Nem kell bemutatkoznom a kedves választóknak. Sokszor találkoztunk az elmúlt hetekben. Sokak arcán némi csodálkozás volt olvasható, sőt nem kevesen hangot is adtak ennek. Jé, ti még vagytok? Mármint a Munkáspárt. De volt, aki engem sem kímélt: jé, maga még él?

Nos, mint látták, a Munkáspárt is él, szerencsére az elnöke is él, és részesei vagyunk a mostani választásnak. Lehet ránk szavazni. Mármint, hogy Önök szavazhatnak ránk. Ha akarnak.

Az elmúlt hetekben egy kötetnyi magyarázatot hallottam arról, hogy miért nem akarnak a Munkáspártra szavazni.

Mi nem szavazunk a Munkáspártra, mi a győztesekre szavazunk! Ezt a figyelemre méltóan pragmatikus álláspontot meglepően sokan vallják. Még egészen komoly emberek is. Miért? Önvédelemből? Talán. Félelemből? Ez is lehet benne. Vagy egyszerűen kényelemből, mondván, hogy úszunk az árral? Válasszanak, hiszen Önök mondták!

Mi nem szavazunk a Munkáspártra, de tiszteljük az Önök következetességét, és persze azt, hogy a Munkáspártnak sikerült az, ami senkinek a pártok között: egyszerre vagyunk baloldaliak és nemzetiek. Őszintén megmondom, jól esett, hogy sokan gondolták így. Olyanok is, akik tegnap még hallani sem akartak rólunk, ma ajánlásukkal támogatnak. Köszönöm, hogy becsülnek bennünket. A világ változni fog, és egymás kölcsönös tiszteletére még nagy szükség lesz.

Maguk miatt veszett el a szocializmus! Miért nem védték meg Csepelt, az elkótyavetyélt gyárakat, a tönkretett mezőgazdaságot? Sokan tették fel ezt a kérdést. Valójában nem a válasz érdekelte őket. A saját felelősségüktől akartak szabadulni. Mi visszakérdeztünk: nem megmondtuk harminc éve, hogy a kapitalizmus nem fenékig tejföl? Nem kérleltük az embereket? Nem mondtuk, hogy segíteni csak akkor tudunk, ha ott vagyunk a parlamentben? Miért nem szavaztak ránk, miért ültek fel hol az MDF-nek, hol az MSZP-nek, hol a Fidesznek?

Tudják, mi a megdöbbentő? Sokan, akik a szocializmust sírják vissza, most lelkesen az MSZP, a DK, sőt a Momentum mellé állnak, bennünket meg leárulóznak azért, mert nem álltunk be egy velejéig rothadt, korrupt társaságba.

Hol voltatok eddig? Miért nem szerepeltek a televízióban? Ha annyi húszezresem lenne, ahányszor ez elhangzott, bizony isten, gazdag ember lennék. Hol voltunk? Hát, itt, ebben az országban, az utcákon és a tereken. Beszéltünk mindenről, amiről más hallgatott. Arról, hogy a kórházakról csak duma van, de nem költenek rájuk eleget. Arról, hogy a MÁV vonatai piszkosak, késnek és nem utolsó sorban rohadtul drága a jegy.

Nem szerepeltünk a médiában? Igen, nem szerepeltünk, mert nem engedtek oda. Se a kormánymédia, sem az ellenzéki. A szemrehányást nem nekünk kell tenni, hanem nekik. Bár sok értelme nincs, mivel ebben a rendszerben mindent a pénz dönt el.

Apropó, rendszer! Önök, kedves választók, leszámítva a legfiatalabbakat, pontosan tudják, hogy mi volt a szocializmus. Benne éltek. És hála a jó istennek, sokan Önök közül nagyon tisztességes életkort éltek meg. S ebben az Önök génjei mellett szerepe volt annak, hogy a szocializmus vigyázott Önökre, az Önök életére.
Nem lehet oda visszamenni. Ezt is mondták sokan. Igazuk van! Visszamenni nem lehet. A történelem nem számítógépes játék, amit addig lehet ismételgetni, amíg ki nem jön a nekünk tetsző eredmény.

Mi sem vissza felé akarunk menni, hanem előre. És azért akarunk menni, mert látjuk, hogy a mostani rendszer nagyon sok embernek nem jó. Jó, nőnek a bérek, ez igaz! De nem annyira, hogy félre tegyünk belőle, csak annyira, hogy most elköltsük, feléljük. Mi lesz holnap?

Azonos európai bérekről álmodunk, de lehet-e ilyen egy olyan rendszerben, ahol a profit a lényeg? Miért adna a tőkéstulajdonos mindenkinek azonos bért, ha éppen azon nyer, hogy Németországban drága a munkaerő, Magyarországon meg olcsó?

Sokan panaszkodnak az állam, az önkormányzatok nemtörődömségére. Az emberek kiszolgáltatottságára, ami mindenben megnyilvánul. Jó, ma lehet menni a bíróságra, lehet pereskedni akárki és akármi ellen. Feltéve, ha van pénzed ügyvédre.

A legtöbben Önök közül, nem kértek tőlünk semmit. Csak beszélni akartak, elmondani a gondjaikat. Elmondani nekünk, elmondani valakinek, elmondani bárkinek. És mi meghallgattuk Önöket, a bánatukat az elvesztett évtizedekért, a panaszukat az embertelenül alacsony nyugdíjra, a drága gyógyszerekre.

Nos, ha ránk szavaznak, ha nem, mi meg fogjuk hallgatni Önöket október 13. után is. De higgyék el, mindketten jobban járunk, ha a Munkáspártra szavaznak.

Szavazzanak a Munkáspártra!