, az MSZP viszont támogatta.

Tettük, amit tennünk kellett

Ez volt a Munkáspárt legnagyobb háborúellenes megmozdulása. Szerveztünk tüntetéseket, támogattuk a jugoszláviai baloldalt, elmentünk Belgrádba és Újvidékre a háború kellős közepén.
A háború ellen sok külföldi kommunista és munkáspárt fellépett. Együtt küzdöttünk az orosz, a görög, a portugál kommunistákkal.
Megmutattuk, hogy a háborút nem mi, a magyar emberek akarjuk. A háborút a tőkések, hazaiak és külföldiek akarják. Tettük, amit tennünk kellett.

Jön a Balszemmel új kötete!

A Munkáspárt 30. születésnapjára jelenik meg Thürmer Gyula új könyve „Balszemmel 2017-2018-2019”. A Balszemmel rovat A Szabadság egyik legnépszerűbb rovata, amit az internetezők közül is nagyon sokan kedvelnek.

A könyv első példányait a Központi Bizottság decemberi 14-i ünnepi ülésének vendégei vásárolhatják meg.

***

Hogy születik egy „Balszemmel”? – kérdeztük a szerzőt, Thürmer Gyulát.

A Balszemmel sajátos írás. Én írom, ezért személyes. De összegzem, szintetizálom a párttagok, barátaink megfigyeléseit, véleményét, ezért közéleti is. Általában ez készül el legutoljára, hétfő estére, sőt néha kedd délelőttre. Fontos, hogy a Balszemmel a lehető legfrissebb legyen, szóljon a pillanathoz, de legyenek benne tartós értékek, üzenetek is.

Ha megvan a téma, a fejemben formálódik a szöveg. Néha edzés közben jön egy-egy jó szó, egy fordulat. Utána már csak le kell írnom és kész. Ha a téma nagyon fontos, ha lehetnek vitás kérdések, hétfő délután konzultálok róla az Elnökség tagjával. Olyan Balszemmel nincs, amivel ne értene egyet a párt vezetése. Ez lényeges, hiszen ez a mi üzenetünk a külvilágnak.

A Munkáspárt támogatja a magyar-belarusz kapcsolat fejlesztését

Alekszandr Ponomarjovval, a Belarusz Köztársaság nagykövetével találkozott az elmúlt héten a Munkáspárt elnöke. A nagykövet 44 éves, hivatásos diplomata, legutóbb Szíriában képviselte hazáját. Magyarországra az idén érkezett Budapestre. Jó időben, hiszen a magyar-belarusz kapcsolatok fejlesztéséhez ma kedvezőbbek a nemzetközi feltételek – állapították meg. Erre utal Lukasenko belarusz elnök múlt heti ausztriai látogatása is. A Munkáspárt mindig is szorgalmazta és a saját eszközeivel segítette is a magyar-belarusz kapcsolatok fejlődését. Ezt a jövőben is megtesszük. Nagykövet úr mindig szívesen látott vendég a Munkácsy utcában – tette hozzá Thürmer Gyula.

A Munkáspárt elítéli a bolíviai államcsínyt

A Magyar Munkáspárt határozottan elítéli a bolíviai államcsínyt. A bolíviai puccs az USA és más imperialista erők közös bűne, amelyek szeretnék megállítani a haladás és a nemzeti függetlenség erőit Latin-Amerikában. A térség népei azonban tudják, hogy mi a gyarmatosítás, milyen az amerikai uralom és nem kérnek belőle. A Magyar Munkáspárt követeli a törvényes rend helyreállítását, a külföldi beavatkozás megszüntetését.

Bolívia nem szocialista ország, de Morales elnök haladó, a nép érdekeit szolgáló, függetlenségi politikát folytatott. Szoros szövetségben állt Kubával és Venezuelával. Az USA az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tesz a baloldali, nemzeti függetlenségüket védő rendszerek megbuktatására. Brazíliában jobboldali konzervatív elnök került hatalomra. Venezuelában az USA nyíltan szervezkedik Maduro elnök ellen, de eddig sikertelenül. Az amerikai nyomás és embargó ellenére nem sikerült Kubát letéríteni a szocializmus útjáról. Venezuelától eltérően Bolíviában a rendőrség és a hadsereg nem állt ki Morales mellett, ezzel gyakorlatilag államcsínyt hajtott végre, hiszen a törvényesen megválasztott elnököt kényszerítette lemondásra.

A rendszerváltás alku volt

A rendszerváltás harmincadik évfordulóján a francia TV Libertés készített egyórás beszélgetést Thürmer Gyulával. A Munkáspárt elnöke akkor Kádár János, majd Grósz Károly mellett dolgozott, és közvetlen tanúja volt az akkori eseményeknek. Az interjúból számos új dolgot tudunk meg az akkori szereplőkről, olyanokat, melyeket a magyar médiából nem hallhatunk. Az interjú magyar nyelven itt látható: https://youtu.be/1qg-Oq2F7sc