Cikkek
 

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel

Balszemmel

Digitális tábla

Kezdem csípni a szocikat. Mernek álmodni, nem úgy, mint ezek a földhöz ragadt fideszesek. Rólunk, hétköznapi pondrókról nem is beszélve. Egy ország szeméről hullott le a múlt századi elmaradottságunk hályoga, amikor egy igazi 21. századi elme, Tatai-Tóth András, az MSZP-frakció oktatási és kulturális munkacsoportjának vezetője minap felfedte a szocik nagy ívű terveit. Digitális tábla kell nekünk minden iskolába! Mit minden iskolába, minden osztályba!

A társadalmi fejlődésben lemaradtak kedvéért mondom, hogy a digitális tábla olyan, mintha összekapcsolnád a számítógépet, a DVD-t, a TV-t és a multiplexmozit kicsiben. Cola Light-ot és popkornt nem adnak hozzá, de az minden korszerű gyereknél úgyis van. Hát igen, most már tudom, miért nem vagyunk Amerika. A tábla miatt. Mi megragadtunk a sima táblánál és a csikorgó krétánál, vagy jobb helyeken beújítottunk egy műanyagtáblát.

Digitális táblát nekünk! Igen, ez korunk mindent elsöprő programja. Ne törődj vele, hogy darabja 300 ezernél kezdődik, de amit érdemes megvenni, egy millió fölött van. Ne törődj azzal, hogy az ELTE-n nincs WC -papír sem, a falusi iskolában meg fűtés. Azzal meg végképpen ne törődj, hogy a faluból naponta egyszer megy busz, és ha a gyerek lekési, az iskolából is kimarad. Nagyon helyes, nem kell mindenkinek tanulni!

Bontott csirke, bontott csirke!

Pénteken vásároltam be a hétvégére. Egy kiló csirkemell csont nélkül 1750 forint volt. Ugyanaz, ami egy éve 1100 forint volt. Nem lazac, nem fehérpecsenye, nem bélszín, csak egyszerű csirkemell, amiből gyerekkoromban csongrádi nagynénémnél annyit ehettem, amennyit nem szégyelltem.

De még pár éve se nagyon bántam, ha a hentes megkérdezte: lehet harminc dekával több? Lehetett! Ma nem lehet! 1750 forint nagyon sok pénz, legalábbis többségünknek az.

Ezer forint alatt csak pulyka-felsőcomb volt, az is csonttal. Az idén 43 százalékkal lett drágább a liszt, s nem csak drágább, rosszabb is.
Szegény anyám magyarázkodott vasárnap, amikor villa helyett kanállal kellett enni a túros lepényt: a túró is rossz, a liszt meg még rosszabb. 35 forint a tojás. Misi úr, a házmester, aki falusi rokontól vesz át tojást eladásra, már nem tud alámenni a bolti áraknak, úgy felmentek a takarmányárak. Ilyen árak még soha sem voltak. Naivan sokan azt hitték, hogy az EU-csatlakozás után lemennek az árak, mert olyan nagy lesz a verseny. Az árak nem mentek le, sőt! Persze, csirkecomb nélkül még meg lehet lenni.

Feleségem mondta is, hogy vége a filé-korszaknak, ezentúl bontott csirkét hozzál, a mellet kirántjuk a gyerekeknek, a többiből meg leves lesz.

Kék cipő

Pár hete a kínai nagykövet adott fogadást nemzeti ünnepük alkalmából. Te, ezt a Kínát meg se ismernéd! Képzeld el, a nagykövet szmokingban! Hol van már a Mao-zubbony!

Szmoking, abból is a legdivatosabb, legmárkásabb! A katonai attasé a néphadsereg új díszegyenruhájában, elegáns feketében, amilyen az amerikaiknak sincs. Mindenki elegánsan, így illik, elvégre nemzeti ünnep. Hazánk vezetését két kiváló férfiú képviselte. A parlament szocialista alelnökével semmi bajom. Elegáns volt, szép beszédet mondott. Arról nem ő tehet, hogy a jelen lévő ezer emberből cirka nyolcszáz csak annyit tudott róla, hogy fontos ember, mert egyébként nem ülne az elnökségben.

Na de, a honvédelmi miniszterünk! Ő aztán világfi a javából! Nem hagyja magát holmi konvenciókkal megkötni. Le a konzervatív szmokinggal! Le a szellemünket bénító hagyománytisztelettel! Szekeres Imre egy új világ friss fuvallatát hozta a fogadásra. Gyönyörű szép világoskék öltönyt öltött, de abból sem akármilyent, hanem sportöltönyt.

Tudod, az olyan, aminél az asszonynak nem kell élt vasalni a nadrágba, mert él nélkül gyártják. Az árát egyszerű megállapítani: minél gyűröttebb, annál drágább. A világoskék öltöny gyűröttségéből ítélve, Imrénk nem sajnálta a napidíjat élete álmára.

A fogadáson letettem a nagyesküt, hogy nem személyeskedek még a Balszemmel-ben sem a honvédelmi miniszterrel. Ha világoskék, hát legyen világoskék!

Na de pár nappal később a Honvédelmi Minisztérium hivatalos honlapján beszámoltak Szekeres Imre olaszországi útjáról. És képzeld el, ott a fénykép! Imrénk az eleganciájukról híres olaszok között kék cipőben. Világoskékben!

Imrénk, úgy tűnik, kedveli a divatos színeket. Valamikor a vörösről álmodott, majd a rózsaszín jött, mostanság a kék. Miniszter Úr, jobb, ha tőlem tudja: a kék nem maradhat örökké divatban.

Thürmer Gyula