A marxizmus a munkásosztály tudományosan megalapozott elmélete a tőkés rendszer megismerésére, a munkásosztály harcának megszervezésére, a szocializmus megteremtésére.
Használható-e a marxizmus ma?
Tőkés ellenfeleink azt hangoztatják, hogy a marxizmus ma már nem használható elmélet. Szerintük a marxizmus csak a XIX. század elmélete. Másrészt szerintük a marxizmus annak a munkásosztálynak az elmélete, amely ma már nem létezik, vagy csak kis mértékben. Ez azonban nem igaz!
Marx valóban a XIX. században élt, és valóban az akkori viszonyok között dolgozta ki elméletét. A marxizmus azonban egy módszer, egy szemlélet. Azt jelenti, hogy osztályalapon vizsgáljuk az eseményeket, azt keressük, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Másodszor azt is jelenti, hogy mi a munkás, a dolgozó szemszögéből vizsgáljuk a világot és az ő érdekében akarunk cselekedni.
Nem igaz az sem, hogy a munkásosztály megszűnt létezni. Az igaz, hogy az informatika korát éljük. Az informatika korában az információ válik központi tényezővé, és igaz az is, hogy az értelmiségi szakmák és a szolgáltatások szerepe megnő.
Csakhogy!
Egy: munkásság létezik a hagyományos iparágakban, amelyek még nem szűntek meg. Magyarországon van autógyártás, műszergyártás, építőipar és sok minden más.
Kettő: a munkásosztálynak, mint társadalmi osztálynak nem az az egyetlen ismérve, hogy fizika munkát végez. A munkásosztály helyzetét az határozza meg, hogy nincs tőkéje, nem irányító munkát végez, és jóval kisebb jövedelme van, mint a tőkéseknek, vagy a menedzsereknek. Ebben az értelemben a munkásosztály része a szolgáltatásban dolgozók nagy része is. A Tesco pénztárosa lényegét tekintve ugyanúgy munkás, mint az Audi szerelője. Az ápolónő, a postás, a banki alkalmazott, a mozdonyvezető ugyanúgy munkás, mint a hegesztő az építkezésen.
Három: a tőkés mindegyik kategóriát kizsákmányolja, legfeljebb eltérő módszerekkel. A lényeg azonban ugyanaz. Egyik sem kapja meg azt a többletértéket, amelyet munkájával előállít.
Az informatika kora nem tüntette el a munkásosztályt, csak megváltoztatta a létezésének körülményeit. Az informatika kora nem szüntette meg a tőkés és a munkás ellentétét, nem szüntette meg a kizsákmányolást.
Ennek alapján tehát az osztályharc sem szűnt meg az informatika korában. Akkor viszont időszerű a marxizmus, mint a korhoz alkalmazkodó gondolkodási és cselekvési módszer.
Hogyan lehetünk marxisták ma, Magyarországon?
Először is: tanulni kell! A marxizmus tudomány, tudományos módszer, elmélet. Nem lehet kitalálni. Ezt is meg kell tanulni! Ezt segítik Marx, Engels, Lenin és mások művei, és természetesen a Munkáspárt kongresszusi és más dokumentumai is.
Másodszor: osztályalapon kell vizsgálnunk az eseményeket, azt kell keresnünk, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg. Nem a XIX.-XX. századi marxista-leninista mondatokat kell ráhúzni a mai valóságra, hanem a marxista módszert követve a mai konkrét helyzet mai konkrét elemzésével kell következtetéseket levonnunk.
Ha marxista módon elemezzük például a mai Magyarországot, akkor azt mondhatjuk: az MSZP is tőkés párt és a Fidesz is tőkés párt. Mindkét párt a magántulajdonra épülő társadalmat akarja, és nem valami mást. Mindkét párt a tőkés pártok uralmát akarja, s fellép minden erő ellen, amely egy másik rendszert akar. Mindkét párt támogatja Magyarország tagságát a tőkés szervezetekben, így a NATO-ban és az Európai Unióban.
Ha marxista alapon elemezzük a magyar társadalmat, akkor könnyű belátni, hogy a sajtó, a média nem valami független elem, hanem a politikai felépítmény része, amely általában kiszolgálja a tőkés rend érdekeit, és ezen belül konkrétan a tőkésosztály adott csoportjának érdekeit.
Harmadszor: a munkás, a dolgozó szemszögéből kell vizsgálnunk a világot és az ő érdekükben kell cselekedni.
A Munkáspárt marxista alapon döntött például akkor, amikor kimondta: a munkásság érdeke az önálló és politikailag, ideológiailag független Munkáspárt léte. A Munkáspárt ezért nem kapcsolódik egyik polgári párthoz sem, sem a Fideszhez, sem az MSZP-hez, de mindkettő irányában nyitott minden olyan lépésre, amely a munkások érdekeit szolgálja.
Negyedszer: a marxizmust nem csak tanulnunk kell, hanem a gyakorlatban valóra is kell váltanunk, azaz harcolnunk kell a munkások érdekeiért. Ennek eszköze ma a marxista-leninista párt.
A Munkáspárt marxista módon döntött, amikor kimondta: a mai helyzetben csak akkor tudunk a munkásnak segíteni, ha fegyelmezett tagok, szervezett, hatékonyan működő harci szervezetét építjük fel.
Ötödször: tanulmányoznunk kell a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. Át kell vennünk mindazt, ami nálunk is hasznosítható.
Ugyanakkor a magyar sajátosságoknak megfelelő nemzeti módon kell alkalmaznunk a marxizmust, és meghatározni a párt konkrét feladatait.
Internacionalista módon együtt kell működni más kommunista pártokkal, segítve egymás küzdelmét.