Szeretjük március 15-ét. A forradalmat és a szabadságharcot ünnepeljük. Igen, 1848 a magyar nép harcát is jelenti a szabadságért, a függetlenségért.

Magyarország ekkor nem független. Nincs önálló kormánya, mindenről Bécsben döntenek. A magyar polgárság megérti, hogy reformok útján egy darabig lehet korszerűsíteni a gazdaságot, az országot, de a függetlenség nélkül a fejlődés csonka marad. Nemzeti piac kell, nemzeti bankrendszer, nemzeti ipar. Ehhez nemzeti kormány kell.

De vajon mindenki így gondolkodik-e? Széchenyi István, akinek szülőháza Bécsben van, néhány száz méterre a császári palotától, polgári fejlődést akar, bankokat, hidakat, gőzhajózást, lóversenyt, de a császárral együtt. De Kossuth Lajos, a polgár, akinek nincsenek földbirtokai, a jövőt a „szabad, önálló és független” nemzetben látja. Petőfi Sándor a nép költője, a népek világszabadságáról álmodik. A konfliktus adott. De nem ők döntenek.

A szabadságharcot leverik.

A magyar függetlenség nem kell az európai rendszernek.  Nem kell Ausztriának, nem kell a cári Oroszországnak sem. Franciaországnak sem kell. Elnökük, aki rövidesen III. Napóleon néven császár lesz, európai uralomra tör. Anglia és az USA ugyan befogadja Kossuthot, de se most, sem később nem lesznek a független Magyarország támogatói.

Kell-e a független Magyarország a mai Európának? Van-e mozgástere egy független Magyarországnak? A magyar kapitalizmus a rendszerváltás szülöttje. A rendszerváltás nem forradalom volt, hanem egy legújabb kori „kiegyezés” a nyugati világ, a magyar polgári ellenzék és a hatalmat addig gyakorló politikai erők között. Az így szerzett függetlenség eleve korlátozott volt, hiszen a rendszerváltás politikai és anyagi támaszát a nyugati tőke adta, és nyilvánvaló volt csatlakozásunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

A mai magyar tőkésosztály nem Kossuthként gondolkodik, nem akar szakítani. Széchenyiként a fennálló rendszeren belül akar reformokat és fejlődést.  Elfogadja a NATO és az EU uralkodó szerepét, mint ahogyan egykor Deák és Andrássy elfogadta Ferenc Józsefet közös uralkodónak.

De ne legyünk igazságtalanok! Ne mossuk össze a liberálisokat, akik „európai egyesült államokban” gondolkodnak a nemzeti-konzervatív erőkkel, melyek erős nemzeteket akarnak és belőlük felépíteni a nemzetek Európáját!

A liberálisok választása egyszerű. Értik ugyan, hogy a magyar emberek féltik a függetlenséget, ezért már azt hirdetik, hogy „merjünk hazafiak lenni”.  A szocialisták talányosabban három szót kapcsoltak össze: „Haza. Szeretet. Európa”. A lényeg ugyanaz: egységes tőkés Európa, ahol a függetlenségről már nincs értelme beszélni, hiszen minden jog egy közös európai birodalom kezébe kerül, a döntések hátterében pedig a bankok, a liberális tőke áll.

A nemzeti-konzervatív erők is azon vannak, hogy a „piacgazdaság, a demokrácia”, azaz a kapitalizmus megszilárduljon, de ők több tényezőre építenek. Úgy gondolják, hogy az Egyesült Államoknak katonai téren meg kell és meg lehet adni mindent, amit kérnek, de a magyar szuverénitás is megmarad. A baj az, hogy az USA egyre

többet kér.

Franciaország újabb és újabb Trianonokat akar Magyarországra erőltetni. Az ő szövetsége, mint már annyiszor, most is Románia. Macron legújabb javaslata az „európai újjászületés közös építésére” napóleoni terv Napóleon nélkül.

Németország más eset. A német tőkének legalább annyira kell Magyarország és Közép-Európa, mint a magyar tőkének Németország. Civakodni fognak, de találnak kompromisszumot. Legalább is ebben bíznak sokan.

Oroszországnak nem kell a független Ukrajna, de a független Magyarország igen. Kína a stabil Európai Unió híve, de nem akarja, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogyan a nagyhatalmak fütyülnek. Így a független Magyarország közép-európai hatalomként belefér a számításaiba. Izrael felismerte a veszélyeket, amelyek a zsidóságot Európában fenyegetik, és Magyarország egy stabil Közép-Európa egyik vezetőjeként biztonságot adhat a zsidóságnak.

Van itt egy kis bökkenő. Nem 1867-ben élünk, amikor a magyar és az osztrák elit kiegyezhetett egymással, anélkül, hogy a népet kérdezték volna. A ma a népek beleszólást akarnak Európa ügyeibe. Értik ugyanis, hogy egy olyan világban, ahol csak a pénz számít, nem lehet igazi függetlenség. A nemzet kiteljesedéséhez, a függetlenség megvédéséhez új Európára van szükség, a népek demokratikus együttműködésére.

2019. március 9.