1919 májusában a Tanácsköztársaság hadserege bevonult a Felvidékre. Kiverte onnan a csehszlovákokat, akik román szomszédainkhoz hasonlóan szerettek volna egy szép darabot kiharapni Magyarország testéből. Magyarországra ugyanis szabad prédaként tekintettek akkoriban. Az Osztrák-Magyar Monarchia darabjain akartak osztozkodni. Ezt tették az Oszmán Birodalommal, és manapság ezt teszik a Balkánnal vagy Szíriával.

A magyar csapatok előtt komoly dilemma állt: vörös vagy nemzeti lobogóval meneteljenek Kassa vagy Eperjes utcáin? A kormány döntött: legyen vörös! Meg lehet érteni őket. Egy új világ üzenetét akarták felmutatni, és ennek a világnak a jelképe a vörös zászló volt. A döntés mégsem volt szerencsés. Magyar katonák magyar földekért, nemzeti érdekekért harcoltak. Jobb lett volna a nemzeti!

Manapság ugyan nem kell bevonulni a Felvidékre, de a kérdés változatlan. Vörös vagy nemzeti? Legyen vörös! Végül is hiszünk abban, hogy a pénz, a tőke uralmát fel fogja váltani egy jobb rend, ahol nem a pénz számít, hanem az ember, a dolgozó ember. És ebben nem csak mi hiszünk. Hisznek a német munkások is, akik nem Győrben dolgoznak, hanem az Audi más gyáraiban, s tudják: ha több bért akarsz, meg kell küzdeni a tőkésekkel. Itt is, ott is. Miért ne segítene a német szakszervezet a győrieknek? Egy az ellenfél, egy a cél, és talán egy világról is álmodnak, ahol a jobb fizetésért nem kell sztrájkba menni.

Szükség van a nemzeti zászlóra? Bizony, hogy szükség van, nagyon is. Tévedés ne essék! A nemzeti határokat nem a munkások, a dolgozók milliói bontják le, hanem a multinacionális vállalatok. Nem a munkások, a dolgozók internacionalizmusa rombolja a nemzeteket, hanem a tőke globalizmusa.

A tőke a bankok korlátlan és akadálytalan uralmát akarja kiterjeszteni Európára és a világra. A dolgozónak védekeznie kell, s a nemzetállam saját szabályaival, fékjeivel védelmet jelent. Nem teljeset, de védelmet.

A tőke világpolgárt akar faragni belőlünk. Felejtsd el, hogy magyar vagy! Európai vagy! Ez számít! De mi magyarok vagyunk! Trianonban elvették a földjeink nagy részét, bízva abban, hogy felmorzsolódik a magyar. Most a lelki tartásunktól, történelmünktől, identitásunktól akarnak megfosztani, bekényszerítve a megfoghatatlan európaiság börtönébe. Kell a nemzeti zászló!

Az európai egyesült államok a liberálisok álma. Egy szűk csoport uralná, a német, tán a francia tőke is. A mi válaszunk a dolgozók, a népek, nemzetek demokratikus együttműködése.

A liberálisok nyílt társadalmat akarnak, ahol nincsenek szabályok, mindent szabad és mindent lehet. Mi olyan társadalmat akarunk, ahol stabil értékek vannak. Stabilak, mert a többség, az emberek, a nép érdekeit és vágyait testesítik meg.

A jövő társadalma nem falanszter lesz, ahol Madách szavaival a „régi eszmék többé nincsenek.” Nem hiszünk Lucifernek, aki szerint a hon, a haza korszerűtlen, kisszerű, s „most már egész föld a széles haza.”

Az új közösségi társadalom nem a nemzetet számolja fel, hanem a tőke, a pénz uralmát. A népeket a kapitalizmus formálta nemzetté a 19. században. A 20. században ugyanaz a tőke kezdte lerombolni a határokat, mert a nemzet akadállyá vált a világuralom útján, s a 21. században végképp le akar számolni vele.

Még vannak, akik a kapitalizmus nagy táborában is ellenállnak a liberális eszmék vezérelte világállam eszméjének, és a nemzet szellemi és anyagi erejét, hitét tekintik a fejlődés mozgatóerejének. De meddig képes ellenállni? A pénzre épülő kapitalizmus célja nem a nemzetek, a népek boldogulása, hanem az, hogy a befektetett tőke minél több hasznot hozzon. Ez a tőke sajátja, ami alámossa a nemzeti hagyományok, sőt a hit erejét is.

A nemzetek jövője attól függ, képes-e az emberiség levetni a pénz uralmát. A közösségi társadalomnak nem azért kell a fejlődés, hogy egyesek pénztárcája vastagabb legyen. A népek, a nemzetek elől akar minden akadályt elhárítani. Nemzeti vagy vörös? Nos, csak egy jó és perspektivikus válasz van: nemzeti és vörös!

2019. február 16.