Tettük, amit tennünk kellett

Harminc éve, 1989 októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Háború Jugoszlávia ellen

• A Jugoszláviával szembeni nemzetközi büntető intézkedések egyre inkább instabilitást eredményeznek a Balkánon, veszélyeztetik a térség békéjét: a szankciók következtében eddig már mintegy 100 milliárd dolláros veszteség keletkezett a térségben – jelentette ki Zoran Lilic jugoszláv szövetségi elnök annak a kétnapos tanácskozásnak a megnyitóján, amelyet a Jugoszláv Baloldal (JUL) elnevezésű szervezet rendezett „A Balkán a stabilitás és az együttműködés térsége címmel. A tanácskozáson jelen van Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is. (MTI, 1995. július 21.)

A jugoszláv honvédelmi minisztérium lerombolt épülete

A tőkés rendszerváltást 1989–91 között minden kelet-közép-európai országban végrehajtották. Szinte mindenütt csendben zajlott le, nem voltak összetűzések. A hatalmat a nyugat segítségével átjátszották a tőkés ellenzék kezébe. Az embereket manipulálták, észre sem vették, hogy elvették a néptől a hatalmat.

Jugoszláviában a rendszerváltás nem ment ilyen egyszerűen. Jugoszlávia népei a második világháború során maguk küzdöttek a függetlenségükért és alapvetően maguk is vívták ki a felszabadulásukat. A függetlenségért vívott harc összekapcsolódott a szocializmusért vívott harccal.

1990 után a Jugoszlávia népei ellenálltak a rendszerváltásnak. A nyugat ekkor először blokád alá vette az országot, majd 1999 tavaszán háborút indított ellene. A Munkáspárt az első perctől kezdve a jugoszláv nép mellé állt. Az egyetlen magyar párt volt, amely fellépett a háború ellen.

Milosević – Thürmer

• „Slobodan Milosević szerb elnök szombaton Belgrádban fogadta Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét.” (MTI, 1995. július 22.)

Az MTI korabeli közlése szokatlanul rövid. Ekkoriban Horn Gyula a magyar miniszterelnök, az MSZP és az SZDSZ együtt van hatalmon. Magyarország még nem tagja a NATO-nak, de Horn mindent megtesz azért, hogy az legyen. Gyűlöli Jugoszláviát, különösen Szerbiát. Úgy látja, hogy a Jugoszlávia elleni nyugati embargó és háborús politika támogatásával jó pontot szerezhet a NATO-nál.

A Munkáspárt és személy szerint Thürmer megtöri a vélt „szerbellenes egységet.” Nem akarunk háborút, nem támogatjuk a Jugoszlávia elleni akciókat, mondja Thürmer a szerb elnöknek. Milosević (1941-2006) Jugoszlávia elismert vezetője, a független Jugoszlávia következetes harcosa. A két politikus között kölcsönös tisztelet alakul ki. Még sokszor találkoznak.

Háború helyett együttműködést!

Lerombolt híd Újvidéken

• Slobodan Milosević szerb elnök pénteken Belgrádban fogadta Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét, aki csütörtök óta tartózkodik a jugoszláv fővárosban. A Milosević elnökkel folytatott megbeszélés után Thürmer Gyula látogatást tett a szerb kormánynál, s találkozott Dusan Vlatković pénzügyminiszterrel és Dragan Kostić bányaügyi miniszterrel. A találkozón Thürmer hangsúlyozta: a magyar vállalkozók élénk érdeklődést tanúsítanak a jugoszláv partnerekkel való együttműködés iránt. (MTI, 1996. február 9.)

A Munkáspárt segítségével több magyar üzletember utazik ki Szerbiába. Egyre többen ismerik fel, hogy jók a gazdasági együttműködés lehetőségei. Egy akadály van: a politika. A szerb és jugoszláv vezetés biztosítja Thürmer Gyulát, hogy jugoszláv részről nincs akadálya a kapcsolatoknak. Várják a magyar vállalkozókat. A magyar vállalkozók gyakoroljanak nyomást a magyar kormányra az embargó feloldása érdekében.

Mira Marković

• Belgrádi tárgyalásai során Thürmer Gyula találkozott Mira Markovićcsal, az Egyesült Jugoszláv Baloldal (JUL) vezetőjével. (MTI, 1996. február 9.)

Mira Marković és Slobodan Milosević 1996-ban

A jugoszláv baloldal ekkoriban három pártban szerveződik. A Szerb Szocialista Párt, a Jugoszláv Baloldal (JUL) és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége alkotják. A Munkáspárt mindhárom erővel szoros kapcsolatot ápol. „A magyarországi és jugoszláviai baloldali erők döntő szerepet játszottak abban, hogy a magyar-jugoszláv viszony nem lett még rosszabb” – nyilatkozta akkor Thürmer.

Mira Marković (1942-2019) asszony Milosević elnök felesége. Támogatják egymást. Mira a legnehezebb időkben, 2000 után sem tagadja meg férjét, pedig a nyugat bőségesen megjutalmazná érte. Férje halála megrázza, de még 13 éven át küzd férje és a jugoszláv nép igazáért.

Akarnak-e a szerbek háborút?

• A jugoszláv vezetés nem tekinti országát hadiállapotban lévőnek Magyarországgal, annak dacára sem, hogy ez utóbbi tagja a Jugoszlávia ellen támadást indított NATO-nak – jelentette ki Thürmer Gyula Slobodan Milosevićcsel folytatott csütörtöki belgrádi megbeszélését összegezve. (MTI, 1999. április 9.)

Akik támogatták a háborút: Jerzy Buzek lengyel, Miloš Zeman cseh és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Solana NATO-főtitkárral

1999. március 24-én a NATO megtámadja Jugoszláviát. Lebombázzák a katonai létesítményeket, gyárakat, kórházakat, a hidakat. Jugoszlávia népe ellenáll.

Magyarország és Jugoszlávia kormánya között nincs érintkezés. Ebben a helyzetben a Munkáspárt segítségével üzen Milosević: a szerbek nem akarnak háborút. A Munkáspárt követeli, hogy Magyarország maradjon ki a háborúból, ne adja át területét katonai célokra. A miniszterelnök ekkor Orbán Viktor, a külügyminiszter Martonyi János.

Az MSZP a háborút támogatja

• Thürmer Gyula belgrádi látogatása illik abba a sorba, amelybe az 1991-es moszkvai szélsőbaloldali puccskísérlet és Szaddám Husszein iraki elnök munkáspárti támogatása tartozik – nyilatkozta Kovács László szocialista pártelnök. Az MSZP szerint a konfliktusért egyértelműen Milosević elnököt és a szerb politikát terheli a felelősség. (MTI, 1999. április 9.)

Akik a háborúért felelősek: Bill Clinton amerikai elnök és Javier Solana, NATO-főtitkár

A Milosević Thürmer-találkozóra reagál az MSZP akkori elnöke, Kovács László is. De miről is beszél Kovács?

1991-ben a Munkáspárt azokat az erőket támogatta, amelyek szocializmust és a Szovjetunió megőrzését akarták. Az MSZP Jelcint támogatta, aki a Szovjetunió szétverését, a kapitalizmus bevezetését akarta.

A Munkáspárt Irak esetében mindig azt mondta: elítéljük a háborút, senkinek sincs joga lerohanni szuverén országokat. Az MSZP a háború mellett volt.

1999-ben a háború már nem Irakban, hanem a magyar határ közvetlen közelében folyt és Magyarország hadviselő fél volt. A Munkáspárt ellenezte a háborút, és tett ellene, az MSZP viszont támogatta.