A múlt szerdán európai napom volt. Délután az interneten figyeltem, hogy feszítik keresztre Magyarországot az Európai Parlamentben. Igen, Magyarországot és nem csupán az Orbán-kormányt. Eltérően ugyanis a magyar liberális képviselőktől, én úgy gondolom, hogy az EP-ben, Brüsszelben nem lehet szétválasztani Magyarországot és a magyar kormányt. Budapesten lehet, sőt kell is. Brüsszelben és sehol másutt a világban meg nem lehet.

Ellenzékinek lenni, a kormányt bírálni itthon kell. A csatákat itthon kell megvívni. Bemártani, bemószerolni az ország vezetését külföldiek előtt, az ellenzék gyengeségének a jele. Ha van elképzelésed a jövőről, vannak tisztességes, szavahihető embereid, akkor nem kell külföldi segítségért rohanni. Ha mindez hiányzik, akkor futás Brüsszelbe! Politikai támogatásért, pénzért, s ki tudja, egyszer talán katonákért is. Végül is a NATO is ott van.

Este a Hír TV-be hívtak. Ha én lennék az EP-ben, nem viselkednék így – mondtam. Nem játszanék alá azoknak a gazdasági és politikai erőknek, amelyek egyáltalán nem a magyar demokráciáért aggódnak, hanem egy olyan EU-modellt akarnak a népekre erőltetni, amelyben néhány nagy ország tőkés körei uralkodnak és felszámolnak mindent, ami az uralmuk útjában áll.

Mi áll az útjukban? Te! A Te magyarságod. A Te magyar nyelved. A Te történelmed és hagyományaid. A Te öntudatod és önállósági vágyad. Az, hogy Te úgy akarsz élni, mint ők, és most már kész vagy sztrájkolni is ezért. Az, hogy kezdesz rájönni, hogy az EU nem jótékonysági szervezet, hanem a milliárdosok fegyvere arra, hogy Téged elnyomjon és kordában tartson.

Vedd észre: Brüsszelben Orbánt ütik, de a pofonok neked is szólnak. Ne akarj több lenni, mint ami vagy: egy csóró kelet-európai! A gyereked neveld arra, hogy ő európai és nem magyar. Ne azzal törődjön, hogy ő munkás, dolgozó, magyar! Európai legyen!

Bevándorlókat nem akar a Munkáspárt, mondtam. Függetlenséget, szuverenitást viszont igen. A gazdagok Európáját nem akarjuk, de az európai népek demokratikus együttműködését igen. Háborúkat, szankciókat nem akarunk, de megegyezést és békét Oroszországgal viszont igen.

Sok elismerő szót kaptam, amit köszönök. Gondolkodó emberektől kaptam, akik értik, hogy folyik Európa újrafelosztása, és rajtunk is osztozkodni akarnak. Olyanoktól, akik értik, hogy idehaza higgadt gondolkodásra, cselekvésre van szükség, és nem utca színházra, nem ingyen cirkuszra, ami nincs is ingyen, hiszen a liberális ellenzék is költségvetési pénzekből tartja el magát.

De kaptam gusztustalan, durva üzeneteket liberális oldalról. A „Thürmer Orbán fenekét nyalja” internetes hozzászólás még a civilizáltabbak közé tartozik. Élvezettel mocskolódnak azok, akik valaha a Munkáspártban voltak, de ma a légüres térben mozognak. Nem agitálnak az utcán a tőke uralma ellen, nem vesznek részt időközi választásokon, nem teszik kockára munkahelyüket, ahogyan sok-sok mai munkáspárti tag teszi. A Facebook-forradalmárok buta önteltségével osztogatják az észt.

Üzenem mindenkinek: a Munkáspárt ellenzéki párt. A mai világban akarunk a dolgozóknak, a népnek jobb életet. Bíráljuk a kormányt, amikor a tőke javára dönt a dolgozók ellenében. Támogatjuk a szakszervezetek, a dolgozók harcát a jobb fizetésért, a jobb munka törvénykönyvért. De nem állunk egyik oldalra sem, amikor az egyik gazdag üti a másikat.

Kemény harccal ma is sok mindent el lehet érni, de mindent nem. Ha azt akarjuk, hogy a világ fejlődése a dolgozó embereket, a népet szolgálják, és ne a tőke hasznát, akkor más társadalmat kell teremtenünk. És fogunk is. Lehet, hogy nem ma, nem is holnap, de fogunk.

2019. február 9.