Szívem szerint azt mondanám, hogy hajnalodik, közeledik a reggel. A felkelő nap kiszorítja a sötétséget, már látjuk a bennünket körbe vevő világ körvonalait. Már el merünk indulni, merünk cselekedni.

Igen, a december óta tartó szakszervezeti megmozdulásokat látva, szívesen mondanám, hogy hajnalodik. De így van-e? Tényleg közeleg-e a reggel?

Blokád alá vesszük Budapestet! Megbénítjuk az országot! Nagyjából ezt ígérték a január 19-i tüntetések szervezői. Ki is mentek az utcára. Többen, mint korábban hasonló magyarországi rendezvényeken. De kevesebben, mint mondjuk egy átlagos párizsi vagy athéni tüntetésen. Budapest nem került blokád alá, és az ország sem bénult meg.

Ne tessék félre érteni! Nem csatlakozunk a kormánypárti média kárörvendő kommentárjaihoz. Nem örülünk, nem örülhetünk annak, hogy a szakszervezetek rendezvénye nem hozta meg a várt, vagy talán pontosabban fogalmazva, a beígért sikert. A szakszervezet a szervezett dolgozót jelenti, s nekünk nincs fontosabb, mint a dolgozó emberek sorsa.

Nos, pontosan ez a lényeg! Párizsban valóban tízezrek mennek az utcára. Nem csak azért, mert nem akarnak újabb bevándorlókat. Azért tüntetnek, mert Macron szemét módon becsapta a franciákat. Mindent megígért, most meg mindent elvesz, ami a francia dolgozóknak fontos. A 35 órás munkaidőt, a nyugdíj kedvezményeket és sok más dolgot, amit a francia szakszervezetek sok évtizedes munkával kiharcoltak.

Tetszenek érteni? Sok évtizedes munkával kiharcoltak.
A francia dolgozó tudja, hogy mi a kapitalizmus. Őt is lehet manipulálni, elvakítani a fogyasztói társadalom fényeivel, de ő tudja, hogy most olyat rabolnak el tőle, amiért ő megküzdött a tőkésekkel szemben.

A magyar dolgozótól nem most kezd rabolni a tőke. Harminc éve a tőke elvette a magyar dolgozóktól azt, amivel a franciák sohasem rendelkeztek, a gyárakat, a bankokat, a politikai hatalmat. Ezzel mértek csapást a dolgozó emberekre. De ezt elfelejtik az emberek, és a szakszervezetek vezetői pedig nem is emlékeztetik erre őket.

Mint ahogyan arról sem beszélnek, hogy azért juthattak el a dolgozók a rabszolga törvényig és más disznóságig, mert nem harcoltak ellene. A dolgozók sem, a szakszervezetek sem. Arról is hallgatnak, hogy az MSZP, amely most szavakban nagyon harcos lett, 12 évig volt hatalmon, és sem Horn, sem Medgyessy, sem Gyurcsány nem csináltak olyan munka törvénykönyvét, ami a munkavállalónak, a dolgozónak kedvezne.

A szakszervezetek egyik-másik vezetője már nálunk is a tőke elleni harcról beszél, amire a vörös dzsekibe öltözött MSZP-elnök még rá is kontráz. Csakhogy ki veszi ezt komolyan? Miféle tőke elleni harcról beszélnek, amikor csak egy alternatívát kínálnak az embereknek. Váltsuk le Orbánt, és utána miénk a világ!

Ez azonban nem igaz. Ha megbuktatják Orbánt, aminek ma a legkisebb esélye sincs, de marad a Fidesz, akkor jön egy másik Orbán. Ha megbuktatják a tőke érdekeit kiszolgáló Fideszt, jön egy másik párt, amely ugyanúgy, vagy talán még jobban kiszolgálja a tőke érdekeit.

Miféle tőke elleni harcról lehet szó, ha a szakszervezetek vezetői odaengedik a tüntetéseikre a nyilvánvalóan tőkés pártok embereit? Sőt, a végén még át is engedik nekik a vezető szerepet. December 8-a még a dolgozókról szólt. Január 19-én a dolgozó már csak ürügy volt, amire lehet hivatkozni.

Ki veszi komolyan azt, hogy a fehér sapkába bújó ellenzéki képviselőnők a dolgozó emberekért mennek az utcára? Mitől lenne jobb a dolgozó embernek, ha a köztévében több ellenzéki beszélhetne, mint most? Akkor sem a dolgozó beszélne, még csak nem is róla beszélnének, hanem a tőkés pártok egymás közötti öldöklése folyna.

Mitől lenne jobb a dolgozó embereknek, ha mondjuk, belépnénk az Európai Ügyészségbe? Nagyobb lenne a kenyér az asztalon? Több lenne a fizetés? A dolgozó ellenőrizhetné az ország pénzének elosztását? Ugye, harminc év kapitalizmus után nem vagyunk ennyire naivok?

A szakszervezetek harca akkor lehet sikeres, ha találkozik a társadalom támogatásával. Senki sem szereti, ha nem jut el a munkahelyére, mert a sztrájk miatt nem mennek a vonatok.
De megértik, hogy a jó célért áldozni kell.

De most hirtelen túl sok lett a cél. Egyszerre akarnak változtatni a munka törvénykönyvén, a nyugdíjrendszeren és a fizetéseken is. Ez nem megy, bármennyire is fáj!

Mást kell tenni. Biztassuk az embereket, hogy lépjenek be a szakszervezetbe. Minden aktív korú munkáspárti tag legyen a szakszervezet tagja is. Ott a helyünk. Ott kell felvilágosítani az embereket. Ott kell harcra biztatni őket. Ott kell tennünk azért, hogy a nap sugarait ne nyomja el ismét a sötétség, és köszöntsön be végre az ébredés, a reggel.

2019. január 26.