Cikkek
 

Nevessük együtt Kádárral
Fekete pont

Történelem

Kádár János Deng Xioapinggel az 1987-es kínai látogatásakor
Kádár János Deng Xioapinggel az 1987-es kínai látogatásakor

Kádár 1987 októberében ellátogatott Kínába. Az esemény már önmagában is történelmi jelentőségű volt, hiszen a megelőző két évtizedben a pártkapcsolatok lényegében szüneteltek Magyarország és Kína között. Kádár ekkor találkozott Kína akkori tényleges vezetőjével, Deng Xioapinggel.

Deng nyolc évvel volt idősebb Kádárnál, 1904-ben született. Sok hasonlóság van a kettőjük életútjában. Mindketten korán elkötelezték magukat a kommunista párttal, Deng 18 évesen, Kádár 23 évesen lett a párt tagja. Deng is, Kádár is évtizedeken át fontos tisztségeket töltöttek be saját pártjukban. Deng 34 évesen a japánok elleni harc egyik meghatározó vezetője. 52 éves korában a Kínai KP főtitkára, a kínai vezetők első nemzedékének kiemelkedő tagja. 74 évesen fogalmazza a reform és nyitás máig is követett politikáját.

Kádár 1952-54-ben két évig ült koholt vádak alapján börtönben. Deng Xiaoping 1966-ban, a kulturális forradalom idején lett kegyvesztett, megfosztották minden politikai és katonai tisztségétől. Börtönbe ugyan nem került, de a Pekingtől messze eső, dél-kínai Jiangxi tartományban, Xinjian város traktorgyárába osztották be munkára. Deng is, Kádár is vitathatatlanul nagy visszatérők voltak, akik meghurcoltatásuk és megaláztatásuk ellenére sem veszítették el hitüket, képesek voltak visszatérni a nagypolitikába, sőt életük fő műve is csak ezután következett.

Kádár három évtizede nem járt Kínában. A kínai konyha furcsa volt neki. Akkoriban itthon egy kínai étterem volt csupán, de Kádár nem járt oda.

Egyébként is a szokások embere volt. Húsleves, krumplileves, tésztaételek. A pekingi utazás során megkóstolta a kínai konyha finomságait, de - finoman szólva - nem vált fanatikus élvezőjévé. Az egyik díszvacsorán Kádár már meglehetősen éhes volt. Amióta eljött Budapestről, az pedig régen volt, vágyott egy jó húslevesre. Amúgy magyarosan, sok tésztával.

Ezen az estén tényleg szolgáltak fel levest a kínai vacsorán, ami tényleg még hasonlított is a magyar húslevesre. Színe is aranyszínű, íze is jó. Kádár jó ízűen kanalazta a levest. Mi ez a fekete pont a "tészta" végén? - kérdezte a kínai kísérőt, mindenféle hátsó szándék nélkül.

Az egy kis dísz, amit a kínai munkások a kedves vendég tésztájára odafestettek. - lódította a kísérő, aki nem vette a bátorságot, hogy bevallja: Kádár elvtárs, amit maga eszik, az nem metélt tészta, hanem valami tengeri giliszta. A pötty pedig a szeme. Kádár még sokáig dicsérte idehaza a kínai húslevest, és nagy tisztelettel tette hozzá: képzeljék, milyen szorgalmasak a kínai dolgozó emberek, micsoda kitartó munka kell ahhoz, hogy minden tészta végére ráfessenek egy fekete pontot.