Ha én lennék a miniszterelnök, most állami kitüntetésre javasolnám Csajbók Ferencet. Hogy eddig nem javasolta senki az illetékesek közül? Elég baj!

Túrkeve városa Kovács Sándor képviselő úr területe, aki szereti az itt élőket, és gondját viseli a választókerületének. Túrkevének van tiszteletre méltó polgármestere, Magos Vilmos úr személyében. Ha valaki tudja, akkor nekik feltétlenül tudniuk kell, hogy most kerül sor a huszonötödik alkalommal a Munkáskupa Országos Kispályás Labdarúgó Tornára.

Nagy dolog! Mondhatják egyesek. Egy kisvárosi iskola tanára rászánja magát, hogy versenyt szervez a focikedvelőknek. Na és? Hol van ez ahhoz, hogy a kormány stadionokat épít, és milliárdokat költ a sportra?

Bizony, barátaim, hölgyeim és uraim! Nagy dolog, nagyon nagy dolog, amit Csajbók Ferenc negyedszázada útjára indított. Ne szépítsük a múltat! A rendszerváltás után a gyereket a sportban is kiöntötték a fürdővízzel. A szocializmusban volt tornaóra, voltak egyesületek, ahova ingyen mehetett az ember gyereke focizni, úszni, atletizálni. A Fazekasban, ahova én jártam, Győző bácsi, a tornatanár telente felöntötte az iskolaudvart és jégpályát csinált a gyerekeknek. Egy forint volt a belépő, két gombóc fagyi ára, szerény hozzájárulás a villanyszámlához. Győző bácsi ingyen vállalta a különmunkát. Szerette a gyerekeket, a sportot.

Szóval a gyerek, azaz az ingyenes tömegsport, a társadalmi munkában vállalt iskolai testedzés, meg sok minden más, repült a fürdővízzel együtt. Csajbók tanár úr ezt akarta megállítani. A gyereknek sportolnia kell! Mi lesz a mi gyerekeinkből, ha nincs se kötelező katonaság, se sport? Milyen jövőre számíthat a nemzet, ha mindenki tornából felmentett?

És Csajbók tanár úr vállalta azt, amit akkoriban már idejétmúltnak, de legalábbis különcködésnek tartottak. 1994-ben megszervezte az első kispályás tornát. Nem volt egyedül. Felesége a mai napig nagy lelkesedéssel segíti őt. Akkor még közöttünk volt Szurcsik István, az egykori Dózsa Mgtsz elnöke, a város tekintélyes polgára, akinek szavára az új hatalom is odafigyelt. Sipos Sándor a közművelődés elismert személyisége is segítette tekintélyével, meggyőző szavaival.

A Munkás Kupa ötletét az első perctől kezdve támogatta a Munkáspárt. Sportoljon a fiatal! Lehetőséget a falusi fiataloknak is! Közösségeket teremteni! Mindez szóról szóra szerepelt a Munkáspárt programjában is.

Más párt egy ilyen ötletet hatalmas rendezvénnyé duzzasztott volna fel. Lett volna média, pénz, kitüntetés, abban a reményben, hogy ez majd szavazatokat hoz a választásokon. Igen, mindez lett volna! Csak éppen a lényeg veszett volna ki, lassan, de biztosan, és ma már nem lenne Munkás Kupa.

De szerencsére van! Jó volt az ötlet, tisztességes és emberi a szervezők szándéka, és ezt értékelték a városban. Túrkeve polgárai, a helyi vállalkozók és közéleti személyiségek közül ma is sokan támogatják a Munkás Kupát.

A verseny megnyitásán mindig jelen vannak a Munkáspárt vezetői is. Engem is többször ért a megtiszteltetés, hogy köszönthettem a csatába induló sportolókat. Sokszor mentem el Túrkevére, de nem elégszer. Jól tudom, hogy ez az én adósságom.

Minden évben két aláírás szerepel a győzteseknek adott oklevélen. A főszervezőé, Csajbók Ferencé, és a Munkáspárt elnökéé. S tudják mit! Soha senki nem utasította vissza az oklevelet, soha senki sem kételkedett a Munkáspárt tisztességes szándékában és a sport iránti elkötelezettségében. Higgyék el, szavazatot szerezni a választásokon könnyen tudnak a nagy pártok, de megbecsülésért mást kell tenni. Például Munkás Kupát szervezni. Önzetlenül, szeretetből, az ügy iránti szolgálatból.

Lehet, hogy megköveznek azért, amit mondok: én támogatom a stadionok építését. Támogatom, hogy legyen minél több uszoda, sportterem. Mindez itt marad, és pár évtized múlva unokáink is büszkék lesznek rá.

De a sport legyen mindenkié! A stadion, az uszoda legyen nyitva az utca embere előtt is, s akkor legyen nyitva, amikor az utca embere ráér! Az iskolában a sport ne nyűg legyen, hanem természetes igény és kötelesség.

Mutassuk fel a jó példákat! Mutassuk meg, hogy a pénz világában sem lehet minden a pénz! Bátorítsuk azokat, akik mernek az árral szemben úszni! Legyünk büszkék a kisvárosi tanárokra! Legyünk büszkék Csajbók Ferenc és elvtársai alkotására, a Munkás Kupára!

Ja igen, és a kitüntetés! Valaki küldje már el ezt a pár sort a miniszterelnöknek!

2019. június 8.