A szabadság

Nemet mondtunk a NATO-ra

Harminc éve, 1989 októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű, becsületes, dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Nem a Bokros-csomagra

  • „Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével találkozott kedden, az országgyűlési irodaházban Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának vezetője. A két politikus a kormány gazdasági stabilizációs tervéről cserélt véleményt. Thürmer Gyula a találkozó után azt nyilatkozta: azt szeretnék, ha a parlament levenné azt a napirendről, és új intézkedéscsomagot dolgoznának ki. A Munkáspárt szerint a kormánynak az év végéig le kellene állítania a nagyvállalatok és a bankok privatizációját, és hitelek, valamint kötvénykibocsátás helyett meg kellene egyeznie a jegybankkal és az állami bankokkal kedvezményes kölcsönök folyósításáról. Thürmer hozzátette: ők elsősorban a NATO-kiadásokon és az egyházi ingatlanok visszaadásán takarékoskodnának. Tárgyalásokat kezdeményeznének a külföldi adósságokról is. Szekeres Imre kijelentette: nem tartja megvalósíthatónak a Munkáspárt javaslatait.” (MTI, 1995. május 23.)

Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere volt. Az IMF tanácsait követve a szociális kiadások drasztikus csökkentését hirdették meg. Horn és kormánya becsapta a népet. Egyrészt ingyenessé tették a nyugdíjasok számára a városi közlekedést, másrészt pedig kiárusították az országot. A Munkáspárt erre mondott nemet. Ezzel a két párt között először jött létre nyílt, és feloldhatatlan politikai konfliktus.

Népszavazást a NATO-csatlakozásról!

  • „A Munkáspárt népszavazást kezdeményez Magyarország NATO-csatlakozásáról. Thürmer Gyula elmondta: a jelenlegi kormányprogram ugyan tartalmazza a csatlakozásról szóló referendum tervét, azt azonban csak akkor írnák ki, ha már lezajlottak a belépésünk feltételeit meghatározó tárgyalások. A Munkáspárt ezzel szemben úgy látja: a magyar lakosságot foglalkoztatja ez a probléma, jelentős része pedig már elég információval rendelkezik a NATO-tagság előnyeiről és hátrányairól ahhoz, hogy felelősséggel döntsön e kérdésben.” (MTI, 1995. július 13.)

A tőkés rendszerváltásnak két nemzetközi pillére volt: a NATO-tagság megszerzése és a belépés az Európai Unióba.

A NATO-tagság azt jelentette, hogy elbocsájtották a hadsereg azon parancsnokait, akik a Szovjetunióban végeztek és rövid idő alatt sor került a teljes parancsnoki állomány cseréjére.

A NATO vezetése lényegében leszerelte a magyar hadsereget. A létszámát húszezerre csökkentették, megfosztották a tüzérségtől, páncélos csapatoktól.

Politikai téren a NATO-tagság azt jelentette, hogy a magyar külpolitikát az alapvető kérdésekben alárendelték a NATO döntéseinek.

Nem kell NATO

  • „A Munkáspárt népszavazást kezdeményez Magyarország NATO-tagságával kapcsolatban – jelentette be Thürmer Gyula pártelnök csütörtökön. »Nem kell NATO« című, most megjelent könyvének budapesti sajtóbemutatóján. Thürmer Gyula felhívta a figyelmet, hogy különösen ajánlja a könyvet Horn Gyula miniszterelnöknek, »aki minden héten többször elismételi, hogy a NATO-hoz akar csatlakozni«, Kovács László külügyminiszternek és Keleti György honvédelmi miniszternek.” (1995. augusztus 17.)

A „Nem kell NATO” című könyv az első nyilvános tanulmány volt arról, hogy miért nem szabad belépni a NATO-ba. A könyvet elkapkodták, még az USA nagykövetsége is vásárolt belőle. A szerző és a Munkáspárt több nyilvános vitát kezdeményezett. A polgári pártok nem vállalták a vitát. A NATO tagság tabukérdéssé vált, amit a tőkés pártok soha sem vitattak.

Ellopott népszavazás

  • „Magyarország NATO-hoz való csatlakozását illetően népszavazás kiírását kezdeményezte a Munkáspárt és ennek érdekében augusztus 20-a óta csaknem 180 ezer aláírást gyűjtött össze. Thürmer Gyula pártelnök és delegációja szerdán a Parlamentben adta át az Országgyűlés külföldön tartózkodó elnökét képviselő Kóródi Mária alelnöknek az aláírási íveket tartalmazó, 14 darab lezárt, pecséttel ellátott nemzeti szín szalaggal átkötött csomagot.” (MTI,1995. október 25.)

A Munkáspárt eleget tett a törvényes feltételeknek. Népszavazás mégsem lett. A szó legszorosabb értelmében ellopták a népszavazást.

Az Országgyűlés határozatban mondta ki, hogy a népszavazás „nem időszerű”. A Munkáspárt az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság több hónapos huzavona után kimondta, hogy ők „nem illetékesek”, mivel az Országgyűlés nem törvényt hozott, hanem csak határozatot. Ez volt a romantikus demokrácia vége. Ellopták a népszavazást!