Elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy a Munkáspártra is lehessen szavazni május 26-án. Kilenc párt indulhat, köztük mi is.

Mi megtettük azt, ami tőlünk függött: összegyűjtöttünk több mint 26 ezer ajánlást! Kemény munkával, lemondással, amiért köszönet jár mindenkinek. Hibákkal, ellentmondásokkal, amiket viszont meg kell szüntetnünk, új módszereket kell bevezetnünk, ha legközelebb is labdába akarunk rúgni a nagypolitika pályáján.

A Nemzeti Választási Bizottság is rendben találta a munkánkat. S bár voltak kötekedők, és nem kevesen olyanok, akiket nagyon zavar a Munkáspárt megjelenése az EP-választásokon, senki sem fordult a Kúriához, nem vállaltak be jogi csatákat.

A Munkáspárt új színfolt az EP-csatában, és erre sokan felfigyeltek. 2014-ben nem indultunk, a tíz évvel ezelőtti választásra pedig már nem érdemes emlékezni, mert minden megváltozott. A pártok is, az Európai Unió is. Ja, és mi is!

Miért indulunk? Nincsenek illúzióink. Sokan támogattak bennünket, mert értékelik, hogy kiállunk a nemzeti értékek és érdekek mellett és egy centivel sem távolodtunk el a három évtizede választott utunktól. Ez ma érték, és ezért becsülnek bennünket. Csak reménykedni tudunk, hogy ez a megbecsülés sokakat indít arra, hogy ránk is szavazzanak. De ez már nem tőlünk függ.

Miért indulunk mégis? Azért, mert látjuk, hogy Európában baj van, és úgy gondoljuk, hogy a kormánypártok válaszai nem elegendők a problémák kezelésére, a parlamenti ellenzék válaszai pedig egész egyszerűen rosszak és károsak.

Miben más a mi alternatívánk? Mindenek előtt abban, hogy egyszerre baloldali és nemzeti. Baloldaliak vagyunk, mert az embereknek, a dolgozóknak, a népnek akarunk jobb életet teremteni. Nemzetiek vagyunk, mert azt akarjuk, hogy a magyar nemzet ne híguljon fel, ne olvadjon szét, hanem élő és fejlődő része legyen a jövő Európájának. A két szót együtt használjuk. Aki a dolgozókért, a népért tesz, az a nemzet ügyét is szolgálja.

A kormánypártok nemzetiek, de nem baloldaliak. Nem tagadjuk, hogy sokat tesznek az emberekért, de a figyelmük középpontjában a gazdagok, a középosztály érdekei állnak.

A parlamenti ellenzék se nem nemzeti, se nem baloldali. Az MSZP hirtelen felfedezte a nemzeti zászlót, de nem meri leírni azt a szót, hogy hazaszeretet. A plakátjukon így szerepel: „haza, szeretet, Európa”. A DK pedig eleve bele akarja lökni az országot és vele együtt a magyar népet, a magyar dolgozókat az „európai egyesült államok” olvasztótégelyébe.

A háború vagy béke kérdéséről mindenki hallgat ezen a választáson, csak a Munkáspárt beszél róla. Mire fel a nagy hallgatás? Ki merne szót emelni a NATO és az EU politikája ellen? Ki merné kimondani, hogy rohanunk a háborúba és ha folytatódik az Oroszország elleni gazdasági hadakozás, ha egyre több csapatot hoznak az orosz határhoz, akkor el is jutunk a háborúhoz?

De ne legyünk igazságtalanok! A magyar miniszterelnök minap Pekingben a világ vezetőinek szemébe mondta, hogy „Közép-Európa pedig akkor szabad és virágzó, ha Kelet és Nyugat együttműködik egymással.” És sok mindent tesznek a magyar-orosz viszonyban is. A kérdés csak az, hogy eleget-e ahhoz, hogy ellensúlyozza a magyar-amerikai védelmi megállapodást, az amerikai nyomásra tett lépéseket. Talán igen, talán nem.

A Munkáspárt pedig ezzel szemben nem fél beszélni a háború reális fenyegetéséről, és világosan kimondja: ha nem akarunk háborút, megegyezésre van szükség az EU és Oroszország között.

Mások vagyunk abban is, ahogyan a politikához viszonyulunk. Mi senkit sem nevezünk patkánynak, mert ez a magatartás nem csak a szóban forgó személyt és pártját, de az egész magyar közéletet taszítja olyan mocsárba, ahonnan aligha tudunk kimászni.

Mi nem állunk buta ötletek mögé, csak azért, hogy ellenzékiségünket demonstráljuk. Nem támogatjuk a diákokat a nyelvvizsga eltörlésében, mert ezzel önmagukat csapják be, és a nemtudás a nemzetet rövidíti meg egy olyan világversenyben, amelyben az nyer, aki többet teljesít.

Aki a Munkáspártra szavaz majd május 26-án, egy más alternatívára szavaz. Segít abban, hogy minél többen felismerjék, függetlenségre és nyitottságra, új megoldásokra van szükség, ha élni akarunk. Mi pedig élni akarunk.

2019. május 4.