Külföld

Törökország katonai akciót indított Szíria ellen a Béke forrása hadművelet elnevezéssel. A hadművelet egyik hivatalos célja az volt, hogy a török-szíriai határ mentén, szíriai területen létrehozzanak egy „biztonsági zónát”, ahol felszámolják a törökök ellen fellépő kurd erőket. A másik hivatalos célként azt nevezték meg, hogy ide telepítenének mintegy kétmillió szíriai menekültet, akik jelenleg török területen vannak.  Az Orbán-kormány támogatásáról biztosította az akciót. A Munkáspárt álláspontjáról kérdeztük Thürmer Gyulát, a párt elnökét.

Támogatjuk-e a török kormány lépését?

Nem támogatjuk. A Munkáspárt elítéli, hogy Törökország agressziót követett el Szíria ellen. Szíria független, szuverén állam. A Munkáspárt az első perctől kezdve elítélte az agressziót.

Támogatjuk-e a magyar kormány döntését?

Nem támogatjuk. Az Orbán-kormány arra hivatkozik, hogy ez a kisebbik rossz. Ugyanis, ha a törökök megnyitják a határukat és kiengedik a három-négy millió szíriai menekültet, akkor ők elindulnak Európa felé.

Egy független állam elleni agressziót nem lehet törvényesíteni. Ez elfogadhatatlan. A török kormány akciója nem a menekültekről szól, ez csak a hivatkozási alap. Arról szól, hogy Törökország hatalmi tényező maradjon a Közel-Keleten és az USA, Oroszország és Irán mellett ők is beleszólhassanak az eseményekbe.

Támogatjuk-e Szíriát?

A leghatározottabban támogatjuk. A Munkáspárt mindig támogatta Aszad elnök törvényes kormányát, és küzdelmét Szíria függetlenségéért és területi integritásáért. Ez most is így van.

Támogatjuk-e a kurd felszabadító szervezeteket?

Nem támogatjuk. Sokan emlékezhetnek arra, hogy az 1990-es években a Munkáspárt aktívan támogatta az Abdullah Öcalan vezette Kurd Munkáspártot. A szervezetnek Budapesten is voltak emberei. Nem egyszer részt vettünk a gyűléseiken. Elítéltük Öcalan bebörtönzését. Sok mindenben segítettük őket.

A Kurd Munkáspárt az 1990-es években baloldali erőként lépett fel. Szorosan együttműködött a török kommunistákkal, akik minden eszközzel segítették harcukat. Az elmúlt évtizedben azonban jelentős fordulat következett be a Kurd Munkáspárt politikájában. A kurd szervezet vezetése úgy döntött, hogy a kurd nép függetlenségét csak úgy lehet kivívni, ha ehhez megszerzik az Egyesült Államok és a török nagytőke támogatását.

A Kurd Munkáspárt embereinek kiképzését az amerikai katonai tanácsadók vállalták magukra. A török nagytőke jelentős pénzügyi és politikai támogatást adott nekik. A független kurd állam programja nem a haladó erők programja, hanem az amerikai és a török nagytőkével való egyezségre épülő elképzelés.

Egyébként megjegyzem, hogy a Kurd Munkáspárt emberei velünk is elég régen megszakították a kapcsolatot. Az orientációváltás a tőkés körök felé nem csak odahaza, hanem külföldön is megtörtént.

Támogatjuk-e a Török Kommunista Párt álláspontját?

Támogatjuk. A Kommunista és Munkáspártok 21. Nemzetközi Találkozóján, ami most volt Izmirben, Kemal Okuyan, a Török KP főtitkára elmondta, hogy a kurd dolgozók, a kurd munkásság a törökországi munkásosztály részét jelentik. A török nagytőke kihasználja a kurdokat, mint olcsó munkaerőt. Másrészt a kurd nemzetiségi problémát arra használják, hogy megosszák a török dolgozókat. A recept egyszerű. Ha az emberek nacionalista alapon küzdenek, akkor nem harcolnak a kapitalizmus ellen. A Török KP szerint a kurd nép felszabadulását nem az USA-val és a török nagytőkével való flört hozza el, hanem a török és kurd dolgozók együttes harca a kapitalizmus ellen.

A Török KP elítéli a Kurd Munkáspárt taktikáját is. Az elmúlt években számos robbantást követtek el Törökországban olyan látványos helyeken, mint az isztambuli Takszim tér. A kommunisták sohasem támogatták a terrort.

Támogatjuk-e azt a tüntetést, amelyet „baloldali értelmiségiek” november 7-re hirdettek meg Budapesten Erdogan török elnök látogatása ellen?

Nem támogatjuk.  A „baloldali értelmiségiek” mögött valójában a liberálisok állnak. Mindenki olvashatta a Facebookon Vajnai Attila felhívását. „Az Európai Baloldal a kurdokkal és minden szíriai elnyomott kisebbséggel szolidárisan tüntetéseket szervez Erdogan látogatása ellen, amelyhez minden demokratikus szervezet csatlakozását várjuk.”

Ki is az az Európai Baloldal? Másik nevükön ők a „Munkáspárt-2006”, az a csoport, mely súlyos károkat okozott a Munkáspártnak, majd dolga végezetten távozott.

Az a csoport, amelyet rögtön felvettek az Európai Baloldali Pártba, miután mi, a Magyar Munkáspárt kiléptünk onnan.  Kiléptünk, mert rájöttünk, hogy azoknak eszük ágában sincs a kapitalizmus ellen küzdeni. Az Európai Baloldali Párt az Európai Parlament játékszabályai alapján, az Európai Parlament pénzén tevékenykedik.

Olvassuk csak tovább a felhívásukat! „A közel-keleti békét csak a kurdisztáni baloldal demokratikus szocializmusa lesz képes hosszú távon megteremteni.” Világos beszéd! A demokratikus szocializmus nem más, mint a kapitalizmus baloldali mázzal leöntve. Ez volt az MSZP jelszava is harminc éve.

A csoport  azt mondja, hogy „minden szíriai elnyomott kisebbséggel” szolidáris. Vagyis itt szó sincs a törvényes szíriai kormány támogatásáról, amely az elmúlt években vezette a szíriai nép harcát a külföldi agresszorok és otthoni támogatóik ellen. A Vajnai-féle tüntetés Erdogan ürügyén valójában az Aszad-kormány ellen lép fel, úgy, ahogyan ezt a liberálisok mindenütt teszik.

A Vajnai-féle csoport folyamatosan odacsapódik a szoclibe-rálisok akcióihoz. Voltaképpen elvégzik azokat a lépéseket, amelyeket a szocliberálisok fő erői nem akarnak magukra vállalni.

Az Erdogan-látogatás elleni akció valóságos célja nem az, hogy a szír vagy a kurd népnek segítsenek. Az ilyen akció célja az, hogy felhívják magukra a figyelmet. Pontosan tudják, hogy a rendőrség fel fog lépni ellenük, ha megsértik a szabályokat. A cél pontosan ez: kiprovokálni a hatalom fellépését, majd az egészet eladni a nyugati liberális sajtónak.

Támogatjuk-e, hogy a Munkáspárt önálló akciót szervezzen?

Nem támogatjuk. Igaz, hogy néhány elvtársunk tett ilyen javaslatot. De nézzük meg a tényeket!  A magyar kormány álláspontját mi is elítéljük, és ezt számtalan alkalommal elmondtuk. 

Tudunk-e ma jelentős utcai megmozdulást szervezni? Ha tetszik, ha nem, a tény az, hogy nem tudunk. Megpróbálni lehet, de ezzel semmilyen eredményt nem érünk el.

Ha erőinket az utcán akarjuk megmutatni, akkor inkább más témát, más apropót kell találni. Olyat, amely valóban foglalkoztatja a magyar társadalmat. Ahogy elnézem a magyar belpolitikát, ilyenből lesz bőven a következő időszakban.